Babóhír

Egy éve ezen a napon adott hírt magáról először a mi Babókánk.

Felhívtam este a dokimat, hogy szerintem terhes vagyok.
Tesztet csinált már? - kérdezte. Nem, mondtam erre én, még 5 napom lenne a következő mensesig. Ó - így ő - azt már kimutatja. Csináljon egy tesztet, és csütörtökön jöjjön el, megnézem.


Kissé szkeptikus voltam, merthogy még csak 22. nap, meg este... de azért fogtam egy tesztet, és megcsináltam. A várakozási idő elteltével nem látszott második csík, pedig a legérzékenyebb teszt volt... de a lelkem legmélyén éreztem, hogy igenis, van baba. Szépen otthagytam a mosdó szélén, pedig tudom, hogy elvileg később már nem szabad leolvasni, és 1-2 óra múlva néztem meg újra.... és egyáltalán nem csodálkoztam, hogy igen halványan ugyan, de látszott a második csík! Másnap reggel, a biztonság kedvéért megcsináltam még kettőt, különbözőeket, mindkettő pozitív lett, aztán csütörtök reggel egy negyediket. Úgyhogy egy csokor teszt volt a birtokomban, amikor mentem a dokihoz.
Rögtön azzal fogadott, hogy "Na mi a helyzet?" Röhögött a négy teszten, és kérdezte, hogy miért nem hívtam a hírrel.

Gyorsan csinált egy ultrahangot (mondta, hogy szerinte semmit se fogunk látni, de azért nézzük meg). A nyálkahártya elég összevissza nézett ki, de volt benne 3 kis folt, és az egyikre azt mondta, hogy "Szerintem ez a miénk."

Most meg itt van, és nem lehet betelni vele, egyszerűen odavagyok érte. 

Balra

Mici a másik irányba is átfordult a hasáról a hátára. Eddig csak jobbra (a jobb karja volt a forgástengely) csinálta, most meg a bal karja felé. Persze megint az apja látta először :)
Egyébként nem csinálta túl gyakran, de állítólag ez azért van, mert épp más dolog érdekli.

Hurrá

Micit ma 4.77 kilónak mértük, vagyis megduplázta a születési súlyát.

Nincs időm

Pedig írni épp lenne miről...

Az van, hogy még a pocakos időkből maradt egy csomó munka, amiket nem bírtam befejezni, mert fekve iszonyat lassan tudtam csak dolgozni, úgyhogy csak a legsürgetőbbeket csináltam meg. Persze gyesen (vagy miafenén) vagyok, úgyhogy elviekben nem kéne dolgoznom, gyakorlatilag azonban mégis kell, mert ez vagy az (szerződés, határidő, korábbi ígéret) köt. Rohadt dolog. Új munkát nem vállalok be, mindent visszautasítok, és ha visszamehetnék időben, akkor ezekből is kimásznék. Mostmár sajna túl késő.

Az egyik nagyobb lélegzetű dologgal megvagyok, a másik még hátravan. Hogy a szaranya-fílingemet kicsit enyhítsem, csak akkor dolgozom, amikor a babó alszik. Napközben viszont szinte egyáltalán nem alszik (vagy max séta közben, esetleg szoptatás után a szoptatós párnán (szoptatós párna rulez!!!)), ergo leginkább éjjel dolgozom. A gond csak az, hogy mire őt sikerül letenni, addigra általában én is totál kinyúlok.

És hogy jól érezzem magam, az egyik projekt koordinátora azt mondta, hogy az anyagomat április közepéig kérné. A főnököm meg rámküldött egy ímélt, hogy egy héten belül csináljak meg valamit. Hehe.

Sikerült

... végre feltennem a 3 hónapos beszámolót. Képekkel. Diszkréten visszadátumoztam az adott napra.