Azért erről megemlékezem!

... aztán lehet, hogy elkiabáltam a dolgot, de hátha mégsem...
Szóval, a nagy hír:

Tegnap egyáltalán nem kellett tápot adni a babónak!

Pótlást ugyan kapott, de azt is csak egyszer, este, és lefejt tejből, mert reggel még fejni is tudtam. Szmájli.
És tegnapelőtt is csak egyszer (szintén este) kapott tápot.

Úgyhogy kicsit hátba veregetem magam, mert jól megküzdöttünk a tejszaporításért.

Amúgy meg az van, hogy elég keveset alszik, az éjszakáink is megbolydultak kicsit - 3 hete tök zombi vagyok - , úgyhogy ezért sem tudok írni, pedig lenne miről, meg a képeket se tudom kiválogatni, meg felrakni, pedig tele mindkét gépem mindkét kártyája.
Most viszont épp rajtam szundikál egy ilyesmi kendőben (gyorsan ide is huppantam írni), előzőleg óriásit bömbölt - meg is ijedtem kicsit, még a szomszéd neonatológust is áthívtam - de nyilván az van, hogy hulla fáradt volt.

Küzdünk

Tegnapelőtt elegem lett. Igaz, hogy Mici egyre többet eszik, de csak a tápszer mennyisége nő, a tejem nem lesz több, akárhogy igyekszem. De miért?? Lehet, hogy soha nem kellett volna tápot adni neki?? (na persze ez eleve kilőve ugye a születése körülményei miatt, hogy t.i. 4 napig szinte nem is látott, naná, hogy a kórházban tápszerezték. Innen nézve az is csoda, hogy egyáltalán elkezdett szopni, és még mindig hajlandó...)
Még kb. 2 hetes volt Mici, amikor beszéltem egy szoptatási tanácsadóval, ő valami ilyesmit javasolt:
1. szoptassam egyik mellből is 15 percig, aztán a másikból is
2. aztán ha még hajlandó, akkor még 5-10 perc mindegyikből,
3. aztán büfiztessem,
4. ha elalszik 20 perc alatt, akkor aludjon, én meg fejjek. Ha nem alszik, akkor go to 1.
Egy ilyen blokk másfél óra. Vagyis vagy másfél óránként etetek, vagy három óránként etetek, és három óránként fejek felváltva. És ettől állítólag 2-3 nap alatt lesz elég tej.
Már nem emlékszem, hogy min bukott meg a dolog, de a tápszert nem sikerült elhagyni.

Aztán vannak még egyéb módszerek, van aki a sűrű (akár óránként vagy még gyakoribb) szoptatásra esküszik, van aki különböző italokra / ételekre. Aztán ott vannak a szoptatós teák, a More Milk kapszula (pocsék az íze, de most megint elkezdtem szedni...)
És nem csak a megfelelési kényszer, meg a maximalizmus, hanem a para, hogy az anyatej ezerszer jobb mint a táp...

Most próbálom kombinálni a módszereket.
Pl. nem adok automatikusan pótlást minden etetés után, csak ha 1. kér, 2. én félek attól, hogy nem evett eleget. Gyakran szoptatom (amikor csak kéri), és sokáig van mellen (kvázi ameddig akar). Ha szoptatás után közvetlenül sikerül, akkor fejek (ha pl sír, vagy nem tudom letenni, akkor persze ez kilőve), ha nem sikerül, akkor megpróbálok fejni másfél óra múlva, hacsak nem jelzi, hogy éhes. A pótlást először mindig a lefejt tejből adom, és csak utána tápból. Ezeket kb. 3 napja csinálom, egyelőre a tej látványosan nem lett több, de tápszerből mintha kevesebb fogyna. Remélem, a Babó nem kezd el fogyni, mert akkor feladom...

Arról, hogy minden mindennel összefügg

Vagy majdnem minden majdnem mindennel.
Kicsit csapongok a történések közt, mert nagyon összevissza van időm írni (leginkább nincs is), mióta kijöttünk, pedig sok minden történt.
Például bejelentkeztünk Micivel egy itteni doktornénihez – akit elvileg úgy választottunk, hogy tudjon angolul, de persze kiderült, hogy egy mukkot se tud. (De azért kedves, csak nem tudom, hogy hogy fogom elmondani neki a dolgokat, pláne telefonba… na mindegy.) Időközben az ismerőseink ajánlottak egy korunkbeli, angolul is beszélő neonatológust, akivel már össze is haverkodtunk, vele azért könnyebb dolgunk van, de ő hivatalosan nem lehet az orvosunk, csak tanácsot kérhetünk tőle. 
Az itteni doktornéni is mondta, amit a mi otthoni doktornénink is mondogatott, hogy Mici nem hízik elég gyorsan. Az otthoni doktornéni szerint heti min. 150-200 gramm lenne a jó, és naponta testsúlykilogrammonként legalább 150 grammot kell ennie (vagyis pl 3 kilósan min 450 grammot – de ez teljesítjük is. Mivel elvileg minden etetés előtt és után mérjük, és naponta egyszer a pucér súlyát is – nem szórakozásból teszem, a védőnő kérte, de közben teljesen függő lettem, már nem bírok nem mérni – szóval emiatt elég pontosan tudjuk követni, hogy mennyit evett, és hogy gyarapszik a súlya, ill. h mennyi tejem van).
Visszakanyarodva a címhez, kiderült, hogy miért nem gyarapszik gyorsabban Mici. Azért, mert nem kakil eleget. Ki hitte volna?? Szóval az van, hogy azért nem eszik többet, mert nincs hely a kis hasában, és ezért gyarapodik lassan. Csak 3-4 naponta kakil – de akkor is általában csak rásegítéssel, az otthoni dokinéni ajánlására egy kis glukonont adunk neki, az után mindig kakil. A nagyon helyes neonatológus azonban megreformálta az eddigi rendszerünket. Egyrészt azt mondta, hogy lehetőleg mindennap kakiljon a Babó, de a glukonont nem javasolta. Helyette azt mondta, hogy inkább egy kis szélcső szerűséget dugjunk a fenekébe, ha 24 óra eltelik kaki nélkül. Másfelől meg azt mondta, hogy felejtsük el a méricskélést, meg a számolást, szoptassam meg, aztán kapjon egy csomó tápot, az étkezésnek ne akkor legyen vége, ha kiürül az üveg, hanem ha ő abbahagyja, az nem baj, sőt jó, ha meghagy egy kicsit. És ott rögtön demonstrálta is, hogy hogy gondolja, és lám, Mici a „szokásos” adag mellé betolt még egyszer annyit. F-fel csak lestünk, és elkezdtük rosszul érezni magunkat. Eddig éheztettük volna a gyereket?? Good God. Merthogy eddig úgy csináltuk, hogy a napi mennyiséget elosztottuk a körülbelüli etetések számával, és mindig kb annyira egészítettük ki a szoptatás után táppal a mennyiséget, ami kijött. Ha utána még éhesnek tűnt, akkor kapott még egy kicsit. Ráadásul a védőnő azt mondta, hogy próbáljuk picit kevesebbel kiegészíteni, hogy gyakrabban éhezzen meg és gyakrabban akarjon szopni, mert akkor több lesz a tej. Elkezdtem azon enni magam, hogy basszus, ezért volt az, hogy nagyon sokszor nem dőlt ki kaja után, mert csak tesséklássék lakott jól… annyira pont nem, hogy kidőljön, de annál jobban, hogy követelőzzön… csak várta, hogy hátha kap még… és így szépen eljutottunk a következő etetésig… szóval egy ideje „fogyókúrázik” a gyerek. És töprengünk, hogy vajon miért nem hízik jobban. Hülye tudományos szülők. Óbasszusbasszus. Az már csak mellékszál, hogy egyébként Mici tényleg annyiszor eszik, ahányszor akar, de ettől nem lett lényegesen több a tej. Ráadásul mióta ezek a giga adagok vannak, azóta visszaestünk kb fele tej – fele táp arányra, pedig fejek is, de még így is…
Aznap tehát a tanácsok fényében folytattuk Mici táplálását. A következő etetéskor egy kicsivel még többet evett (és azóta is van napközben 2-3 giga adag, a napi kajamennyiség meg hihetetlenül megugrott). Végre elkezdett tök jól hízni, napi 50 és 100 gramm közt. Este meg bevetettük a szélcsövet, és lőn, Mici kakilt egy akkorát, hogy ihaj. De ez még nem minden. A legdurvább, hogy azóta mindennap kakil. Magától.