Tévedtem

..nem elkiabáltam, oké, az is valami. A munka nagy része tényleg kész, csak közben legyűrt valami agresszív vírus, lázzal, mindennel, amit el lehet képzelni, fúj, a létezés is fáj. Nemtom, mikor volt utoljára, hogy a nap nagy részét ágyban töltöttem, tegnap igen... ma már jobb, meg jövő héten megyek arcröntgenre (?), hogy végére járjunk ennek a makacs homloküreg-izének... Vhogy itt kinn nincs kedvem kórházazni, mondjuk igaz, otthon se. Jópár éve már volt egy orrsövényműtétem, a - ha jól számolom - kilenc (jesszus, elgondolni is vacak, h ilyen kripli vagyok :((( ) műtétemből az volt a legjobb, szinte élveztem. De azért nem vágynék egy ismétlésre.

Most röviden

... csak annyi, hogy felsejlik haloványan a szemem előtt az az idő, amikor lesz időm mindenfélére, például blogot írni... és rengeteg minden van, amiről írni lehet(ne), Mici-vonalon, meg amúgy is... el ne kiabáljam.

Bréking

Mici feláll! Először reggel produkálta: Nagyon kis cuki volt, kb guggolásból dugdosta felfelé a fenekét az égbe, egyik kézzel elengedve a talajt, aztán a másikkal, aztán megint ez egyikkel-másikkal, aztán még billegett kicsit, aztán felegyenesedett. Kissé meghökkent arcot vágott, de látva, hogy mennyire örülök a mutatványnak, sikongatni kezdett.
Este még jópárszor bemutatta a tudományt. Megzabáljuk.

Miért jut el valaki oda, hogy nem akar élni? Sok évtizednyi boldog házasság, gyerekek, unokák, barátok, szóval látszólag minden rendben. Volt. Felfoghatatlan.

Helyzet

Nem szeretném elérni az egy hónapot blogszünetileg, úgyhogy itt vagyok (de nem ragyogok).

Először is, a rohadt homloküreg-gyulladás újra kijött, elegem van, szétesik a fejem, satöbbi. Könnyítésnek a babó is beteg (nátha, felsőlégúti izé), meg F is, és persze kint vagyunk... utálom ezt... az itteni doki mindig ugyanazt a vény nélkül is kapható vackot írja fel  (kb = neocitrancs), a babó dokija meg nem is ad gyógyszert, csak orröblögetésre bíztat. Elegem van, fáradt vagyok, elegem van. Ja, fáradt is vagyok, mondtam már?

Pedig azért csomó mindenről lehetne írni.... megvolt a babó első szülinapja, tök jól sikerült az előzetes rettegésem ellenére....., meg volt klassz otthoni családi karácsonyozás, meg nagyszülőzés egyfolytában... Babó áll, lassan megy...jön a foga (az összes fogzási tünetet prodikálja, csak még a fogat nem)... engem már majdnem megint kés alá küldtek, yeah, the same old story (almost), de "csodálatos gyógyulásom történetét" (is) majd máskor.... ja meg befejeztem egy munkát a sok restanciából, de ezek basszus olyanok, mint a Tamási Áron-féle ördögök, ha egy fejet levágok kettő (hét? kilenc?) nő helyette.

Hát ilyenek vannak, meg F-fel kissé gyaluljuk egymást mostanában.... asszem eléggé lefárasztott bennünket az elmúlt év, de majd csak lesz jobb is. Csak kissé elegem van.