2013. április 25., csütörtök
2013. április 23., kedd
Ezt muszáj
Egyik szórakozásom (tudom, furcsa dolgaim vannak, mindegy), hogy beírok a Google translator-be dolgokat, mert kíváncsi vagyok, hogy mit kezd velük. Persze nem csak erre használom, például régen többször volt olyan, hogy bekopiztam egy olasz receptet, amit jobb híján angolra fordíttattam vele - mert pont a kérdéses, szofisztikáltabb dolgokat a translator sem tudta magyarul. Az egyik legemlékezetesebb ilyen "fordítást" asszem el is mentettem, hogy szomorúbb perceimben is legyen min nevetnem, fergeteges dolgok voltak benne, a leiterjakabék ehhez képest smafu.
Na szóval, a minap beírtam az egyik ismert angol gyerekverset, hát kapaszkodjatok, ezt kaptam:
Pease zabkása forró, borsó kása hideg.
Pease zabkása pot, kilenc napos.
Van aki forrón szereti, Some Like It hideg
Some like it a bankban, kilenc napos.
(Az eredeti egyébként:
Pease porridge hot, pease porridge cold.
Pease porridge in the pot, nine days old.
Some like it hot, some like it cold.
Some like it in the pot, nine days old.)
Na szóval, a minap beírtam az egyik ismert angol gyerekverset, hát kapaszkodjatok, ezt kaptam:
Pease zabkása forró, borsó kása hideg.
Pease zabkása pot, kilenc napos.
Van aki forrón szereti, Some Like It hideg
Some like it a bankban, kilenc napos.
(Az eredeti egyébként:
Pease porridge hot, pease porridge cold.
Pease porridge in the pot, nine days old.
Some like it hot, some like it cold.
Some like it in the pot, nine days old.)
2013. április 21., vasárnap
Ovis kalandjaink
Szerencsére, pontosabban F-nek hála, sikerült hamar ovit találni Micinek. Sőt, mivel igazából kettőből is választhattunk, némileg babonából - merthogy ez vadiúj meg minden - a közelebbit választottuk.
F kiderítette, hogy - figyelem, gyerekét Angliában oviba íratni szándékozóknak hasznos infók következnek! - heti 15 óra ingyen van. Az ovink magánovi ("private"), állami talán nincs is, csak önkormányzati. Ha jól értem tehát, akkor az állam hozzájárulása ez a bizonyos ingyenes 15 óra, ami elvileg mindenkinek jár, és nem az, hogy komplett óvodákat tart fenn.
Az ovi tarifái és órabeosztása alapján kitaláltuk, hogy ez kb. három délelőttnek felel meg. Azt gondoltuk, hogy ameddig nincs munkám, addig járjon Mici csak délelőttönként, és csak 4 napot. Jól van, ezt be is írtuk a jelentkezési lapra, és pár nap múlva már küldték is az első számlát, előre ofkorsz, amitől kissé dobtunk egy hátast.
Nem, nem akartak átvágni, csak kiderült még egy kis információmorzsa, jelesül, hogy a heti 15 órát 38 hétre "adja" az állam, meghatározott óradíjjal számolva, ami nyilván nem feltétlen esik egybe az ovi tényleges óradíjával. Nekünk a 38 hét teljesen rendben is volna, csakhogy. Az ovi, mivel magánovi, az év 52 hetéből 51-ben nyitva van, ennek megfelelően 51 hétre osztja szét a 38 x 15 órát. Vagyis ez inkább csak két délelőttöt jelent ebben az oviban. És ezen felül van értelemszerűen a kaja, amit nem értek pontosan, hogy hogy van számolva.
Hát ez elég rosszul érintett, mert akárhogy osztottunk-szoroztunk, egyelőre, amíg nincs munkám, összvissz 3 délelőttöt tudunk kigazdálkodni (az ingyenes részt beleszámolva), ami pedig kevés.Tanulnom kell, és nemsokára vizsgáznom, és ez nagyon kevés idő rá.
Pedig az ovi elég klassz, vannak benne olasz gyerekek is, az ő kedvükért az egyik óvónéni elkezdett olaszul tanulni, egy másik óvónéninek a nagypapája magyar, mindennap helyben főzik a kaját, sőt, néha a gyerekek is főznek, és szuper játékok vannak, van nagy udvar és... és, és Mici szereti a nagyon gyerektársaságot, és hát szóval minden szempontból ideális lenne, ha többet járhatna.
F kiderítette, hogy - figyelem, gyerekét Angliában oviba íratni szándékozóknak hasznos infók következnek! - heti 15 óra ingyen van. Az ovink magánovi ("private"), állami talán nincs is, csak önkormányzati. Ha jól értem tehát, akkor az állam hozzájárulása ez a bizonyos ingyenes 15 óra, ami elvileg mindenkinek jár, és nem az, hogy komplett óvodákat tart fenn.
Az ovi tarifái és órabeosztása alapján kitaláltuk, hogy ez kb. három délelőttnek felel meg. Azt gondoltuk, hogy ameddig nincs munkám, addig járjon Mici csak délelőttönként, és csak 4 napot. Jól van, ezt be is írtuk a jelentkezési lapra, és pár nap múlva már küldték is az első számlát, előre ofkorsz, amitől kissé dobtunk egy hátast.
Nem, nem akartak átvágni, csak kiderült még egy kis információmorzsa, jelesül, hogy a heti 15 órát 38 hétre "adja" az állam, meghatározott óradíjjal számolva, ami nyilván nem feltétlen esik egybe az ovi tényleges óradíjával. Nekünk a 38 hét teljesen rendben is volna, csakhogy. Az ovi, mivel magánovi, az év 52 hetéből 51-ben nyitva van, ennek megfelelően 51 hétre osztja szét a 38 x 15 órát. Vagyis ez inkább csak két délelőttöt jelent ebben az oviban. És ezen felül van értelemszerűen a kaja, amit nem értek pontosan, hogy hogy van számolva.
Hát ez elég rosszul érintett, mert akárhogy osztottunk-szoroztunk, egyelőre, amíg nincs munkám, összvissz 3 délelőttöt tudunk kigazdálkodni (az ingyenes részt beleszámolva), ami pedig kevés.Tanulnom kell, és nemsokára vizsgáznom, és ez nagyon kevés idő rá.
Pedig az ovi elég klassz, vannak benne olasz gyerekek is, az ő kedvükért az egyik óvónéni elkezdett olaszul tanulni, egy másik óvónéninek a nagypapája magyar, mindennap helyben főzik a kaját, sőt, néha a gyerekek is főznek, és szuper játékok vannak, van nagy udvar és... és, és Mici szereti a nagyon gyerektársaságot, és hát szóval minden szempontból ideális lenne, ha többet járhatna.
2013. április 16., kedd
2013. április 4., csütörtök
Vissza
... a bázisra (is), meg ide is.
Valahogy mikor hazamegyünk, semmire nem jut normálisan időm, még másokat olvasni sem, írni meg pláne. Pedig mindig lenne miről, most is nagyon jó volt otthon (pedig most sem jutottam el masszázsra, szóval a hátam szétesik), sőt, az utóbbi hazalátogatások közül toronymagasan a legszuperebb, olyan barátokkal is sikerült találkozni, akikkel évek óta nem,és rohadt jól esett, hogy körülbelül ugyanott tudtuk folytatni a beszélgetést, ahol páréve abbahagytuk, nyilván némi kölcsönös updatelés után.
És Mici meg egy szupertündér, annyira imádom, hogy csak na.
Valahogy mikor hazamegyünk, semmire nem jut normálisan időm, még másokat olvasni sem, írni meg pláne. Pedig mindig lenne miről, most is nagyon jó volt otthon (pedig most sem jutottam el masszázsra, szóval a hátam szétesik), sőt, az utóbbi hazalátogatások közül toronymagasan a legszuperebb, olyan barátokkal is sikerült találkozni, akikkel évek óta nem,és rohadt jól esett, hogy körülbelül ugyanott tudtuk folytatni a beszélgetést, ahol páréve abbahagytuk, nyilván némi kölcsönös updatelés után.
És Mici meg egy szupertündér, annyira imádom, hogy csak na.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
