Jaj

Mici ma lefekvés előtt megkérdezte, hogy mi lesz vele, ha meghal, illetve, hogy ha mi meghalunk, akkor ki lesz az ő apukája és anyukája. El is sírta magát közben, látszott, hogy komolyan fél ettől. Aztán kiderült, hogy már álmodta azt valamikor, hogy meghaltak a szülei.
Az ölembe vettem, és F-fel igyekeztünk megnyugtatni. Meséltünk neki a témával kapcsolatos gondolatainkról (főként nyilván arról, hogy remélhetőleg soká fogunk meghalni, meg hogy igazából senki nem tudja, hogy mikor fog meghalni, de általában az emberek öreg korukban halnak meg.. meg effélék.) De basszus, mégis hogyan lehet megnyugtatni egy kisgyereket olyan témában, amitől mi magunk is félünk?
Én például (néha) félek olyasmiktől, hogy nem látom felnőni a gyerekemet, vagy nem érem meg az öregkort, de gondolom, ezzel sokan vannak így, akiknek gyerekük van. Attól is félek, hogy meghalnak a szüleim, pedig nyilván valamikor meg fognak halni, de ennek a gondolatától mégis tök szomorú leszek, és attól, hogy marha messze élünk egymástól, csak még inkább - ami félig nyilván pszichés, hiszen racionálisan nézve nem függ össze a kettő. Hál'Istennek jól vannak, már  nem olyan fiatalok, de elég fittek. A nagyszüleim meghaltak, az anyai nagymamám halálát már felnőttként éltem meg, az ő és nagynéném elvesztésére ma is szomorúsággal gondolok... És nyilván, amikor az ember apja vagy anyja hal meg, az sokkal rosszabb.
Abba pedig bele sem akarok gondolni, hogy az embernek a gyerekét milyen szörnyű elveszíteni, ezt nem tudom, hogy hogyan lehet ép ésszel túlélni.

Jómondás

Történt nemrég, hogy Mici kicsit lerobbant, t.i. taknyos volt és köhögött.
Tegnap meg engem öntött el valami brutál takonykór, reggel még semmi, de délután már Festéktüsszentő Hapci Benő is megirigyelte volna a teljesítményemet. Eddigre Mici szerencsére már tök jól volt, és amikor mentem érte az oviba, és magyaráztam, hogy mennyire benáthásodtam, akkor őszinte együttérzéssel a hangjában ezt mondta:
- Szegény anya, most meg te robbantál fel?!

Meg még

Aztán még az is van, hogy tök jópofa kurzusokat találtam, elérhető közelségben és áron, úgyhogy töprengek, hogy beiratkozom valami érdekesre, vagy hasznosra, esetleg érdekesre ÉS hasznosra.
Még szerencse, hogy itt csak októberben kezdődik a term, már az olyan későn ébredőknek, mint én...

Ma végre elkezdek istenigazából tanulni, múlt héten itthon voltunk, mert Mici betaknyalt, itt az őszi takonyszezon, hurrá.

Újra countdown

T-46. Juj.

Döbbenet

Egy kedves ismerősünk meghalt néhány hete. Tegnap kaptuk a hírt, azóta nem térek magamhoz.
Nálam fiatalabb csaj, nagyon kedveltük, még kirándulni is voltunk vele, meg minden.
Egyszerűen hihetetlen... Úgy, hogy más országban élsz, és nincs napi szintű kapcsolatod valakivel, még abszurdabb megérteni, felfogni, hogy nincs többé.
Autóbaleset. A helyszínen meghalt.

Nyugodj békében, D!

- - -
update: Közös ismerősök képeket osztanak meg róla a facebookon... sajog a szívem.