Jómondás

Történt nemrég, hogy Mici kicsit lerobbant, t.i. taknyos volt és köhögött.
Tegnap meg engem öntött el valami brutál takonykór, reggel még semmi, de délután már Festéktüsszentő Hapci Benő is megirigyelte volna a teljesítményemet. Eddigre Mici szerencsére már tök jól volt, és amikor mentem érte az oviba, és magyaráztam, hogy mennyire benáthásodtam, akkor őszinte együttérzéssel a hangjában ezt mondta:
- Szegény anya, most meg te robbantál fel?!

Miciszáj és háromésfél

Lefekvés, Mici már jó ideje ágyban, sőt, a cuppogásából már azt hiszem, hogy alszik is,mikor egyszer csak megszólal:

- Anya, tudod, mit szeretnék én igazán?
- Nem, drága, mit?
- Én olyan zenélést szeretnék hallgatni, amit orgonával csinálnak.
- Szeretnél hallgatni orgonazenét, orgonistát?
- Igen!
Na erre elkezdem fejtegetni, hogy az orgonák általában templomban vannak, meg, hogy egy barátnőm, aki orgonaművész, és  mindig invitál a koncertjeire (de sose vagyunk otthon), és hogy akkor majd elmehetünk egyszer, de Mici türelmetlenül közbevág:
- De én nem olyat szeretnék, ami hangszerorgonával van, hanem olyat, ami virággal!

Na  még gyorsan megörökítem, hogy a hétvégén múlt három és fél éves, hát döbbenet, hogy nekem már ekkora lányom van - már nem méretre, mert az továbbra is valahol az alsó decilis környékén mozog. Kellemesen el lehet vele társalogni, három nyelven beszél lassacskán, hála az itteni olaszoknak, az olasz se merül feledésbe, és már angolul is napról napra többet ért és mond...
Kedvenc szófordulatai a "Figyelj csak!" és a "Miiiiiiiiii?" utóbbi olyan hangsúllyal, amit szerintem tanítani lehetne. De múltkor pl délutáni alvásból azzal ébredt, hogy - Anya, én tudok tízig számolni angolul. És tényleg, el is számolt.

Nagyon kis széplélek. Például múltkor nagyon megbántódott, mert valami játékot kölcsön szeretett volna kéni valakitől a játszótéren, de a gyerek  szülei nem engedték, erre elment virágot szedni, és tök sokáig szedegette őket, és egy nagy csokor lett, amit aztán odaadott nekem hazaérve. Amikor az egyik kis barátnője nem akart hazamenni tőlünk, és borzalmas nagy hisztit vágott le, akkor Mici odament, megsimogatta, és kölcsönadta az egyik karkötőjét vigasztalásul. Cuki.
Nem egy könnyű természet, de lehet vele bánni, és annak igen örülök, hogy nem az a magát a földhöz verő, üvöltve hisztiző gyerek. Ilyen nagy hisztis sírásra szinte nem is emlékszem, olyan kevés volt. Mondjuk viszont úgy ellenkezik, hogy először csak mondja, hogy nem, de aztán már kiabálja.
Az is tök jópofa, hogy mennyire szeret öltözködni, meg kombinálni ruhát cipőhöz, szoknyához harisnyát, stb, ez nekem nagyon tetszik, és hagyom is neki valamilyen szinten - persze nem mindent, pl nyári ruhában nem jöhet télen (pedig itt aztán látni gyereket az óvodában 5 fokban sortban - hiába, Anglia!), de felvehet olyat, amit én nem biztos, hogy úgy adnék rá.

Imád olvastatni, meg beszélni. Feladatokat ad, pl ha ráunt a színezésre, puzzlera, megkér, hogy fejezzem be én.

Elég ügyes, és továbbra is csodálom a kitartását. A futóbicikli nagy kedvence, már hosszú métereket megy egyensúlyozva vele. Nemrég meg kapott egy ugrókötelet, hát nem túlzok, vagy egy kilométert ugrókötelezett gyakorlásból, és nem csüggedt, ha elrontotta, látszik, hogy nagyon meg akarja tanulni. Mondjuk én is meglehetősen kitartó valaki vagyok, de Mici ezekben komolyan lenyűgöz!

Miciszáj

Mici mérgelődik:

"A basszus életbe!!"
"Az imbuszkulcs pofáját!!"


Uzsonna közben meg mesél:
"Én az aktív vulkánokat nagyon érdeklem. Vagyis ők érdekelnek engem.* Az Etna vulkán is nagyon érdekel."


* Valóban, hetek óta rendszeresen kéri, hogy meséljünk neki a vulkánokról.

Miciszáj

Mici: Volt egy kisfiúm*, aki meghalt**...
Anya (itt közbevágtam, hogy): Meghalt? Ó, az nagyon szomorú....
Mici: Volt egy kisfiúm, még nem halt meg, csak kezdett meghalni...
(itt sajnos kibukott belőlem a nevetés, aztán megmagyaráztam, hogy nem így mondjuk)

"Képzeld, anya, két autó összeütközött. És amikor kezdtek karambolni...." (szerintem ezt a kezd valamit csinálni még az olasz nyelvből menthette át)

"Amikor a Sári nem engelmeskedik..."

"Amikor a kisfiam rosszatlankodik, megmondom neki, hogy ezt nem szabad!"

"Apa, ha még egy ilyet mondasz, előveszem az erőspaprikát és megerősítelek!" (fogalmam sincs, hogyan érti, de a nyomaték kedvéért fenyegetőleg feltartja a mutatóujját)

"A Rebecca Rabbit (t.i. a Peppa Pigből) öregi nyúl"

"Amikor az óvónéni azt akarja, hogy leüljek, azt mondja, hogy Ölle, ölle!" (azért én díjazom, hogy megpróbál megtanulni pár szót magyarul....)

ja, és még egy: "a vonaton sokan ültek, mert nagyon sok huzata volt" (t.i. sok kocsit húzott maga után)



*Számtalan történetet talál ki a "gyerekeiről" - valójában általában a babáiról, és rendre így kezdődnek, hogy "Volt egy kisfiúm / kislányom, aki..."
**A halálról már beszélgettünk egyszer-kétszer, például annak kapcsán, hogy nekem már egyik nagyszülőm se él, de F-nek van egy nagypapája és egy nagymamája.

Ezt muszáj

Mici nagyon elszánt, érdeklődő és lelkes, hogy most egy újabb nyelvet fog megtanulni. Rengeteget kérdez, hogy ezt hogy mondják, azt hogy mondják angolul. Az egyik első dolog, amit megtanult, ez volt: "Doors closing" (merthogy nálunk beszél a lift).

Történt pedig a minap, hogy kedveskedni akar vele egy néni, és valamit gügyögött neki (de annyira gügyögött, hogy én sem értettem mindent), Mici figyelmesen hallgatta, és amikor úgy érezte, hogy rajta a sor, hogy reagáljon, így vágta ki magát:            
        Én még csak annyit tudok angolul, hogy "Doors closing!"

Ovi - hetedik, nyolcadik, kilencedik nap

Szerdán - amúgy is nagyon várta már - megbeszéltük Micivel, hogy ott alszik az oviban és csak alvás után hozzuk el. Reggel F vitte, szerintem felébredhettek Miciben a bölcsis emlékek, anno F-nek sokszor sírt (ezt az egy mozzanatot utálta a bölcsiben, hogy apa elmegy (rendszerint ő vitte bringán)) és nyugtalanabb volt a szokásosnál. Mikor bementek a csoportszobába, még a kis kínai kislány, aki mindig sír (nagyon aranyos amúgy) is odament F-hez egy kis simogatásra, úgyhogy két gyereket vigasztalhatott :).
Azt beszéltük meg, hogy amikor Mici először ott alszik, elmegyünk együtt a csodaboltba, és megkapja a kiválasztott ajándékot. Ez F ötlete volt amúgy, és némi töprengés után jóváhagytam, és nyilván ez is adott egy kis motivációt Micinek. A csodabolt egy kis közeli bolt, ahol rengeteg zenélő játék van, meg kutyapersely, ami benyeli a pénzt, meg gyűjteni való díszbabák, szóval effélék, és hosszas tépelődés után Mici egy olyasmi körhintát választott, amilyenen ő is szokott menni néha, falovacsákkal, a falovacskákon bohócokkal, és amíg a körhinta forog, zenél is. No, hát ez az ajándék várta, díszcsomagolva, a boltban. Ebéd környékén már nagyon izgultunk F-fel, hogy nem esik-e kétségbe Mici, nem riadóztatnak-e, hogy menjünk érte, mert nagyon sír... de semmi... aztán már nagyon mehetnékünk volt háromkor, de kiderült, hogy nem 1/2 4-től lehet menni értük, hanem 4-től, mondanom se kell, hogy már hamarabb ott toporogtunk a kapu előtt. Nos, mint kiderült, Mici ott aludt, de nem aludt. Vagyis M néni szerint effektíve nem aludt, csak feküdt csendben, de nagyon megdicsérte, amiért nem zavarta a többieket. A délutáni alváshoz kapott pelenkát, amibe egyébként belepisilt - itthon normálisan nem kap, csak megpisiltetjük előtte, bugyiban alszik, baleset nem szokott lenni, alvás közben nem pisil, és ébredés után nemsokkal is megpisiltetjük. Azt beszéltük meg M nénivel, hogy holnap ne kapjon pelust. Mici amúgy édes volt, váltig állította, hogy ő márpedig aludt, de azért jó fáradt volt, ami inkább M néni verzióját támasztotta alá. És tök jó kedve volt, kezdi szeretni az ovit.

Csütörtökön nem volt semmi új, F vitte és F ment érte is. És állítólag szintén nem aludt, bár ő megintcsak állította, hogy de, de estére  már rettenet fáradt és nyűgös volt. Úgyhogy el is döntöttük, hogy pénteken inkább hazahozzuk ebéd után, mert ma kezdődik az úszás, és pont addigra lenne rettenetes fáradt. A csütörtöki napon, ha minden igaz, nem volt rajta pelus, de nem pisilt be. Úgy tűnik, kezd stabilan szobatiszta lenni (2 éves, és majdnem 10 hónapos). Már csak éjszakára adunk neki automatikusan pelust, ill. kérésre kakiláshoz. (Nem mindig kér, de ha nem kakil egy nap, másnap általában kérni szokott.)

Ma kiderült, hogy tetű van a csoportban, vagyis egy (vagy több) gyereknek van fejtetve, Mici csoportjában (is?). Na, ez érdekes, hogy itt ezt nem szabad nagydobra verni, már nem azt, hogy konkrétan kinek van (mert azt a bölcsiben sem volt szabad, nem is tudtuk soha), hanem azt sem, hogy melyik csoport, ami vicces, mert 8 csoport van és valami 200 gyerek. Hm. Na mindegy, nézegetjük Mici fejét, szerencsére tetű nincs - azért nagyon remélem, hogy akinél van, az nem jön újra, ameddig ki nem kezelik, de amúgy Mici a rövid, és amúgy is viszonylag kevés haja miatt nem a legveszélyeztetettebb kategória hál'Istennek. Amúgy látszik, hogy most már otthonos, szaladgál pl, amikor ott vagyunk és hazaindulás előtt pisilni megyünk. Ma is, amikor érkeztünk, ültek a földön körben és éneklés volt, és meglátott és örült, de nem jött ki azonnal, vagyis nem volt az az érzésünk, hogy na végre, már menekülhetnékje volt (viszont a kínai kislány sírni kezdett).

Apropó, volt egy édes (több is of korsz) beszélgetésünk, kérdezgettük Micit, hogy van-e barátja, kivel beszélget, soroltuk a neveket, ami eszünkbe jutott, mondta, hogy kivel igen, kivel nem, és amikor a kínai kislányt kérdeztük, akkor egy legyintéssel azt mondta, hogy "Az mindig sír!" Hát ezen nagyon kellett röhögnünk F-fel. Egyfelől, A. tényleg mindig sír, de ahogy Mici mondta, hát azt videóra kellett volna venni. De állítólag egyébként igyekszik megvigasztalni. A-ban egyébként az az érdekes, hogy ha meglát egy másik anyukát, akkor azonnal sír (nyilván, hogy az övé miért nincs ott), illetve F-re néha azt hiszi, h az apukája. Pedig tök rokonszenves családja van, apukát,anyukát is láttuk már, fiatalok, és van egy kishúga is. De tény, hogy még csak úgy láttam, hogy sírt, vagy az óvónéni kezét fogta, vagy mindkettő. Ja, és igen, ha az anyukája megérkezik, akkor is elsírja magát. Eszméletlen aranyos, bár érteni nem értem, hogy miért van ez.


Micimondások mostanság:
Nézd, valakinek a mosógépe kidöglött. (az udvarra odakerült a napokban egy régi mosógép)
Rózsaszín a belseje, lila a kívüle.
Kiveszem a sütemény (t.i. a játékkonyha sütőjéből), mert különben elpirul.
Mozogt a falomba. (na, ezt ki találja ki? kommentelni ér!)

Cuki

Nem mai cuki, hanem a nyaraláson volt még, és akartam is rögzíteni, csak ugye...

Szóval, épp vacsorázni voltunk, és mellettünk (egy téren) filmvetítés volt, Chaplin: A diktátor ment. Valamiért Micinek nagyon tetszett - szerintem az, hogy nagy a vászon, meg szabadtér, meg sokan nézik - így hát bekapcsolódtunk, az apja kezéből / nyakában ülve nézte ő is. Jött az a rész, ahol durrognak az ágyúk, meg nagy a füst és a por, erre Mici beszól:

"Vajon mit főznek?"

Szerintem egy kétéves és nyolc hónapostól teljesen logikus asszociáció.

~ ~ ~

Aznap este volt egyébként az is, amitől teljesen lepadlóztam. Mici inni kért, mikor leültünk, és persze mondtuk, hogy mindjárt kap, de aztán valahogy mi, felnőttek elbambultunk, talán elmerültünk az étlapban (értsd: nem kapott azonnal). Erre fogta magát, lemászott a székről, besétált a bárba, és kért vizet (másiknyelven, mondjuk valószínűleg nem túl udvariasan, de az most mindegy), majd nagy lazán visszasétált hozzánk a pohárral a kezében, és az orrunk előtt kiitta a felét.
Mondjuk mondhatott volna valami frappánsat utána, hogy nem bírta kivárni, hogy intézkedjünk, máskor legyünk szívesek igyekezni. De nem mondott, csak vigyorgott, és roppant büszke volt magára, mondjuk mi is rá.