Előzmények #1

Amúgy is terveztem már írni a viszontagságaimról, meg be is lengettem valamelyik megjegyzésben, úgyhogy íme, jöjjön az első fejezet. Próbálom informatívra írni, mert meggyőződésem, h másnak is hasznos lehet.
Úgy kezdődött a dolog, hogy 2006 őszén elkezdett fájdogálni a hasam, úgy, ahogyan korábban sose, ilyen nyomásszerűen, és a menseskor meg baromi erősen begörcsöltem - ami korábban nem volt szokásom, csak a derekam szokott inkább fájni, meg egy napig egy kicsit görcsöl, mielőtt megjön. Irány a nőgyógyász. A doki tök alaposan megvizsgált, csinált rákszűrést is, meg ultrahangot, ahol azt mondta, minden rendben, semmi gyanúsat nem lát, a bal (vagy jobb, erre már nem emlékszem) oldalon készülődik egy baba. Ekkor még nevetve mndtam, hogy csak jövő nyáron fogunk házasodni, és csak azután tervezzük a babát. Lényeg, h minden oké.
De ez a hasfájás csak nem múlt, sőt utána kétszer is, mikor megjött, lassan múlt el a vérzés, pár nappal tovább tartott a megszokottnál. Mivel korábban tablettát szedtem, és nagyjából egy éve hagytam abba, arra is gondoltam, hogy talán most ürül(t) ki teljesen, ami ugye jó. A tablettás korszak előtt egyébként 7 napig tartott a mensesem, vagyis tulajdonképpen erre állt vissza 5 napról. A rákszűrésem is negatív volt, tehát azzal nyugtattam magam, hogy minden rendben.
Azután, ez még mindig késő ősszel volt, mivel a hasfájás nagyjából állandósult, és a nődoki is ezt javasolta, elmentem a körzetihez, hogy hátha ő mond valami okosat. Kikérdezett, megnyomogatta a hasam, majd közölte, hogy bélhurut, diétázzak, majd elmúlik. Hát nem voltam meggyőződve róla, hogy igaza van, de mit lehet tenni. Azután jöttek az ünnepek, nagy zabálások, minden, nyugizás családi körben, úgyhogy a problémáról szinte meg is feledkeztem.
2007 tavaszán összejött egy projekt, amit sikerült úgy megszerveznem, hogy ki tudtam menni pár hónapra életem párjához, aki külföldön dolgozott. Végre együtt leszünk kicsit.
Igen ám, de nem sokkal előtte megint azt tapasztaltam, hogy elhúzódott a mensesem. Dokit felhívom, aszondja lehet h átmeneti hormonzavar, figyeljem a következő hónapot is. A következő hónapban pár nappal az indulás előtt megint ugyanaz van, hát elmegyek még gyorsan nőgyógyászhoz. Sajna épp nem az én dokim rendel (körzeti rendelő), a másik doki tessék-lássék megvizsgál, valami olyasmit mond, hogy nem húzódott össze a méhem, és ad rá valami cseppeket, hogy az majd segít. Ultrahang nem készül.
Külföld. Dolgozni mentem ki, megvolt a helyem, biztosítást is kötöttem, mert ijesztő kezdett lenni ez a dolog... Kint azután a panaszaim mindegyike olyan szinten jelentkezett, hogy néha halálra rémültem, és azt fontolgattam, hogy hazamegyek. Kint esélytelen volt dokit találni, végül kínomban felhívtam a saját itthoni dokimat, aki kikérdezett, és azt mondta, hogy nem hiszi, hogy bármi komoly, de ha hazamegyek, menjek el hozzá, hogy újra megvizsgáljon. Ekkor már elég para kezdett lenni a dolog, rettenetes gondolataim voltak, próbáltam utánanézni a neten, hogy mi lehet ez, ettől csak még jobban beparáztam... És még volt kint több mint egy hónapom, ráadásul, a tervezett hazajövetelem időpontjához képest meg csak egy hónappal későbbre volt kitűzve az esküvőnk.

Shopping még

Íbéj rulez! Ma megvettem két bandázst (olyan rugalmas derékpánt, amivel el lehet takarni a növekvő pocakot, vagy akár a gatya derekát, télen derékmelegítőnek is jó), és a kettő került annyiba postaköltséggel, ideszállítással, mintha itthon egyet vennék, de ahhoz még el is kell menni a boltba, ami ugye mostanság nem igazán adott.
Aztán megnyertem még egy felsőrészes bundle-t, hűű, négy álomszép, kettő meg cuki. Holnap még egy szoknyákból és nyári ruhákból álló kupacra tervezek lecsapni, remélem sikerül!
Tulajdonképp viccesnek tűnhet, hogy nagyrészt itthon vagyok, ennek ellenére egyre-másra szerzem be a cuccokat, de pillanatnyilag 1 olyan naci van, amiben kényelmesen elvagyok, a tecskóban múlkor vett fekete macskanaci (najó, leggings). Van még egy tök kényelmes melegítőalsó is, de mint a neve is mutatja, kánikulában nem az igazi. És hát ebben a kettőben nem igazán tudom kitenni a lábam az utcára, pedig néha muszáj... erre a célra van két lennadrágom, amiket olyankor vettem, amikor volt rajtam 1-2 kiló plussz, de mostmár mindkettő csak úgy jó, ha a hasam alatt van a derekuk, ülve viszont így is kényelmetlenek. Pólók tekintetében is durvul a helyzet, a testhezálló fazonok vagy szorítanak (sőt, lenyomnak! hahaha), vagy egyszerűen felcsúsznak a hasamon. Szóval jól fog jönni 1-2 kényelmes, lengébb holmi. Kis szerencsével még a nyáron meg is érkeznek.
Ami vicces, hogy a hasam kezd elég látványos lenni, konkrétan olyan, mintha a derekam szélesebb lenne, mint a csípőm, bizonyos szögből legalábbis (igen, a medencém elég keskeny). Néha már most tök nagynak érzem, aminek persze nagyon örülök, de bele sem merek gondolni, mekkora lesz majd.

Ha már felújítás

Van a szüleimnek egy kis hétvégi háza, és pár hete ott is felújítás van. Bevezetik a vizet, lesz fürdőszoba, új, hőszigetelt ablakok, kívülről szigetelik a házat, egyszóval komfortosítva, téliesítve lesz. Eddig csak nyáron volt kellemes kint lenni, gyerekkorunkban csomót aludtunk is kinn, szuper volt lavórban mosdani, tücsökciripelésre elaludni, meg a teraszon reggelizni.
Nahát, hirtelen ötlettől vezérelve, ma kimentem a "telekre" a szülőkkel, megnézni, hogy hogy áll a felújítás, meg azért, mert anyukámnak megígértem, hogy ötletelek vele konyha-berendezés, burkolás és csempeválasztás ügyekben. Hát végül elég hosszú program kerekedett belőle, és én, aki totál elszoktam az ilyesmitől az elmúlt két hónap alatt, eléggé kifáradtam. Igazából nem is az álldigállás volt a legrosszabb, vagy az, hogy jöttem, mentem, hanem az autózás, olyan szinten rázott, hogy a végén már majdnem jajgattam.
Jó volt végre kiszabadulni a négy fal közül, megintcsak az újságos volt a nagy fless hazafelé úton, jól be is tankoltam egy-két szaklappal. Mondjuk talán ennyi edzés nem árt, és remélem, a bambino sem neheztel meg... de azért lehet, hogy jobban kéne vigyázni magunkra, ez már kissé távol esik a szigorú fekvéstől, úgyhogy holnap és holnapután pihenés, és becscszó ki se teszem a lábamat.

Nem tudja valaki...?

... hogy a blogspot-on hogy kell beállítani az órát? Olyan mintha más időzónában lenne, vagy nem tudom, de mindig totál elrugaszkodott időpontot rendel a bejegyzésekhez, ha csak külön, manuálisan át nem állítom az aktuálisra. Közben az egész magyarul van, vagyis akár járhatna magyar óra szerint is, nem?

Update: Na tessék, ezt például délután fél három körüli időpontra teszi, miközben az én gépem órája szerint 23:32 van. Juszt se állítom át manuálisan. Jóccakát.

Addikt

Az utóbbi két nap az íbéjen lógtam.
Hullámokban szokott rám törni a féktelen íbéjezhetnék, általában valamilyen konkrét céllal, de akkor nagyon rá tudok kattanni. Legutóbb laptoptáska ügyében böngészgettem, az esküvőm előtt meg különböző esküvői kiegészítőket hajkurásztam nagy elánnal (innen lett gyönyörű cipőm, kesztyűm és fátylam, hogy csak néhány fontosat említsek). Mondjuk az esküvős shopping annyiból könnyebb volt, hogy épp abban az országban éldegéltünk, ahonnan a dolgokat rendeltem - annyiból meg nehezebb, hogy a ruhám viszont, amihez passzolnia kellett a dolgoknak, itthon volt, úgyhogy erősen bíztam abban, hogy jól emlékszem a színre. Mostanában, itthonról kicsit fáradságosabb a dolog, mert egy csomó UK seller valamiért nem szívesen postáz külföldre.
Ezúttal kismamaruha-vadászat volt a cél. Eddig elég sikeresnek mondható az akció, 4 listingből, amire licitáltam, 3 az enyém lett, úgyhogy elvileg szert tettem már: 2 hálóingre, 1 pizsamára, 2 farmerra, 2 nyári hosszúnadrágra, 1 kényelmes nacira, 1 pulcsira, 1 kardigánra, 3 hosszúujjúra, 1 ujjatlan felsőre - ezek mind ilyen bundle-ökben voltak, több összecsomagolva. A méretek miatt nagyon kíváncsi vagyok, nem mintha nem tudnám a sajátomat, csak arról fogalmam sincs, hogy mekkorára növök ugye. Mondjuk szerencsére a kismamaruhák legtöbbször úgy vannak kitalálva, hogy a terhesség előtti mérethez igazodnak, vagyis remélhetőleg nem lesz szükségem 5 mérettel nagyobbra.