Mici pár napja simán fordul a hátáról a hasára. Rájöttünk F-fel, hogy attól függ, van-e kedve. Ha meglátja a popsitörlőt, mindig lesz kedve (szép zöld a csomagolása és zörög).

Az előbb F és Mici úgy mentek el, hogy még egy puszit se adtam Micinek. Utálom magam.

Mit mond rólam az, hogy megettem egy tábla egészmogyorós fehér csokit (ebéd helyett)?
Így sose lesz újra lapos a hasam, ahh.

Mici tegnap rájött, hogy hogy kell berregve kiköpni a kaját. Eszméletlen cuki. Próbálom visszatartani a röhögést (hogy eszébe se jusson, hogy ez esetleg vicces), de ma nem sikerült. Mert tényleg nagyon vicces. Közben ráadásul azt is mondja, hogy "űűűűűűűű".

Morcogás

#1 Unom már ezt az takonyidőt. Itt felénk napok óta minden délután lezúdul egy nagy adag eső, de basszus, mint  monszun, olyan. A nem túl jól szigetelt teraszajtón dől be a víz, muszáj lehúzni a redőnyt, mert az megfogja... mintha nem lenne már amúgy is sötét. Pfuj. Méghogy nyár, meg paese del sole. Sőt, most egész éjjel zuhogott, meg délelőtt is. Így kinek van kedve sétálni??

#2 Még jó, hogy lefotóztam a virágainkat, amikor még szépek voltak, mert mostanra a rózsa kipusztult, a korallvirág tetves lett, a levendulának nemtom mi baja, a muskátlik és a begónia úton a kirohadás felé... Hüüpphüpp.

#3Megcsapott ma az áram. Kétszer is, mert csak másodszorra jöttem rá, hogy az, és nem csak képzelődöm. De frankón 220V, F megmérte a mérőkéjével. Nem tudom, mit keres a mosógépdobban 220V kóboráram.

#4 A babó nyűgös, és már nem tudom, mit kezdjek vele. Lehet, hogy mégis kiviszem délután, eső ide vagy oda.