Történt nemrég, hogy Mici kicsit lerobbant, t.i. taknyos volt és köhögött.
Tegnap meg engem öntött el valami brutál takonykór, reggel még semmi, de délután már Festéktüsszentő Hapci Benő is megirigyelte volna a teljesítményemet. Eddigre Mici szerencsére már tök jól volt, és amikor mentem érte az oviba, és magyaráztam, hogy mennyire benáthásodtam, akkor őszinte együttérzéssel a hangjában ezt mondta:
- Szegény anya, most meg te robbantál fel?!
2013. szeptember 19., csütörtök
2013. szeptember 16., hétfő
Meg még
Aztán még az is van, hogy tök jópofa kurzusokat találtam, elérhető közelségben és áron, úgyhogy töprengek, hogy beiratkozom valami érdekesre, vagy hasznosra, esetleg érdekesre ÉS hasznosra.
Még szerencse, hogy itt csak októberben kezdődik a term, már az olyan későn ébredőknek, mint én...
Ma végre elkezdek istenigazából tanulni, múlt héten itthon voltunk, mert Mici betaknyalt, itt az őszi takonyszezon, hurrá.
Még szerencse, hogy itt csak októberben kezdődik a term, már az olyan későn ébredőknek, mint én...
Ma végre elkezdek istenigazából tanulni, múlt héten itthon voltunk, mert Mici betaknyalt, itt az őszi takonyszezon, hurrá.
2013. szeptember 6., péntek
Döbbenet
Egy kedves ismerősünk meghalt néhány hete. Tegnap kaptuk a hírt, azóta nem térek magamhoz.
Nálam fiatalabb csaj, nagyon kedveltük, még kirándulni is voltunk vele, meg minden.
Egyszerűen hihetetlen... Úgy, hogy más országban élsz, és nincs napi szintű kapcsolatod valakivel, még abszurdabb megérteni, felfogni, hogy nincs többé.
Autóbaleset. A helyszínen meghalt.
Nyugodj békében, D!
- - -
update: Közös ismerősök képeket osztanak meg róla a facebookon... sajog a szívem.
Nálam fiatalabb csaj, nagyon kedveltük, még kirándulni is voltunk vele, meg minden.
Egyszerűen hihetetlen... Úgy, hogy más országban élsz, és nincs napi szintű kapcsolatod valakivel, még abszurdabb megérteni, felfogni, hogy nincs többé.
Autóbaleset. A helyszínen meghalt.
Nyugodj békében, D!
- - -
update: Közös ismerősök képeket osztanak meg róla a facebookon... sajog a szívem.
2013. augusztus 28., szerda
Ciki
Valamelyik nap Micivel egy hülye játékot játszottunk, ami miatt még mindig fő egy kicsit a fejem.
Ez amolyan tornamutatványszerűség, abból áll, hogy a kezembe kapaszkodva felgyalogol rajtam (én állok) és vagy a nyakamba ül, vagy a medencecsontomra, majd onnan kvázi hátrabukfencezik, miközben én a kezét vagy a karját fogom. Effélét már régebben is sokszor játszottunk, nem emlékszem, hogy régebben pontosan hogyan, de most a lebukfencezéskor a hónaljánál meg a vállánál fogva tartottam. Azért, mert valamelyik gyereknek megfájdult a válla a társaságból, amikor az apukája ugyanezt csinálta vele úgy, hogy a kezét fogta.
Na szóval Mici nyaggatott, hogy ilyet akar játszani, úgyhogy megcsináltuk párszor, de elég gyorsan elfáradtam, mert azért van már súlya, meg erősen igyekeztem fogni, nehogy elejtsem. És este, amikor fürdéshez vetkőztettük, láttam, hogy véraláfutások lettek a vállán, meg a karján.
Hát először holtra váltam. Aztán beugrott, hogy hiszen pont ott vannak, ahol fogtam, de azért eléggé nyugtalanított a dolog, hogy ez mégis normális-e. Úgyhogy másnap fel is hívtam a gyerekdoki ismerősünket, és elmeséltem neki. Valamennyire megnyugtatott, azt mondta, hogy vannak gyerekek, akiken könnyebben lesznek zúzódások, aggódni akkor kell, ha megmagyarázhatatlan zúzódások vannak, illetve, ha sokszor vérzik az ínye, vagy az orra (egyik sem áll fenn, bár erre rögtön eszembe jutott, hogy egyszer nyáron vérzett az orra). Később látta is a foltokat, és még minig nem mondott semmi olyat, hogy azonnal nyomás vérvételre, de persze nem is én lennék, ha ettől megnyugodtam volna, persze, hogy felhívtam az otthoni (magyar) gyerekdokinkat is, aki annyit azért mondott, hogy majd, ha otthon járunk, azért csináltathatnánk egy vérvételt, hogy mindenki megnyugodjon, meg figyeljük, hogy gyakran van-e ilyen.
Azóta már javulnak a nyomok, de azért még mindig láthatóak, és hát ebben az országban ez azért elég kínos, mert könnyen ráhívják az emberre a gyermekjóléti szolgálatot, ha azt hiszik, hogy gond van, pl. bántalmazom (az oviba beiratkozáskor többek közt erről is alá kellett írni egy beleegyező nyilatkozatot). Úgyhogy volt egy "kellemes" beszélgetésem az említett intézményben, amikor elmondtam, hogy milyen foltok vannak a gyerekeme. Legott egy kis jegyzőkönyvet is felvettek róla, amiben nekem kellett megírni, hogy hol, mikor, hogyan történt a sérülés.
Ez amolyan tornamutatványszerűség, abból áll, hogy a kezembe kapaszkodva felgyalogol rajtam (én állok) és vagy a nyakamba ül, vagy a medencecsontomra, majd onnan kvázi hátrabukfencezik, miközben én a kezét vagy a karját fogom. Effélét már régebben is sokszor játszottunk, nem emlékszem, hogy régebben pontosan hogyan, de most a lebukfencezéskor a hónaljánál meg a vállánál fogva tartottam. Azért, mert valamelyik gyereknek megfájdult a válla a társaságból, amikor az apukája ugyanezt csinálta vele úgy, hogy a kezét fogta.
Na szóval Mici nyaggatott, hogy ilyet akar játszani, úgyhogy megcsináltuk párszor, de elég gyorsan elfáradtam, mert azért van már súlya, meg erősen igyekeztem fogni, nehogy elejtsem. És este, amikor fürdéshez vetkőztettük, láttam, hogy véraláfutások lettek a vállán, meg a karján.
Hát először holtra váltam. Aztán beugrott, hogy hiszen pont ott vannak, ahol fogtam, de azért eléggé nyugtalanított a dolog, hogy ez mégis normális-e. Úgyhogy másnap fel is hívtam a gyerekdoki ismerősünket, és elmeséltem neki. Valamennyire megnyugtatott, azt mondta, hogy vannak gyerekek, akiken könnyebben lesznek zúzódások, aggódni akkor kell, ha megmagyarázhatatlan zúzódások vannak, illetve, ha sokszor vérzik az ínye, vagy az orra (egyik sem áll fenn, bár erre rögtön eszembe jutott, hogy egyszer nyáron vérzett az orra). Később látta is a foltokat, és még minig nem mondott semmi olyat, hogy azonnal nyomás vérvételre, de persze nem is én lennék, ha ettől megnyugodtam volna, persze, hogy felhívtam az otthoni (magyar) gyerekdokinkat is, aki annyit azért mondott, hogy majd, ha otthon járunk, azért csináltathatnánk egy vérvételt, hogy mindenki megnyugodjon, meg figyeljük, hogy gyakran van-e ilyen.
Azóta már javulnak a nyomok, de azért még mindig láthatóak, és hát ebben az országban ez azért elég kínos, mert könnyen ráhívják az emberre a gyermekjóléti szolgálatot, ha azt hiszik, hogy gond van, pl. bántalmazom (az oviba beiratkozáskor többek közt erről is alá kellett írni egy beleegyező nyilatkozatot). Úgyhogy volt egy "kellemes" beszélgetésem az említett intézményben, amikor elmondtam, hogy milyen foltok vannak a gyerekeme. Legott egy kis jegyzőkönyvet is felvettek róla, amiben nekem kellett megírni, hogy hol, mikor, hogyan történt a sérülés.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
