Ezmegaz

Csak úgy összevissza, ilyesmik vannak nálunk:
Micinek már legalább 7 foga van: egyesekből kinn van a két alsó és a bal fölső, plusz kint vannak még valami hátsók, szerintem négyesek, de az mind a négy. Fölül készülődik a másik egyes is, és ezek csak azok, amik látszanak kapásból, amikor Mici rötyög.
Költözés projekt alakul, egyelőre azon a vonalon, hogy konyha témában kezdek otthon lenni az itteni nyelven (mire nem jó egy költözés) plusz rajzolom ezerrel a terveket.
Már megint béna idő van, sztem kábé két hete alig süt a nap, viszont eső, az van dögivel. A kikupált rózsa ennek megfelelően tetvesedik is, basszus. És az egyéb károkról még nem tettem említést.
Befejeztem megint egy munkát, de naná, még van másik kettő, az előadással együtt három, jhaaajjj, mikor lesz ennek vége??
Ja, igen, még az van, hogy a bölcsi elviszi Miciék csoportját kirándulni, és én jelentkeztem segíteni - mert Mici azért nem jár még úgy, mint a többiek. De kiderült, hogy itt ez nem szokás, szülők nem mennek. Valamelyik dadus fogja vinni hordozóban. Fura érzés! Mondjuk nagyon helyesek a dadusok, főleg az egyikkel nagyon szeretik egymást, szóval nem aggódom, vagy ilyenek, de eddig még sose vitte más hordozóban, csak F vagy én. Valami farmlátogatás-szerűség lesz, állatsimogatás, ilyesmi, és Mici tökre fogja szerintem élvezni, úgyhogy nem szeretném, ha efféle anyai aggályok miatt kihagyná...
Tegnap amúgy azzal ébresztett (mármint Mici), hogy felült mellettem az ágyban, és azt kiabálta, hogy 'Főkke! Főkke! Főkke! Főkke!' Ma meg szeretgetett, miután a lábujjamra ejtette a babakonyha egyik alkatrészét és jajgattam. Hát ilyen cuki gyerekem van. Bővebben majd a másfél éves bejegyzésben.

A fejben blogolásról és egyéb lököttségekről

Múlt héten betegek voltunk, illetve én még mindig az vagyok. A fejedelmi többes ezúttal nem a babókára utal, hanem F-re és rám. F már hétfőn sem volt a topon, és kedden elég harmatosan jött haza a munkából. Másnap  úgy kellett lebeszélnem a bemenetelről (taknyos volt, köhögött, több neocitránt megivott). Én péntek reggelre lettem elég vacakul, a klasszikus taknyam-nyálam összefolyik, levegőt nem kapok, fáj a fejem, fúúúj. Ráadásul a babó minden orrfújásra összerezzen, néha sír is. Hála az égnek, nem kapta el, most már remélem, megússza, én is kifele jövök.

Más. Rájöttem, hogy én fejben kábé ötször annyit blogolok, mint ténylegesen. De most komolyan, van legalább 4 dolog, amiről az utóbbi másfél hétben írni akartam, csináltam fotókat is, meg minden, aztán most jövök ide, és totál el vagyok képedve, hogy még mindig az Öt hónapos bejegyzés a legfrissebb. A korábbi meg nem írt dolgokat ne is említsem, össze se lehet számolni. Azért majd a draftban levőkből még lehet, hogy befejezek és felteszek néhányat... addig meg néhány ezmegaz röviden:

1. Kitaláltam (már régen, csak ugye tavaly április óta nem voltam itt), hogy élhetővé tesszük a nagy teraszt. Ennek első lépcsője az volt, hogy el kellett távolítani egy gigantikus gazt (a gigantikus cserepével együtt), meg egy fafűtésű tűzhelyet, ami kb 100 éve rohadhatott állhatott ott. Na ez elég vicces volt, F és egy barátja ketten alig bírtak a két döggel, a növényt félig ki kellett ásni, hogy beférjen a liftbe, a tűzhely meg annyira megtelítette a liftet, hogy F a tetejére csücsült, úgy ment le, hát jót röhögtem. Ezután kb 15 vízzel felmostam (nem, szőnyeg nem bukkant elő). Majd végre kitettük a kb 2 hete - még a hideg és a borzalmas esőzés előtt - vásárolt fa ülőgarnitúrát. Aztán vettem új virágokat is, úgyhogy kezd nagyon hangulatos lenni. Képeket majd pótolom.
2. Van egy-két kisebb projektem. Például: körömnövesztő projekt, időmenedzsment projekt, hasizom-projekt, meg még néhány. Azt terveztem (még márciusban), hogy majd beszámolok ezekről hétről-hétre. Asszem időmenedzsmentből megbuktam.
3. Egy csomó dolgot kitaláltam /tunk a lakással kapcsolatban a terasz rendbetételén kívül is, amik korábban mindig azon buktak meg, hogy ki tudja, meddig maradunk. Most szemléletet váltottunk, azzal a jelszóval, hogy ha valami nem kerül túl nagy anyagi erőfeszítésbe, akkor csináljuk meg, akkor is, ha esetleg már csak rövid ideig élvezzük az előnyeit. Ennek jegyében  vettünk például fogast az előszobába, meg tükröt (kegyetlen, de most már legalább nem foghatom a bricseszem méretét arra, hogy nem látom magam).

Ja, és a lököttségek, vagy legalábbis egy: hogyan menjünk 3x az IKEÁba bő egy hét alatt?
#1. Menjünk vasárnap, majd látva, hogy mindenki más is így gondolta, és abszolút nincs hely a parkolóban, forduljunk vissza (bánatunkban vásároljunk be a Carrefourban)
#2. Menjünk hétfő délelőtt, amikor lényegesen kisebb a népsűrűség arrafele, majd miután jól telepakoltuk a kocsit a vásárfiával, felejtsük a parkolóban a babakocsi vázát, és ezt csak a ház előtt leparkolva vegyük észre.
#3. Menjünk vissza a babakocsiért (és ha már arra járunk, ugorjunk be a Carrefourba vásárolni).


Na, főnökasszony felébredt (változatlanul alig alszik napközben, jó, ha mindösszesen másfél órát, ennyi mentségem van a 2.-es ponthoz), úgyhogy megyek.