Most már tényleg elég. Még ki se jöttem az előzőből, már megint lecsapott rám valami kór. Láz, fejfájás, torokfájás, nyakfájás, fülfájás. Még annyi jó van legalább, h az orrom tisztul, hihetetlen mik jönnek ki néha (bocs). És elegem van az itteni dokiból is, összevissza rendel, nem lehet elérni, felír egy antibiotikumot, h szedjem öt napig, és a gyógyszertárban 2 dobozzal adnak a receptjére (=14 nap). Hát én egy dobozzal szedtem be, az öt napot amúgy is furcsálltam, azok után, h egy dobozban 7 napi volt, és kb jól is voltam, mikor elfogyott, szóval nem gondolkodtam a másodikon. Amúgy is olyan szar szájízt adott, h enni is alig volt kedvem (de legalább fogytam másfél kilót haha).
És elegem van, h nincs semmi segítségünk, h ilyenkor F nem tud dolgozni menni (lázasan nem vihetem Micit a böcsibe, F-nek kell)...
És még vannak a k...va munkák is, amiket még mindig nem tudtam befejezni, mert 1.) nappal totál lefoglal Mici, meg a vele kapcsolatos ill. egyéb teendők... 2.) 2 hónap éjszakázás után egyszerűen képtelen vagyok többre 3.) ilyen állapotban meg egész egyszerűen mindenre képtelen vagyok, a létezés is fáj.
Jajjajajj, mi lesz így???
Nagynéném halálára, és arra, hogy senki nem tudott tőle elbúcsúzni, egyszerűen igyekszem nem gondolni, mert totál kikészít.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyűg. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyűg. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. március 7., hétfő
2009. október 22., csütörtök
Ilyen nincs... (és mégis van)
Nagy az Isten állatkertje.
Jelenésem volt egy afféle nagyfőnöknél, és kicsit tartottam a dologtól, mert az volt az érzésem, hogy nem igazán kedvel, meg eleve kiszámíthatatlan természetű, a megbeszélésen meg viszonylag sok múlott (volna).
Nincs értelme leírni a részleteket, de olyan szinten kiborított, hogy még este is remegtem az idegtől. Megalázott, meghazudtolt, megvádolt, és még sorolhatnám. Szerencsére kibírtam bőgés nélkül. Azt bizonygatta, hogy egy bizonyos dokumentumból világosan kiderül, hogy a Holdat el lehet fogyasztani késsel-villával (nem, nem ezt, de kb. ennyi értelme volt annak is, amit ő mondott, és a valósághoz is pont ennyi köze volt), és azt magyarázta, hogy ha ez nekem nem világos, akkor komoly gondok vannak. Mindezt általánossággal, egyetlen szál konkrétum nélkül (értsd: még érvelni se lehetett, mert nem volt mivel szemben). Az már csak hab a tortán, hogy közben nem egy olyan kapitális hülyeséget mondott, amivel konkrétan elárulta, hogy egyébként meg fogalma sincs egy csomó dologról, amiről épp beszélünk.
A gond ott van, hogy az illető nem megkerülhető, és innentől kezdve elég valószínű, hogy el vagyok vágva. Hát mindegy, majd lesz valahogy. Azt mondjuk nem tudom, hogy ehhez, hogy bárkivel így viselkedjen az ember, mi kell. Felfoghatatlan.
Jelenésem volt egy afféle nagyfőnöknél, és kicsit tartottam a dologtól, mert az volt az érzésem, hogy nem igazán kedvel, meg eleve kiszámíthatatlan természetű, a megbeszélésen meg viszonylag sok múlott (volna).
Nincs értelme leírni a részleteket, de olyan szinten kiborított, hogy még este is remegtem az idegtől. Megalázott, meghazudtolt, megvádolt, és még sorolhatnám. Szerencsére kibírtam bőgés nélkül. Azt bizonygatta, hogy egy bizonyos dokumentumból világosan kiderül, hogy a Holdat el lehet fogyasztani késsel-villával (nem, nem ezt, de kb. ennyi értelme volt annak is, amit ő mondott, és a valósághoz is pont ennyi köze volt), és azt magyarázta, hogy ha ez nekem nem világos, akkor komoly gondok vannak. Mindezt általánossággal, egyetlen szál konkrétum nélkül (értsd: még érvelni se lehetett, mert nem volt mivel szemben). Az már csak hab a tortán, hogy közben nem egy olyan kapitális hülyeséget mondott, amivel konkrétan elárulta, hogy egyébként meg fogalma sincs egy csomó dologról, amiről épp beszélünk.
A gond ott van, hogy az illető nem megkerülhető, és innentől kezdve elég valószínű, hogy el vagyok vágva. Hát mindegy, majd lesz valahogy. Azt mondjuk nem tudom, hogy ehhez, hogy bárkivel így viselkedjen az ember, mi kell. Felfoghatatlan.
2009. október 5., hétfő
Depi & parák
Ha tényleg van olyan, hogy terhességi (szülés előtti?) depresszió, akkor most engem is utolért. Ennyire nyomi kedvem már rég volt, mint ma. Már tegnap hajnalban is felébredtem valami görcsszerűre, igazából lehet hogy csak hasfeszülés volt - amit én annak tudok be, hogy nő a gyerek / feszül a méhfal, hasfal, és önmagában még nem is olyan zavaró, csak tegnap hajnalban a derekam is fájt hozzá, és így azért nem volt olyan megnyugtató. Annyira fáradt voltam, hogy magnéziumért se volt erőm kimenni, úgyhogy vártam, hogy múlik-e, sikerül-e visszaaludnom, ha nem, hát kivonszolom magam, de végül sikerült. Aztán tegnap este meg elkezdett baloldalt nyilallgatni a hasam, kicsit olyan volt, mint amikor az embernek izomhúzódása lesz, aztán ma hajnalban megint felébredtem valami hasfájásra, megint jó nehezen aludtam vissza... és sajna egyik se múlt el teljesen, se a feszülés, se a nyilallás, se a derékfájás...
Aztán az orvosom legutóbb azzal kápráztatott / rémisztett el (nem kívánt rész törlendő), hogy tüdőérlelőt fogok kapni. Ez arra jó, hogy ha idő előtt születik a baba, amikor még éretlen lenne a tüdeje, akkor ez a tüdőérlelő - egyébként szteroid - elősegíti, hogy a baba tüdejében surfactant (szőrfaktáns vagy mi magyarul) anyag termelődjön, ami szükséges ahhoz hogy tudjon lélegezni. Máskülönben lélegeztetőgépre kéne tenni. Namost ezt vagy akkor szokták adni, ha beindul egy koraszülés, vagy akkor, ha fenyegető koraszülés veszélye áll fenn. Mivel 24 óra kell ahhoz, hogy a tüdőérlelő hasson, ezért a szülést minden esetben megpróbálják megállítani, vagy eltolni, hogy ennek a bizonyos anyagnak legyen ideje kifejlődni a baba tüdejében. A kérdés csak az, hogy meg lehet-e oldani ezt a 24 órás várakozást egy esetleges koraszülés esetén. Ez gondolom mindig attól függ, hogy miért, és hogyan indul be, komoly vérzés esetén mondjuk nem biztos, hogy van idő várakozni. Szóval, ha úgy vesszük, akkor a tüdőérlelő egy plusz biztonságot jelent, és 1-2 napig tökre megnyugtatott a gondolat, hogy a bambina tüdeje szépen meg fog érni akármi is lesz, éljen a tüdőérlelő.
Nade valahogy mégis elkezdett kattogni az agyam az egész témán, meg főleg a császáron, hogy például a mélyen fekvő lepény miatt tudnak-e vízszintesen vágni, vagy a méhen függőleges vágást kell ejteni, ami a későbbiekben sokkal veszélyesebb... meg ilyesmik. Lesz egypár dolog, amit megkérdezek a dokimtól...
Általában, amikor ilyen izgága hangulatom van, próbálom magam megnyugtatni mindenfélével, például aminek lehet, utánaolvasok, a konkrétumok, pl. számok, statisztikák meg szoktak nyugtatni valamelyest. Például most, hogy tudom, hogy a placenta praevia az esetek 25%-ában koraszüléssel jár, máris egy fokkal nyugodtabb vagyok, mintha ezt nem tudnám. Jobb így, hogy reménykedhetek a 75%-ban. Ugyanakkor ma utánaolvastam a programozott császárnak, meg a tüdőérlelőnek, és a megnyugtató dolgokon kívül rengeteg para dolgot is olvastam, aztán most ezeken rágom magam. Jaaj, jajj.
A fentieken kívül még csomó más is nyomaszt. Alig van, amit el tudok intézni babacucc-beszerzésben így a neten keresztül. Meg a munka is egyre lassabban megy. Holnap kell beszélnem az egyik nagyfőnökkel, mondjuk ő tök jóindulatú, szóval ez remélem, nem lesz problémás. Szerdán meg egy másikkal, aki viszont kellemetlen eset, és teljesen ki(be?)számíthatatlan. Felkelni sincs kedvem, nemhogy puccba vágni magam és mosolyogni meg intézkedni... azért remélem sikerül mindent normálisan megbeszélni. Mindezeken túl még F is szórakoztat olyan dolgokkal, amikről tudhatná, hogy idegesít. Ehh.
Update. Megkérdeztem a dokit.
1. Tényleg azért javasolja a tüdőérlelőt, mert nem biztos, hogy lenne nálam idő kivárni a 24 órát, ha történik valami.
2. Ha a programozott császár-forgatókönyv valósul meg, akkor legnagyobb valószínűség szerint vízszintesen fognak vágni. Ha sürgősségi császárra kerül sor, akkor ha nagyon kell sietni, előfordulhat, hogy függőlegesen vágnak.
Hurrá, megint okosabb lettem.
Aztán az orvosom legutóbb azzal kápráztatott / rémisztett el (nem kívánt rész törlendő), hogy tüdőérlelőt fogok kapni. Ez arra jó, hogy ha idő előtt születik a baba, amikor még éretlen lenne a tüdeje, akkor ez a tüdőérlelő - egyébként szteroid - elősegíti, hogy a baba tüdejében surfactant (szőrfaktáns vagy mi magyarul) anyag termelődjön, ami szükséges ahhoz hogy tudjon lélegezni. Máskülönben lélegeztetőgépre kéne tenni. Namost ezt vagy akkor szokták adni, ha beindul egy koraszülés, vagy akkor, ha fenyegető koraszülés veszélye áll fenn. Mivel 24 óra kell ahhoz, hogy a tüdőérlelő hasson, ezért a szülést minden esetben megpróbálják megállítani, vagy eltolni, hogy ennek a bizonyos anyagnak legyen ideje kifejlődni a baba tüdejében. A kérdés csak az, hogy meg lehet-e oldani ezt a 24 órás várakozást egy esetleges koraszülés esetén. Ez gondolom mindig attól függ, hogy miért, és hogyan indul be, komoly vérzés esetén mondjuk nem biztos, hogy van idő várakozni. Szóval, ha úgy vesszük, akkor a tüdőérlelő egy plusz biztonságot jelent, és 1-2 napig tökre megnyugtatott a gondolat, hogy a bambina tüdeje szépen meg fog érni akármi is lesz, éljen a tüdőérlelő.
Nade valahogy mégis elkezdett kattogni az agyam az egész témán, meg főleg a császáron, hogy például a mélyen fekvő lepény miatt tudnak-e vízszintesen vágni, vagy a méhen függőleges vágást kell ejteni, ami a későbbiekben sokkal veszélyesebb... meg ilyesmik. Lesz egypár dolog, amit megkérdezek a dokimtól...
Általában, amikor ilyen izgága hangulatom van, próbálom magam megnyugtatni mindenfélével, például aminek lehet, utánaolvasok, a konkrétumok, pl. számok, statisztikák meg szoktak nyugtatni valamelyest. Például most, hogy tudom, hogy a placenta praevia az esetek 25%-ában koraszüléssel jár, máris egy fokkal nyugodtabb vagyok, mintha ezt nem tudnám. Jobb így, hogy reménykedhetek a 75%-ban. Ugyanakkor ma utánaolvastam a programozott császárnak, meg a tüdőérlelőnek, és a megnyugtató dolgokon kívül rengeteg para dolgot is olvastam, aztán most ezeken rágom magam. Jaaj, jajj.
A fentieken kívül még csomó más is nyomaszt. Alig van, amit el tudok intézni babacucc-beszerzésben így a neten keresztül. Meg a munka is egyre lassabban megy. Holnap kell beszélnem az egyik nagyfőnökkel, mondjuk ő tök jóindulatú, szóval ez remélem, nem lesz problémás. Szerdán meg egy másikkal, aki viszont kellemetlen eset, és teljesen ki(be?)számíthatatlan. Felkelni sincs kedvem, nemhogy puccba vágni magam és mosolyogni meg intézkedni... azért remélem sikerül mindent normálisan megbeszélni. Mindezeken túl még F is szórakoztat olyan dolgokkal, amikről tudhatná, hogy idegesít. Ehh.
Update. Megkérdeztem a dokit.
1. Tényleg azért javasolja a tüdőérlelőt, mert nem biztos, hogy lenne nálam idő kivárni a 24 órát, ha történik valami.
2. Ha a programozott császár-forgatókönyv valósul meg, akkor legnagyobb valószínűség szerint vízszintesen fognak vágni. Ha sürgősségi császárra kerül sor, akkor ha nagyon kell sietni, előfordulhat, hogy függőlegesen vágnak.
Hurrá, megint okosabb lettem.
Címkék:
császármetszés,
koraszülés,
nyűg,
placenta praevia,
tüdőérlelő
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)