A fejben blogolásról és egyéb lököttségekről

Múlt héten betegek voltunk, illetve én még mindig az vagyok. A fejedelmi többes ezúttal nem a babókára utal, hanem F-re és rám. F már hétfőn sem volt a topon, és kedden elég harmatosan jött haza a munkából. Másnap  úgy kellett lebeszélnem a bemenetelről (taknyos volt, köhögött, több neocitránt megivott). Én péntek reggelre lettem elég vacakul, a klasszikus taknyam-nyálam összefolyik, levegőt nem kapok, fáj a fejem, fúúúj. Ráadásul a babó minden orrfújásra összerezzen, néha sír is. Hála az égnek, nem kapta el, most már remélem, megússza, én is kifele jövök.

Más. Rájöttem, hogy én fejben kábé ötször annyit blogolok, mint ténylegesen. De most komolyan, van legalább 4 dolog, amiről az utóbbi másfél hétben írni akartam, csináltam fotókat is, meg minden, aztán most jövök ide, és totál el vagyok képedve, hogy még mindig az Öt hónapos bejegyzés a legfrissebb. A korábbi meg nem írt dolgokat ne is említsem, össze se lehet számolni. Azért majd a draftban levőkből még lehet, hogy befejezek és felteszek néhányat... addig meg néhány ezmegaz röviden:

1. Kitaláltam (már régen, csak ugye tavaly április óta nem voltam itt), hogy élhetővé tesszük a nagy teraszt. Ennek első lépcsője az volt, hogy el kellett távolítani egy gigantikus gazt (a gigantikus cserepével együtt), meg egy fafűtésű tűzhelyet, ami kb 100 éve rohadhatott állhatott ott. Na ez elég vicces volt, F és egy barátja ketten alig bírtak a két döggel, a növényt félig ki kellett ásni, hogy beférjen a liftbe, a tűzhely meg annyira megtelítette a liftet, hogy F a tetejére csücsült, úgy ment le, hát jót röhögtem. Ezután kb 15 vízzel felmostam (nem, szőnyeg nem bukkant elő). Majd végre kitettük a kb 2 hete - még a hideg és a borzalmas esőzés előtt - vásárolt fa ülőgarnitúrát. Aztán vettem új virágokat is, úgyhogy kezd nagyon hangulatos lenni. Képeket majd pótolom.
2. Van egy-két kisebb projektem. Például: körömnövesztő projekt, időmenedzsment projekt, hasizom-projekt, meg még néhány. Azt terveztem (még márciusban), hogy majd beszámolok ezekről hétről-hétre. Asszem időmenedzsmentből megbuktam.
3. Egy csomó dolgot kitaláltam /tunk a lakással kapcsolatban a terasz rendbetételén kívül is, amik korábban mindig azon buktak meg, hogy ki tudja, meddig maradunk. Most szemléletet váltottunk, azzal a jelszóval, hogy ha valami nem kerül túl nagy anyagi erőfeszítésbe, akkor csináljuk meg, akkor is, ha esetleg már csak rövid ideig élvezzük az előnyeit. Ennek jegyében  vettünk például fogast az előszobába, meg tükröt (kegyetlen, de most már legalább nem foghatom a bricseszem méretét arra, hogy nem látom magam).

Ja, és a lököttségek, vagy legalábbis egy: hogyan menjünk 3x az IKEÁba bő egy hét alatt?
#1. Menjünk vasárnap, majd látva, hogy mindenki más is így gondolta, és abszolút nincs hely a parkolóban, forduljunk vissza (bánatunkban vásároljunk be a Carrefourban)
#2. Menjünk hétfő délelőtt, amikor lényegesen kisebb a népsűrűség arrafele, majd miután jól telepakoltuk a kocsit a vásárfiával, felejtsük a parkolóban a babakocsi vázát, és ezt csak a ház előtt leparkolva vegyük észre.
#3. Menjünk vissza a babakocsiért (és ha már arra járunk, ugorjunk be a Carrefourba vásárolni).


Na, főnökasszony felébredt (változatlanul alig alszik napközben, jó, ha mindösszesen másfél órát, ennyi mentségem van a 2.-es ponthoz), úgyhogy megyek.

Öt hónapos

Ezt most sikerült időben feltennem, nem úgy, mint az előzőt. Méretek: kb. 5.25 kg és 60centi.

Evés: Főként tej. Az ötödik hónap végén volt több olyan nap is, hogy csak egyszer (a napi utolsó etetetéskor) kellett táp, és olyan is, hogy egyáltalán nem kellett. (Vicces, hogy addigra lett kb. elég, mire elkezdhetem hozzátáplálni). Most az van, hogy igény szerint szoptatom, néha nagyon gyakran, néha meg 4,5 óra is eltelik kettő közt. Esténként kap kiegészítést, többnyire tápszert.

Alvás: Az éjszakáink a hazautazás óta megbolydultak, mert az indulás napján hajnal négykor fel kellett verni Micit. Azóta összvissz kettő olyan éjszaka volt, amikor nem ébredt hajnal ½ 3 és 5 közt. És mivel ebben igen gyorsan el lehet fáradni, hát ellustultam, és egy ideje nem pakolom vissza az ágyába, hanem az éjszaka hátralevő részében mellettem van. Így viszont csak szendergek, nem merek és nem is tudok mélyen, pihentetően aludni.

Mozgásfejlődés: Nagymozgás: Hanyatt fekvésből megpróbál felülni (emelgeti a fejét, húzza fel a lábát). Hason kiemeli magát, tartja a fejét sokáig, minden irányba forgatja is. Pelenkázás közben néha óriásit kihomorít – ez az egyik játékunk is: a homorításra mindig azt mondom nagy csodálkozva, hogy „Hűű, de erős vagy!”, ő meg nevet. Helyzetet is tud változtatni, hason és hanyatt is el tud fordulni úgy, hogy 90 fokkal más irányba van a feje, mint amikor leraktuk (mint az óramutató). Állítólag egyszer átfordult a hátáról a hasára is az ágyon, de én nem láttam. Hasról hátra viszont mostanában nem fordul, picit aggódom… Finommozgás: Fog, mind a két kezével, akár két külön dolgot is (játszószőnyegről két lelógó izét), sőt a kettőt egyszerre is tudja rázni. Machinál: csipkedi a bőrömet, markolássza és húzgálja a hajamat, megfogja és gyűrögeti a felsőm szélét, a pelenkát. Mivel a csipkedés nem olyan kellemes, tanítom simogatni (haladunk:).

Értelmi fejlődés: Sokat gőgicsél magában is és társaságban is. Kurjongat, visong. Megérti, amikor megdicsérjük, mosolyog. Már olyat is tud, hogy ha furcsáll valamit, ráncolja a(z egyébként alig látszó) szemöldökét. Most a zörgős dolgok a sláger, a papír- és nejlonzacskók zörgésére mindig nagyon figyel, de önállóan még nem zörgeti.

Érzelmi fejlődés: Nagyon kis nyitott, barátságos tök idegenekkel is (pl egyszer a zebránál állva megfogta egy néni ujját és nem is engedte el, együtt jöttünk át.) Sokat nevet, nagyon hálás közönsége mindenféle ökörködésnek.

Eü.: a hónapforduló előtti héten volt egy kis hasmenése (= 1 nap 4x kakilt, ami nem szokása, egy se mindig jön össze). Kicsit meg is torpant a súlya.

Egyebek: először hagytuk otthon a nagyszülőkre esti program kedvéért (amíg otthon voltunk, kihasználtuk az alkalmat, egyszer étterembe mentünk, egyszer meg moziba kettesben). És először voltunk hármasban étteremben, ez már itt volt, nagyon jól viselkedett. Beüzemeltünk egy kengurut, és néha már jól érzi magát a gyönyörű babaerszényben is.

Azért erről megemlékezem!

... aztán lehet, hogy elkiabáltam a dolgot, de hátha mégsem...
Szóval, a nagy hír:

Tegnap egyáltalán nem kellett tápot adni a babónak!

Pótlást ugyan kapott, de azt is csak egyszer, este, és lefejt tejből, mert reggel még fejni is tudtam. Szmájli.
És tegnapelőtt is csak egyszer (szintén este) kapott tápot.

Úgyhogy kicsit hátba veregetem magam, mert jól megküzdöttünk a tejszaporításért.

Amúgy meg az van, hogy elég keveset alszik, az éjszakáink is megbolydultak kicsit - 3 hete tök zombi vagyok - , úgyhogy ezért sem tudok írni, pedig lenne miről, meg a képeket se tudom kiválogatni, meg felrakni, pedig tele mindkét gépem mindkét kártyája.
Most viszont épp rajtam szundikál egy ilyesmi kendőben (gyorsan ide is huppantam írni), előzőleg óriásit bömbölt - meg is ijedtem kicsit, még a szomszéd neonatológust is áthívtam - de nyilván az van, hogy hulla fáradt volt.

Négy hónapos

Hát ezt most megint retrospektíve...
(de egyúttal megírtam az öt hónapost is, az legalább időben lesz).

Méretek: A pucér súlya 4.65 és 4.80 közt mozog. Az utóbbi valószínű kiadós evés után volt, a reális olyan 4.70 lehet. A hossza kb. 59 centi, de lehet, hogy elmértem, nagyon izeg-mozog. Az első garnitúra ruháit mindenesetre kinőtte, az 56-os rugdalózók többsége rövid, az 56-os bodyk szintén (az 56/62-es méret még jó.) Ja, és a hónap elején áttértünk a 2-es méretű pelenkára.

Evés: Elsősorban anyatej. Hála a tejszaporító projectnek, már csak késő délután / kora este kell táp. Sőt, a napi első etetések már egy mellből is mennek, hurrá!

Alvás: Nagyjából nem panaszkodhatok, éjjel továbbra is legalább 6 órát alszik egyben (de inkább 8-at, néha 9-10-et is.) Nappal viszont továbbra se nagyon akar aludni, hiába minden praktika, pl. babakocsiban el lehet altatni, de van, hogy 1 órát kell hozzá sétálni. Valahogy olyan, mintha sokkal kisebb lenne az alvásigénye, mint az átlagnak. Minden érdekli, és nem akar lemaradni semmiről, mintha sajnálná az időt az alvásra. Ha pl. vendégek vannak nálunk, nagy ritkán, akkor ameddig csak bírja, fenn van. Sőt, ilyenkor, ha lecsuklik a feje az ember kezében, és letesszük, akkor is újra ki akar jönni. Fel fogok szerelkezni szakirodalommal az alvástémából, mert amiket eddig olvastam, az nagyjából mind csak az éjszakai alvásproblémákról szól.

Mozgásfejlődés: Nagymozgás: A hónap elején (vagyis épp csak 3 hónapos és 4 napos korában) átfordult a hasáról a hátára, az egyik irányba, később a másikba is. Mondjuk nem csinálja túl gyakran, de ez állítólag úgy van, hogy majd csinálja, ha lesz motivációja. Megtanulta, hogy a játszószőnyegen a zenélős játék beindul, ha megrúgja, úgyhogy rugdossa nagy elánnal. Ha ülésbe húzzuk, tartja a fejét. Hanyatt fekvésben szinte nyújtva emeli a lábát függőlegesig. Hason emeli és tartja a fejét és a lábát, gyakran a kettőt egyszerre is. Finommozgás: megtalálta a hüvelykujját, szopja, rágja. A cumit kiveszi a szájából és néha vissza is tudja tenni. A cumisüveget néha magának fogja, és ha már nem kér, van, hogy kilöki a szájából a kezével.

Értelmi fejlődés: elég hosszan szövegel, gagyarászik. Próbálgat különböző hangszíneket, a mély dörmögésből néha átmegy fejhangon gügyögésbe, nagyon édes.

Érzelmi fejlődés: totál társas lény, imádja a vendégeket, az új arcokat, nagyon barátságok (egyelőre mindenkivel).

Egyebek: Elkezdett gurgulázva (vagy inkább göcögve?) nevetni. Hát ettől totál kész vagyok. Leírhatatlanul édes. Vannak játékaink: magasba emelem, a fejem fölé, és úgy engedem le, hogy hátrahajtom a fejemet és az arcomon (főként az orromon) csúszik. Néha még hangot is adok hozzá, hát ettől nagyon szokott nevetni. A másik, hogy pelenkázás után szoktam tornáztatni a „Száraz tónak nedves partján” című opuszra, ezt is nagyon élvezi, amikor elkezdem az éneket, már röhög. És ha véletlen kifelejtem, akkor van, hogy felhúzza a lábát a kezdő pozícióba, mintegy emlékeztetőül.

További egyebek: 2 nap híján négy hónaposan ült repülőn. (Egyedül utaztam vele, amikor áprilisban hazalátogattunk, elég para volt, de tök jól viselte, a leszálláskor még el is aludt. Laza.).
Elkezdtünk járni babaúszásra, nagyon élvezi, dumál a vízben, és egyáltalán nem tűnik ijedtnek vagy félősnek.

Babóhír

Egy éve ezen a napon adott hírt magáról először a mi Babókánk.

Felhívtam este a dokimat, hogy szerintem terhes vagyok.
Tesztet csinált már? - kérdezte. Nem, mondtam erre én, még 5 napom lenne a következő mensesig. Ó - így ő - azt már kimutatja. Csináljon egy tesztet, és csütörtökön jöjjön el, megnézem.


Kissé szkeptikus voltam, merthogy még csak 22. nap, meg este... de azért fogtam egy tesztet, és megcsináltam. A várakozási idő elteltével nem látszott második csík, pedig a legérzékenyebb teszt volt... de a lelkem legmélyén éreztem, hogy igenis, van baba. Szépen otthagytam a mosdó szélén, pedig tudom, hogy elvileg később már nem szabad leolvasni, és 1-2 óra múlva néztem meg újra.... és egyáltalán nem csodálkoztam, hogy igen halványan ugyan, de látszott a második csík! Másnap reggel, a biztonság kedvéért megcsináltam még kettőt, különbözőeket, mindkettő pozitív lett, aztán csütörtök reggel egy negyediket. Úgyhogy egy csokor teszt volt a birtokomban, amikor mentem a dokihoz.
Rögtön azzal fogadott, hogy "Na mi a helyzet?" Röhögött a négy teszten, és kérdezte, hogy miért nem hívtam a hírrel.

Gyorsan csinált egy ultrahangot (mondta, hogy szerinte semmit se fogunk látni, de azért nézzük meg). A nyálkahártya elég összevissza nézett ki, de volt benne 3 kis folt, és az egyikre azt mondta, hogy "Szerintem ez a miénk."

Most meg itt van, és nem lehet betelni vele, egyszerűen odavagyok érte.