Anya

Ma reggel mondta ki először! Ahhh. És olyan szépen, tisztán... nem aja, vagy ana, hanem anya. Kétszer is. Olvadok. Mondjuk nem csak úgy magától mondta, hanem F kérdésére válaszolt (hogy "ki van ott?" rám mutatva). Egy éves, öt hónapos, három hetes és egy napos.

(csak zárójelben jegyzem meg, hogy eddig F-et is és engem is ugyanúgy hívott, ahogy saját magát. Most már engem megkülönböztet, F még mindig "eeemm" :))

Juhéj

Ritka jól indult a reggel, sőt, mivel hétfő van, a hét, úgyhogy ezt meg kell örökítenem.
A házból, amelyben jelenleg lakunk (két  lépcsőháza is van, és egyazon háziúr tulajdona az egész), többen is elköltöznek mostanság. És tegnap egyszercsak megjelent az udvaron egy csomó bútor, többek közt egy normálisnak kinéző gáztűzhely. Kis nyomozás után kiderült, hogy kiselejtezik, holnap (vagyis ma, hétfőn) jön érte a lomtalanítós autó. További nyomozás után kiderült, hogy valaki már lecsapott a tűzhelyre, pedig már kezdtünk örülni (nem csúcsszuper, de a mienknél valamivel modernebb.)
Eddig panaszkodásnak is tűnhet, de mondta a gondnoknéni, hogy menjünk le nyugodtan, és nézzünk szét, mert ha kell valami, nyugodtan vihetjük. És tádámm! Találtunk egy tök szuper, majdnem antik, fa, tolóajtós komódot! Meg egy nem antik, de szintén elég jó fiókos izét, ami kb dohányzóasztalnak, vagy tv-állványnak lesz jó. Már be is menekítettük a pincébe a gondnoknéni segítségével. De ez még mind semmi, mert F felhívta a háziurat, és óvatosan megkérdezte, hogy mi legyen azokkal a bútorokkal, amik a mi lakásunkban vannak. Pár darab, egy ajtós komód, egy fiókos szekrény, mosogatószekrény, konyhai felső szekrény, és egy tűzhely. Kb ugyanolyan színvonalúak, mint amik lent dekkolnak az udvarban, illetve annyival jobbak, hogy baromira kitisztítottam őket anno. Hajdan F fizetett is értük értük valamennyit (bevallom, sztem többet, mint amennyit értek), és két dolgot már vissza is adtunk belőlük, a hűtőt meg az ágyat, mert vettünk újat. Igazából csak a tűzhelyen gondolkodtunk, hogy azt jó volna megtartani, mert a másik lakásban nincs konyhabútor meg semmi, és megkönnyítené a helyzetet, ha nem kéne most kompletten azonnal mindent beszerezni. Szóval, F felhívta a háziurat, és tádááámmmm! aszondta, hogy ürítsük ki teljesen a lakást, vigyünk mindent. Juhúúú! Nyilván vágja, hogy ebből már pénzt nem nagyon csinálna, ergo több vele a gond, mint a haszon. De nekünk ez nagyon jó, mert így egy (vagy több) gonddal kevesebb. Húúú, örülök nagyon! És legalább gyakorolhatok egy kis bútor-restaurálást, már régen vágyom erre!

Költözünk!

Találtunk egy jó kis lakást, ahol Micinek külön szobája lesz. Nagyon igzi. F-nek felajánlottak további másfél évre szerződést, úgyhogy alkalmasnak tűnik a pillanat. Most egy hónapig két helyen fizetjük az albérletet, de már ezzel is hátba veregethetjük magunkat, mert állítólag itt úgy szokás, hogy 2-3 hónapig fizet az ember két helyen. Vicces.

Az új lakásban tök szép a fürdőszoba (erre kényes vagyok), viszont egyáltalán nincs konyhabútor, se tűzhely, se mosogató, ezeket majd rapid mód be kell szerválnunk... és már kezdünk nosztalgiázni, meg sajnálni azokat a dolgokat, amik itt voltak jobbak, például a kilátást a városra és a hegyekre. Ja, és itt fogant Mici.

Azért szerintem jót fog tenni mindannyiunknak. Csak a költözködés nagy falat egy kicsit. Nem akar jönni valaki segíteni?

A nap híre

... hogy Mici egy igazi komoly adagot pisilt bilibe. Reggel F látván, hogy szinte száraz a pelenka, megkérdezte, hogy akar-e bilibe pisilni. Mici bólintott, F ráültette a bilire, és nemcsak akart, hanem pisilt is! Büszke vagyok.

Majdnem úgy jártam...

... az előbb a széllel, mint Jamie (Colin Firth) a Love Actually-ben.* Biztos nagy sikerem lett volna, amint a hatodikról elárasztom a környéket színes, magyar nyelvű papírfecnikkel meg újságcikkekkel!


*  Épp egy tanulmányt fejezek be, és a teraszon gépelek, mert bent már majdnem felforrt a laptop.