Tapasztalat, tapasztalat

.. hát az úgy volt, hogy a minap vettem három melltartót: egy púderkék csipkéset, egy szürkét és egy feketét (utóbbiak pamutosak), egy - mondjuk, hogy - fehérneműdiszkontban. Szükségem is volt rájuk, mert a szoptatás alatt elnyűvődött a többség, a szoptatás előttiek meg kicsik. Meg hát, eléggé, mondhatni röhejesen olcsók voltak. Mielőtt bárki bármit gondol, sietek hozzátenni, hogy nem akármi gagyikról van szó, mert oysho és h&m márkájúak. Ja, és utóbb azt is megnéztem: egyiket sem Kínában gyártották (hanem Európa különböző országaiban, na mindegy.) Na mármost, én sosem teszek ilyet, de az egyiket mosás nélkül felvettem, sőt egy egész napig viseltem is. Rohadt meleg nap volt, még este is bődült hőség és pára, és épp kimenőztük, ittunk, meg rohangásztam is Mici után egy sort, szóval dőlt rólam a víz. Na nem is húzom tovább, zuhanyzáskor mit látok? Hogy a melltartó teljes területe alatt a bőröm tiszta kiütés. Kicsit beszartam. Hát az tuti, hogy én az életben fel nem veszek többet soha semmit mosás nélkül!

Update: a kiütések múlnak - egyébként pont olyanok mint a babón a melegkiütések, de most már szerintem megmaradok. Csak valahogy az iszonyat furcsa, hogy csak ott vannak, ahol a melltartóval érintkezett a bőröm.

Gyors update

Ha már száz éve nem írtam hónapfordulós összegzést, most viszont még alig vagyunk túl a 21. hónapon, néhány aktualitás.
Mici kb. 10 kiló és 80 cm.
Lába 19-es.
Fogak: 9. (az egyesekés a négyesek vannak kinn, elég vicces, és az egyik alsó kettes).
3-as pelenkát hord.
Tápszer: déem bébiláv vagy Neolatte.
Még mindig szopik, igaz, már csak hébe-hóba, ha nyűgös,akkor gyakrabban.
Lassan fél éve jár bölcsibe, fél napra. Nagyon szereti.
Mozgás: jár, fut, próbál ugrálni, majdnem tud előre bukfencezni (kis segítséggel). Nyuszimotoron hajtja magát. Nem túl nagy csúszdára felmászik, lecsúszik. Hintán próbálja hajtani magát. Firkálgat, ügyesen lapoz, kézügyességet igénylő tevékenységekben nagyon fejlett, és nagyon kitartóan is próbálkozik.
Beszéd: erről az imént írtam, rengeteg szót tud, mondatokat mond, ragoz, kérdez és válaszol. Mondókákat, énekeket elkezd, kiegészít, befejez. Számol, legalább háromig, de pl a tizet is tudja és mondja a kilenc után. A szünetben gyakran emlegette a bölcsistársakat.
Veszedelmesen huncut. Pontosan látszik az, amikor érti és tudja, hogy mit várunk tőle, és gondolkodik, hogy engedelmeskedjen-e. Néha direkt "nem hallja", amikor szólok hozzá, szándékosan még csak a fejét se fordítja felém, hanem elmélyülten folytatja, amit csinál.
Szobatisztaság: ezzel egyelőre hadilábon állunk, volt néhány pisi bilibe, néha szól, ha rá akar ülni, volt pucéran, néha pisilt kellemetlen helyekre, tegnap például a párnámra, de nem erőltetek semmit, majd kialakul.
Evés: változatlanul nagyon válogatós, iszonyat keveset eszik, remélem, ha végre kinn lesz az összes foga, majd                                            beáll ez is, egyelőre erre kenem. Mire végeztem ezzel, már újabb 3 vagy 4 foga van abszolút az áttörés határán. Már kezdtem azt hinni, hogy nem lesznek kettes fogai (több ilyen esetről is hallottam, nem vicc), de most már látom, hogy lesznek /vannak.

Beszéd, beszéd, és és egyebek

Elkezdett beszélni a babó. Egyszerűen hihetetlen, tényleg olyan, mintha tegnap még csak (fél)szavak lettek volna, ma meg már mondatok, történetek. Mindent kommentál. Mindent ismétel. Van olyan, hogy látszik, hogy keresi az agyában az odavaló kifejezést, és pár másodperc csend után üdvözült arccal bemond valami olyat, amit soha korábban. Majdnem teljesen tisztán, tökéletesen érthetően. Én meg csak lesek.
És ami végképp elképesztő, hogy nem csak, hogy tud mondókákat, és dalokat, de néha át is költi őket, például a "Hinta palinta, hintázik dédi" (amúgy a nevét szoktuk beleénekelni). Vagy a mai: "Hóc, hóc, katona, ketten ülünk rajta". It's quite amazing.
Pár napja vagyunk újra itt, bölcsibe még nem ment, mert kicsit lerobbant indulás előtt, szóval arra számítok, hogy az idegen nyelvi környezet majd kissé visszaveti, pl. ma a játszótéren is magyarul akarta megvédeni az igazát (egy egyébként asszem román kislánnyal szemben), de ami még vicces, hogy angolul is szoktunk neki énekelni ezt-azt és egyszercsak kérte az egyik dalt, így: dujunó, dujunó (lásd még: Do you know the muffin man?). Szóval a végén még három nyelvű lesz a gyerek.
Kedvenc mondatai mostanság:
Szegíc anya.
Ott bibi.
Apa, anya, Emma, mama, papa, dédi, mindenki.
Lepula lepulő kojbe.
Legcukibban mondott szavak:
szábájó (szájába)
bojágok (bogarak)
Én meg tök kész vagyok tőle, de olyan szinten, hogy ezt elképzelni se tudtam volna korábban. Legszívesebben egész nap dögönyözném. Ha látja, hogy fáradt vagyok, odajön és cirógat. Olvadok.

Ja, és ma volt egy jelenet (hajjaj, dackorszak, és nemnemnemnemNEMM! kezdődik...). Kiköpte a virslit, és mikor azt mondtam neki, hogy ez csúnya volt, vegye fel, adja oda, és jött a nemnemnem, akkor először szép szóval elmagyaráztam, hogy ezt nem szabad, ha anya kér valamit, azt komolyan kell venni, vegye fel a virslit, és ez nem hatott, akkor mondtam, hogy jön a büntetés. Nagy hirtelenjében azt találtam ki, hogy visszaültetem az etetőszékbe és becsatolom, akkor már látszott, hogy egy kicsit megszeppent, és amikor elmagyaráztam neki, hogy most azért van büntetésben, mert nem akarta felvenni a virslit, akkor sírásra görbült a szája, és elkezdett szipogni, hát annyira cuki volt, hogy haraptam a számat, hogy ne röhögjek, és nagyon türtőztetnem kellett magamat, hogy ne kapjam ki azonnal a székből. Megértette, hogy haragszom, és hogy valami rosszat csinált és éktelen sírásban tört ki. Megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, anya ettől még szereti, és megkérdeztem, hogy ugye most már sajnálja, hogy nem vette fel a virslit elsőre. Sajnálta, bólintott, és akkor megkérdeztem, hogy ha most kiveszem a székből, akkor felveszi-e. Megígérte. Kivettem, felvette, odaadta. Én meg összevissza pusziltam. Azt az arcot, a sírás előtt, szerintem soha nem fogom elfelejteni.

Mondatok

Nyuszimanó elkezdett pár napja mondatokat mondani. Ilyeneket:

Lámpa. Ott isz.

Baba szí. (sír) 

Mie? (Mi ez?)

Kaka ninc. Ott kaka. (Ezt akkor mondta, amikor vitték le F-fel a kakis pelenkát is tartalmazó, illatozó szemetet a kukába.)

Egész komoly szavakat is mond már, pl. ka-tté (kastély), piszike (picike), attyú (hattyú), boszó (borsó), gyeje, bijág (virág), mojsza (morzsa), Maaszi (Marcsi), piszi (pisi), kulc (kulcs), toldo (köldök). A keresztnevét hibátlanul ejti, birtokos szerkezetben is majdnem tökéletesen. És csomó, szerintem nehéz szót teljesen tisztán mond (pl.: puszi, így), de ilyenkor alig jutnak az eszembe, majd ápdételem.

Csomó dalt, verset tud folytatni. Kérni is tud már mondókákat, a "szószat, szószat" (Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet) már vagy két hónapja megvolt, de most már csomó új is van. Számolást néha folytatja, a tízet szinte mindig bemondja a kilenc után... A cukiságok és a kedvenceim: ponszia (nem mondom meg, mit jelent, haha), a cicire továbbra is azt mondja, hogy pámmm! És van még csomó saját szava, gyakran mond irdatlan hosszú monológokat (értsd: perceken keresztül szövegel, több videó is van), amiből egy kukkot se értünk, de egyszerűen lenyűgöző.

És a legviccesebb, hogy a játszótéren, amikor az egyik kislánytól kölcsönkapta a motorját, majd utóbb nem akarta visszaadni, pedig a kislány el akarta már venni, akkor másiknyelven, többször egymás után mondott neki egy mondatot, ami kb azt jelenti, hogy "Ne piszkáld" vagy "Hagyd békén". Ez még két hete volt, de már itthon. 

Egyébkén meg mea culpa, hazautazás meg agybafőberokonozás van most nálunk, és a többit nem is sorolom.  

Égapofám

Naná, hogy nem sikerült még a hónapforduló előtt feltennem a másfél éves beszámolót. Mit feltennem, megírnom! Annyi mentségem van, hogy a múlt héten befejeztem a két legnagyobb munkámat, amik közül az egyik az elmúlt két év legdurvább munkája volt, megfogadtam, hogy ilyet soha többet. Na, ezekkel viszont annyira le is fárasztottam magam, hogy a hétvégét kis túlzással, átaludtam. Kábé féllábon állva is el tudtam volna aludni, de ha csak lehajtottam a fejem, pl a Babót altatni, hát tuti, hogy két perc múlva én szuszogtam...
Persze még nincs minden munka kész, de arra gondolok, hogy a többi már gyerekjáték ezekhez képest.
És aztán annyi de annyi tervem van, már alig várom, hogy hozzájuk foghassak, apró bibi, hogy még a költözködéssel sem vagyunk teljesen kész. Remélem, most már több szívatás nem jön, mert múlt héten például kikapcsolták az áramunkat (az előző kedves bérlő jóvoltából, illetve a mi figyelmetlenségünknek köszönhetően), hát nem volt semmi, gyertyafénynél dolgozni (csak utólag bírok röhögni, akkor inkább sírógörcsöt kaptam).

Na, azért a Babó szókincséből adok annyi ízelítőt, hogy a tegnapi újdonság a Minnyo! Minnyo! Na, ki találja ki, hogy mi lehet? Annyit súgok, hogy aktuális....