Cuki

Nem mai cuki, hanem a nyaraláson volt még, és akartam is rögzíteni, csak ugye...

Szóval, épp vacsorázni voltunk, és mellettünk (egy téren) filmvetítés volt, Chaplin: A diktátor ment. Valamiért Micinek nagyon tetszett - szerintem az, hogy nagy a vászon, meg szabadtér, meg sokan nézik - így hát bekapcsolódtunk, az apja kezéből / nyakában ülve nézte ő is. Jött az a rész, ahol durrognak az ágyúk, meg nagy a füst és a por, erre Mici beszól:

"Vajon mit főznek?"

Szerintem egy kétéves és nyolc hónapostól teljesen logikus asszociáció.

~ ~ ~

Aznap este volt egyébként az is, amitől teljesen lepadlóztam. Mici inni kért, mikor leültünk, és persze mondtuk, hogy mindjárt kap, de aztán valahogy mi, felnőttek elbambultunk, talán elmerültünk az étlapban (értsd: nem kapott azonnal). Erre fogta magát, lemászott a székről, besétált a bárba, és kért vizet (másiknyelven, mondjuk valószínűleg nem túl udvariasan, de az most mindegy), majd nagy lazán visszasétált hozzánk a pohárral a kezében, és az orrunk előtt kiitta a felét.
Mondjuk mondhatott volna valami frappánsat utána, hogy nem bírta kivárni, hogy intézkedjünk, máskor legyünk szívesek igyekezni. De nem mondott, csak vigyorgott, és roppant büszke volt magára, mondjuk mi is rá.

Felhasználtam...

aszondja

...fél flakon ablaktisztítót
egy kis súrolószert
néhány tisztítószeres kendőt
kis híján egy tekercs papírtörlőt
egy körömkefét 
egy mosogatókefét 
pár fültisztitó pálcát 
egy mosogatószivacsot

...és egy jó órát…..   

…de legalább a mosógép majdnem olyan tiszta, mint újkorában.

Ez talán a múlt héten történt. Persze messze nem ez életünk legfontosabb eseménye (nagy változások vannak, hajjajjj!), viszont emlékezetesnek emlékezetes. A többit meg majd máskor.

Miciszáj

Ma ezt mondta: "Ezt véletlenül összeszakítottam". Aztán próbáltuk elmagyarázni, hogy lehet elszakítani, szétszakítani, meg összetépni, utóbbit viszont nem lehet véletlenül, csak szándékosan.
Aztán az is aranyos, amikor mond valamit magyarul, majd kapcsol, hogy nem biztos, hogy mindenki érti körülötte, és akkor lefordítja. A minap azt kürtölte világgá a teraszról, hogy belekakilt a bilibe - aminek egyébként mi is nagyon örültünk.


Amikor nekiállok, hogy megírjam az aranyköpéseket, persze alig jut eszembe. Így megy ez. 
Update: ez most beugrott, valamikor a napokban mondta: "ez mind, mind a füstménye" (asszem már akkor sem tudtam pontosan, hogy mire gondolt, talán a gőzre, ami az ételből jött).

Két és fél éves

... az én kis Babókám. Már szinte sose hívjuk így, már egyáltalán nem babás... Őrült nosztalgia fog el néha... A héten voltunk látogatóban egy 3 hetes kisbabánál (négy kiló körüli, tehát nem is olyan pici, Mici kb három hónaposan érte el ezt a súlyt) és annyira hihetetlenül picikének tűnt ez a baba, hogy csak bámultam...
De elkanyarodtam. Szóval.

Méretek: Pontosakat nem tudok, annyi biztos, hogy Mici a korhához képest még mindig kicsi, egyszerűen nem az átlagos méret, a státuszméréseken rendre a 3. percentilisben van, vagyis száz gyerekből csak 2-3 van aki kisebb nála. Olyan 86 centi, de ezt csak a ruhák alapján saccolom, van 98-as ruhája is, de még egy két régi-régi kedvenc is rámegy (pl 6-9 hónaposra való ruhácska - igaz már csak tunikának). Kilóban úgy 11-12, de lehet, hogy több. Majd korrigálok (vagy nem). A lába 21-es 22-es. Azt akartam írni, hogy 16 foga van, de ma észre vettem, hogy bújik egy új, úgyhogy már majdnem 17.

Fejlődés:
Beszéd: hát ez lenyűgöző, hihetetlen beszélőkéje van, komoly szónoklatokat tart, kérdez mindenféléről.. egy ideje hantázik is, pl megkérdezzük, hogy valamit miért csinált, és hiphopp rittyent valami történetet, beleszőve mindent, ami az eszébe jut. Apropó, rengeteg dalt, verset tud, a szövegtudás néha nem tökéletes, de ott nagyon ügyesen költ a hiányzó szótagokra valamit. Olaszul is már elég jól szövegel, sőt, jobban érti a nyelvet, mint mi (pl mire F-fel megértettük, hogy miről van szó - a bárban a kedves néni a nap végén felajánlott neki croissant, hogy elcsomagolja, és megkérdezte, milyet kér, - addigra ő lebeszélte az egészet, és már a kezében szorongatta a zacskót). A bölcsin kívül a bébiszitter is olasz, meg szoktunk olasz rajzfilemket is nézni, amiből a Pimpa a favorit. Újabban angolul is engedek neki nézni filmet, eddig csak Peppa Piget, mert az olyan cuki, és nagyon szépen beszélnek benne, de nem akarom nagyon rázúdítani a harmadik nyelvet. Simán elmeséli a napját, hazajőve a játszótérről elmondja, hogy milyen rendes volt, mert kölcsönadta a kismotort, meg ilyenek. Tudja a nevét (4 szó), hogy hány éves, és azt, hogy hol lakunk, illetve hol laknak a nagyszülők. Najó, csak az utcát. Számolni már régóta tud, de most kezdte el érteni is, hogy pl a kanalában hány borsó van meg ilyenek. Ja, mindez olaszul is megy.

Finommotorika: Ügyesen épít legót, duplót. A rajzolás egyelőre kevéssé érdekli, inkább csak firka, nemrég kezdett lufikat (görbe vonalat) rajzolni. Imád ügyeskedni, múltkor segített panírozni, ő forgatta lisztbe a dolgokat. A konyhai tevékenységek és a takarítás is nagyon érdekli, ilyesmikben nagyon szívesen tüsténtkedik, pl mosogatásnál öblöget, kis ronggyal törölgeti a padlót..

Mozgás: Végre már tud ugrálni, már hónapok óta gyakorolt (nekünk kellett a kezét fogni ilyenkor, úgy ugrált a matracon). Tud bukfencezni, mint kiderült, mostanság ő tanítja a bölcsiben a többieket bukfencezni. A kis oldalkerekes, pedálos bicajára már nagyon ügyesen felül egyedül is, piszok gyorsan hajtja, és tud körben is menni (kanyarodni). Nagyon erős, két kézzel kinyomja magát az etetőszékben, és simán meg is tartja pár másodpercig, liftben korláton húzódszkodik, stb.

Szerepjáték, fantázia: mostanában eljátssza sokszor, hogy ő a kicsi baba, nem tud járni meg beszélni, csak tipgni, meg azt mondani, h "Mamma", és akkor dédelgetni, ringatni kell. Babáival beszélget, tanítja őket. Élénk a fantáziája, ebből volt is baj például az idei bölcsis kirándulás előtt, mert állatkertbe mentek, és nagyon félt, hogy lesz-e ott farkas. De annyira félt, hiába próbáltuk megnyugtatni, hogy alig aludt előtte éjszaka, aztán másnap meg a kiránduláson cipelnie kellett a dadusnak... Történeteket fabrikál, például olyat, amit hallott (mi történik, ha megpróbál felmászni a teraszkorláton) összekombinál korábbi élményeivel, meseszereplőkkel...

Személyiség. Ébredezik az akarata, nagyon egyértelműen kifejezi az elképzeléseit (ami elég gyakran különbözik a mienktől). Döbbenetes a memóriája, mindenre emlékszik. A nagyszülőkhöz tesóinkhoz szerencsére a távolság ellenére elég jól kötődik, emlegeti őket (gyakran skypeolunk). Észérvekkel elég jól lehet hatni rá, de nem mindig. Továbbra se jó evő, elég válogatós. A bölcsiben eléggé szeretik, vannak kis barátai, a dadusok egyik kedvence. Elég önálló. Kitartó, ha valamit meg akar tanulni, nagyon sokáig képes próbálgatni, gyakorolni. Imád színészkedni, ha valamit kérdezünk, és egyértelmű a válasza, azt mindig a tudtunkra adja egy-egy sajátos hangsúllyal, lendületesen gesztikulálva hozzá, nagyon cuki. Az is édes, amikr néha észbe kap, hogy nem is kell már a cumi, nagy lendülettel rántja ki a szájából, azzal a szöveggel, hogy "Én már olllyan nagylány vagyok"... Nagyon aranyos, barátságos, vidám, kötődő kislány. A dadusok mindig mondják, hogy nagyon kiegyensúlyozott. Az ultimate megnyugtatás számára 1. a cumi; 2. ha a pólómba nyúl (lehetőleg egyszerre a kettő). Az utóbbi amúgy kezd kellemetlen lenni, elvileg bevezettem azt, hogy csak itthon szabad, de erre meg ha benyúlhatnékja van, akkor jó hangosan megkérdezi, hogy "Most benyúlhatok?" Kissé ciki, mert addigra általában már benn van a keze.

Szobatisztaság. Ebben van most egy kis mélypont, aminek szerintem a két fő oka a következetlenségünk, illetve a környezetváltozás. Nemrég egy hétig nagyszülőkkel volt (F-fel "nyaraltunk"), meg pár napot otthon is voltunk, és a nagyszülők máshogy csinálják, ill. utazáskor pelenkát kap stb. A pisi azért viszonylag stabilan megy a bilibe / wcbe, a bölcsiben is, egy-egy baleset még van. Kakival rosszabb a helyzet, az utóbbi két hétben kb. nulla ment jó helyre. Most még az a legokébb, ha pelenkát kér előtte. Viszont, amikor bemegy, akkor egyértelműen látszik rajta, hogy bosszús, hogy nem így akarta.. Éjszaka kap pelenkát, délutáni alváshoz már nem.

Mi meg az apjával napról napra jobban imádjuk, ha lehet ezt még fokozni.

Még mindig a bili

Tök jól haladunk a szobatisztaság felé, egyszer már olyan is volt, hogy Mici a délutáni alváskor nem kapott pelust, és nem lett baleset. Mondjuk nem aludt nagyon hosszan... Anyósom szerint, amikor már éjszakára nem kap pelenkát, egy ideig mindig kell ébreszteni, és meg kell pisiltetni, hát ennek a gondolatától is fázom....
Egyébként vannak balesetek, tipikusan a bölcsiben akkor szokott lenni, ha kint játszanak, szerintem akkor valahogy megfeledkezik, vagy későn eszmél. Pont ma beszéltem a kedvenc dadusunkkal, azt mondta, hogy a mai is így volt, és amikor bent vannak, akkor mindig szépen szól, és segítséget kér (tartani kell a minivécén, olyan kis cuki). Itthon is adódik baleset, de többször pisil illetve kakil jó helyre, mint nem. Valahogy abban kéne ügyesnek lennem, hogy ráérezzek, hogy mikor jelent inkább zavaró tényezőt a pelenka. Nekem jobb érzés, hogy amikor eljön a bölcsiből, pelenkát kap, mert így nyugodt vagyok. Ha egyenest hazajövünk, az egy fél-háromnegyed óra, ha dolgunk van, akkor két óra is lehet, közben gyakran elalszik, egyelőre úgy érzem, hogy nekem így kényelmesebb. Végét keresni még magamnak is stresszes, hát még neki. De az igazat megvallva, eléggé szokott tiltakozni a pelenka ellen. Aztán meg általában, mikor levesszük, már van benne valami (ez, úgy  érzem, engem igazol), de nem mindig van, sőt, nagyon sokszor akkor is szól, hogy pisilni-kakilni kell, amikor pelenkában van (sőt, sokszor utána tényleg bele is termeli a bilibe, a mit kell), ergo a pelenka nem zavarja össze. Hát nem tudom, mi lenne az okos...

Mai aranyos:
(Hosszasan pakolászik a csipeszes kosárkában, nézegeti őket): Hát ez tök jó, ez a csipesz!