Kislány!

Bizony, voltunk ultrahangon, és kiderült végre egyértelműen, hogy a szemérmetes gyermek kislány! Úgyhogy ezentúl a fedőneve bambina. Annyira édes! Most pár napja tök vicces mozgásokat csinál. Például kidugja a lábát az egyik oldalamon, és kitámaszt vele - közben gondolom helyezkedik, de elég hosszan. Vagy a mmásik, amikor szerintem bukfencezik, vagy forog, ez úgy néz ki, hogy megjelenik egy púp a hasamon, és végigvonul az egyik szélétől a másikig, de tök lassan. Szmájli. Az ultrahangon megint nagyon aktív volt, ment a pakolászás, sürgés-forgás ezerrel... Lehet, hogy aktivitásban a férjemre fog hasonlítani, ő aztán örökmozgó! Ha így lesz, felköthetem a gatyát az anyósom szerint. Hű, egyre kíváncsibb vagyok rá!
Közben betöltöttük a 27. hetet, hurrá! Az én számításaim szerint ma W27+D2 van, vagyis igen, már 7. hónap és harmadik trimeszter. Végre, lassan elérjük a koraszülés alsó határát, ami a 28. betöltött hét. Bár semmi tünetem nem volt azóta, de a 23. heti görcsök óta azért jobban izgultam... Szerencsére a méhszáj totál zárt (C3000), szóval semmi nem utal arra, hogy  leányzó kifelé készülődne. Szépen fejlődik, a 26. heti UH-n mért méretek szerint FL=43,8mm, BPD=68mm, vagyis sacc per kábé átlagos (ezen a helyen az utolsó menstruáció alapján ki lehet számolni a szülés várható időpontját, és az aktuális magzati kornak megfelelő átlagadatokat). Vagyis jelenleg a baba hossza (CRL) kb 33 centi, plusz ugye a lábak, súlya pedig 1 kiló körül van! Szóval már egész komoly.
Mindez azért már rajtam is egész szépen látszik, a derékbőségem 92-93 centi, és pár napja a mellem is újra növekedésnek indult, jelenleg 93 centi. Úgy látszik, fej-fej mellett haladnak. Eddig kb 6 kiló súlygyarapodásnál tartok (=60 kiló), erről is találtam érdekességeket, hogy miből jön össze a terhességi súlygyarapodás:
- a méh pár dekás kis szervből a terhesség végre 1 kilós tömegűre nő
- a magzatvíz, amikor a legtöbb, akkor kb 1 liter , vagyis kb 1 kiló
- a placenta, amikor a legnagyobb, akkor kb 1/2 kiló
- a vér mennyisége egy 60 kilós anyánál 2 literrel nő meg, tehát ez szintén kb.plusz 2 kiló
- a mellek terhesség előtti átlagsúlya kb 20 deka, a végére akár 80 deka is lehet
- a baba súlyát sem szabad kifelejteni, ez mondjuk átlag 3 kiló a végén
Vagyis mindebből 8 kiló simán összejön!

Genetikai ultrahang

Na, eljött a várva várt genetikai ultrahang. Tegnap este még beszéltem a dokimmal, aki viszonylag megnyugtatott, azt mondta, hogy már többször is láttuk ezt a gyereket, nem tartja valószínűnek, hogy baja lenne! Felkeléskor azért eléggé kavarogtak bennem az érzések, szerettem volna már túl lenni rajta. Belépve a rendelőbe vadul lobogtattam a magas AFP értékemet a nyomaték kedvéért...

Hála Istennek, minden rendben! Kis bambinonk jól van, nem látott velőcső-záródási rendellenességet a doktornő. Ennyit az AFP-ről. Megnézegette sorra a belső szerveit, mindenre azt mondta, hogy rendben, de ezt inkább maga elé dünnyögte, a lapra nem került rá.
Egyébként nem volt túl sok időm gyönyörködni a gyerekben, az egész vizsgálat kb 2 percig tartott, vagy addig se. A tapasztaltabb kismamák mondták, hogy amikor túl sok a várakozó, akkor a doktornő begyorsít :)) Ezen kívül további szuper hír, hogy a mióma se látszott (igen, majd egyszer az Előzmények elmesélésével ide is eljutok). A víz átlagos mennyiségű, a méretek közül a fejátmérő tankönyvi, pontosan a 19. heti átlagnak felel meg, a mellkasátmérő inkább a 18. hetinek, a combcsonthossz kicsit rövidebb, az inkább a 17. hetihez konvergál. Úgy látszik, mostanság inkább felsőtestre gyúr a gyerek :) Mondjuk az is igaz, hogy se én, se a férjem nem vagyunk valami magasak.
Na és a legjobb, elhangzott egy mondat "Kislánynak nézem". Hát erre jól eltáttottam a számat, még vissza is kérdeztem: "Kiiiislááány?". Szinte mindenki kisfiúra tippelt, én meg aztán... Kezdettől fogva szinte biztos voltam benne, hogy ez egy fiú! És nem is gondoltam arra egyáltalán, hogy lány is lehet, pedig legbelül mindig is nagyon szerettem volna egy kislányt. Mikor észleltük a terhességet, onnantól fogva ez a gondolat abban a kontextusban jelentkezett, hogy ugye most fiam lesz, de milyen jó lenne, ha majd egyszer, mondjuk másodikra, lányom lenne. A hírre egyszerre öntött el a boldogság és a hitetlenkedés. Most már tényleg szörnyen kíváncsi vagyok!! Biztonsággal a 25.-28. héten lehet megmondani, hát az még odébb van, különben is, eddig elég kis szemérmesnek mutatta magát a bambino (vagy bambina).
A doktornő csak annyit válaszolt, hogy ő úgy látta, de nem biztos, és már vette is le a hasamról az UH fejet. Ekkor azért még megkérdeztem, hogy a méhlepényről mondana-e valamit. A dokim - mondjuk a nem túl hiperszuper gépén az "SZTK" rendelésen - kétszer is úgy látta, hogy totál betakarja a méhszájat (Placenta praevia centralis). Na, ezt a Hajdú doktornő is megerősítette, szerinte egész pontosan: a mellső falon tapad, de mélyen, és fedi a méhszájat.
Namármost, ha ez így marad - márpedig egyre valószínűbb, hogy igen - akkor tuti a császár. Ez mondjuk nem dob fel annyira, de próbálok a pozitívumokra koncentrálni: lényeg, hogy tapad a lepény, és nő a gyerek! Érzésnek persze jobb lenne, ha nem lenne totál kizárva a természetes szülés lehetősége, de ez pont az az eset, ami elkerülhetetlenné teszi a császárt. A szüléstől különben sem félek túlzottan, majd egyszer ezt is leírom, hogy miért.