25. hét

Számításaim szerint ma betöltöttük a 25. hetet. Ennek örömére az oldal aljára odavarázsoltam egy vonalzót, oldalra mondjuk jobb lett volna, csak úgy olvashatatlanul pici a szöveg.
Az átlag súly ezen a héten 700 gramm, vagyis a rugdalózó kis pocakmanó már kb. 3/4 kiló:) és tutira nő is szépen, legalábbis derékkörméretben elértem a 90 centit. Mostmár majdnem ez a legszélesebb pontom, ha beszorulnék valahova, akkor jó eséllyel hassal szorulnék be, mint Micimackó.
Tegnap voltam ilyen 2. trimeszteri vizsgálatokon, (vérvétel, stb), hát ez roppant kalandos volt, és jövő szerdán mehetek megint, mert kiderült, hogy a terheléses cukorvizsgálat előtt még éhgyomri cukorszintet is mérnek, hogy egyáltalán terhelhető vagyok-e. Jelentem, terhelhető vagyok. A glükózlimonádé-ivástól mondjuk tartok picit, remélem, nem hányom ki. Eredmények szintén jövő héten.
Terhességi tünetek: a hasam egyre nehezebb, a hasfalam gyakran húzódik. Gyomorégés sajna van, és egyre jobban megterhel az evés, ahogy nő a hasam. Az alhasam fáj néha, nem tudom, talán azért mert ott a baba feje. Amúgy már egészen fent, a bordáim környékén rugdos, ja, és már kétszer csuklott is. Édespofa.

Zanza

Hát most aztán megint mindenféle történt. Időrendben:
Szombaton, ami munkanap volt, elmentünk a dokimhoz, mert ő még nem látott a múltkori görcsök óta. Méhszájat most nem vizsgált, amit nem is bántam annyira, mert valahogy eléggé szokott fájni - érdekes, amikor a másik doki vizsgált a kórházban, az nem volt olyan rossz. A lepény elhelyezkedését sem nézte, aszondta nem akar folyton piszkálni - ezt tudniillik hüvelyi ultrahanggal lehet a legpontosabban vizsgálni.
Cserébe viszont moziztunk egy jót, a férjem is bent lehetett. Hát a bambino megacuki volt már megint! Kár, hogy ezekről nincs video. Egész végig pörgött mint a parkett ördöge, de hihetetlen volt tényleg, a doki alig tudta követni (vagyis inkább a gép nem bírta, mert egy irtó lassú, régi UH-fej van rajta). Kis pocakmanónk teljesen megfordult a vizsgálat alatt, ezt úgy kell érteni, hogy fejvégű fekvésben van, a vizsgálat elején szemben volt, aztán oldalt fordult, majd a hátát láttuk, aztán végül megint szemből mutatta magát - nem kis gyönyörűségemre. A doki kérdezte, hogy érzem-e a mozgásait, hát hogy a csudába ne érezném, konkrétan majd lerúgta a vizsgálófejet a hasamról!  Emellett egyéb vicces dolgokat is művelt, nyújtózkodott, ásított, egyszer meg tisztára olyan volt, mintha kötne! Lehet, hogy (tényleg) lány? :) Mint kiderült, a köldökzsinórral játszott, de nagyon látványos volt, teljesen extázisba estem, hogy miket tud. A feje szélességét tudta lemérni a doki (BPD=61 mm), és a combcsont hosszát (FL=38mm), azt mondta, ezek tankönyvi méretek, mintha direkt betanulta volna a baba. A neméről nem sikerült pontosabb infot szerezni, annyi még kiderült, hogy viszonylag nagy lábon él - a pontos számra nem emlékszem, és a papírra sem került fel. Mondjuk ezen röhögtünk, ti. senki se nagylábú a családban.
Mi van még? A hétvége egyik napján az én szüleimnél ebédeltünk, a másikon a férjem szüleinél, érdekesmód az utóbbi volt a nyugisabb. Valahogy mióta terhes vagyok, kiskedvenc lettem az anyósomnál, pl. kacsát sütött, mert tudja, hogy imádom. Jól be is ettem belőle! A szüleimmel viszont sokkal nehezebb a helyzet, főleg anyukámmal, de ez már sajnos 100éves sztori. Mondjuk az is igaz, hogy a férjem távollétében az ő nyakukba szakadok, ami egyikünknek sem könnyű. Megjegyzem, első unoka lesz mindkét oldalon.
Hétfőn ez már ki is derült újfent, mert a férjem este visszautazott a másikországba, és rögtön sikerült valami minor hülyeség miatt veszekedni egyet anyukámmal.A hétfő egyébként már a búcsúzkodás és készülődés-pakolás jegyében telt, bazinehéz volt egy hónap hetedik mennyország után... külön utálom, hogy nekem ilyenkor a fél háztartásomat össze kell pakolni, hűtőt kiüríteni, ruhákat összeválogatni (anyáméknál nincs semmim), plusz a melóhoz egy csomó mindent elhozni... jáááááj, fárasztó műfaj. Ráadásul elvileg úgy lesz, hogy most 3 hónapig elvileg csak hosszú hétvégékre fog hazajárni életem párja. Szal kicsit szomorkás fílingje volt a dolognak.
Meló fronton most kicsit besokalltam, unom már, mindig eljön az a fázis, amikor úgy tűnik, valamit hamarosan befejezek, de közelebbről megnézve rájövök, hogy egy csudát, még rengeteg munka van vele (éljen a maximalista természetem). A helyzetet tetézi, hogy ilyenkor szoktak beesni még további fontos-sürgős feladatok - ma is kaptam egyet - és ilyenkor azt se tudom, hogy az n-1 feladatból melyikhez kapjak. Egy ideje az önneveléssel próbálkozom, főleg időbeosztás terén, meg a maximalizmusból is le kéne adni valahogy - háááát nemtom, a mai nap teljes csőd.
Hát ezek vannak mostanában, csomó pending project, amiken jó lenne végre túl lenni, meg csomó wishful thinking, hogy mi mindent csinálnék, ha....

23.-24. hét határán, babaholmik

Pénteken betöltöttük a 23. hetet. Megy az idő, ha lassan is... Pocakmanó továbbra is vígan rugdalózik odabenn, tulajdonképpen ez tök jó dolog, ha valami miatt (pl. görcs) elkezdek parázni, akkor nagyon megnyugtató, hogy rúg:) Azt vettem észre magamon, hogy mióta rugdosni kezdett, sokkal jobban leköti a gondolataimat a várandósság, mint azelőtt. Hihetetlen ez az egész :) 
Ha a bambino továbbra is a nagykönyvi méretekkel rendelkezik, akkor már 510 gramm, és 30 centi körül van a teljes hossza. És hogy micsoda mocorgást produkál néha, hát elképesztő. Egyik este, már az ágyban voltunk, beindult, és nem győztem röhögni, hol itt bukkant elő, hol ott, meg se tudom fejteni, hogy mije hol van! A férjem is érezte, már nem is először, és velem együtt röhögött. 
A terhességi tünetekből a következőket tapasztalom: egyre nehezebb lehajolni, sokszor fáj a derekam, néha a szeméremcsontom irányába nyilall (mintha erre mondta volna a védőnő, hogy a méh tartószalagjainak a nyúlásától van), néha görcsölök (de most már komoly mennyiségekben nyomatom a magnéziumot). Gyomorégés néha van - tipikusan bizonyos kaják után, úgyhogy ezeket hanyagolom is. Ez új: elkezdett feszülni és viszketni a bőr a hasamon. Pluszkilók száma: 3; a derékbőségem currently 87 centi, ami minimum 22 centis bővülést jelent, sajna fogalmam sincs, hogy mennyiről indultam. Nem repedt szét, mondjuk szorgosan kenegetem is, most éppen R. barátnőm által importált homeopátiás krémekkel. Neki ezek egészen az utolsó hétig beváltak, addig olyan volt a hasa, hogy öröm nézni, de a 40, héten 4 centit nőtt a hasa körmérete, és akkor lettek is csíkjai... Hogy valami pozitívumot is írjak, a fekvős életmódnak elkezdtem összegyűjteni az előnyeit. Eddig 3ig jutottam: a talpam lassan olyan, mint a babáké, nagy valószínűséggel nem lesz visszerem, és izé, a harmadik most nem jut eszembe.
A bambinonak egyelőre semmit nem vettünk - kicsit babonából is -, ennek ellenére már egy csomó minden megvan, vagy be van ígérve. R. barátnőmtől kaptam egy zsáknyi babaruhát 0-3 hónapos korig, igaz, hogy kisfia van, de nem olyan fiúsak, és odáig vagyok tőlük. Vannak benne zoknikák, cuki csíkos rugdalózók, réklik, sapik, alvóskezeslábas, meg mittomén még mi, egy csomónak a nevét se  tudom. Hihetetlen mennyiség. Aztán van a bölcső, ez már az asztalosbácsinál szépül...  A. barátnőm szintén beígért ruhákat - most már tuti nem fog kilógni a gyerek feneke! - meg babakocsit, kiságyat, sőt, pelenkázót is. Lassan azért majd elkezdem összegyűjteni, hogy mi kell még pontosan.

Huhh

Már megint nem írtam egy ideje, egyrészt, mert van ugye a csomó meló, és próbálok haladni (elve kudarcra ítélt vállalkozás fekve, a 30 fokos lakásban), másrészt, mert rengeteg történés volt (bútortologatás - pakolás, 3 vacsoravendégség 5 nap alatt), harmadrészt meg volt két nem túl jó napom.
Kedden kicsit már napközben is le voltam fáradva, aztán éjszaka többször arra ébredtem, hogy görcsölök. Nem voltak pokoli erős görcsök, de a derekam is majd le akart szakadni, meg a szeméremcsontomba, és ide-oda sugárzott, szóval összességében ijesztő volt, ráadásul kb. 2 óránként volt egy. A harmadiknál már erősen be voltam tojva, a doki felhívásán és az ügyeletre való bemenésen is gondolkoztam, de végül csak bevettem soron kívül a gyógyszerből, meg egy kis magnéziumot aztán visszarogytam az ágyba. Valamit még motyogtam a férjemnek is, aki félig-meddig fel is ébredt, aztán legközelebb csak 8 után ébredtem. Akkor gyorsan bevettem a reggeli gyógyszeradagomat, de reggelizni is csak fekve reggeliztem - utálok amúgy fekve enni - aztán vártam, hogy mi lesz. Valamelyest javult a dolog, de nem múlt el, úgyhogy kínomban felhívtam egy homeopátiás orvos ismerősömet, hogy tud-e valamit javasolni, tudott, a férjem elszaladt érte a gyógyszertárba, aztán reménykedtem hogy majdcsak elmúlik, és persze moccanni is alig mertem.
Na aztán délután elegem lett, a pocakkeményedés nem múlt el, úgyhogy felhívtam a dokimat. Akiről persze tudtam hogy nyaral, külföldön, de azt mondta, ha baj van, nyugodtan hívjam. Nem értem el. Aztán később újra próbáltam, végül írtam neki egy smst, aztán inkább felhívtam a védőnőt. Őt szerencsére sikerült elérni, azt javasolta, hogy menjek el valahova, ahol megnézik, hogy nem nyílt-e ki a méhszáj. Úgyhogy felhívtam a kórházat, azt mondták mehetek, aztán hazarendeltem a férjemet, aki épp barátokat látogatott, míg hazaért, összekészítettem a kis motyómat, kitudjamilesz alapon, aztán szépen bementünk, és már 9re (este) ott is voltunk.
A kocsi jól felrázott, úgyhogy be is keményedett megint a hasam - höhö, legalább nem megyünk hiába, mondtam a férjemnek. Szerencsére a bambino rugdosódott eléggé, úgyhogy reméltem, nincs nagy baj. Két szülés is zajlott, fél 10 körül vizsgáltak meg, de hála Istennek, minen oké, a méhszáj továbbra is tejesen zárt, még meghallgatták a gyerek szívhangját, azztán már mehettünk is. Az ügyeletes orvos még megkérdezte, hogy mennyi magnéziumot szedek, és aszondta, hogy ennek a többszörösét is nyugodtan lehet, szedjem bátran.
Hazafelé megálltunk pizzát venni a nagy megkönnyebbülésre :)

Mozog?

Bréking nyúz: tegnap délután és este háromszor is azt vettem észre, hogy egy-egy pillanatra hirtelen kidudorodik a hasam. Vagyis mozog a bambino, rúg, vagy valami egyéb "nagy" mozgást végez.
Már mindenki kérdezgette, hogy mozog-e a gyerek, ami egyfelől buta kérdés, mert naná, hogy mozog, a 12. heti ultrahangon is már úgy pörgött, mint a motolla. Evidens, hogy mozog.
Másfelől persze más kérdés, hogy ezt mikor kezdi érzeni az anyuka, mert ez tök változó. Már a 16. héttől is is érezheti akár, leggyakrabban a huszadik hét körül, de olyan is van, aki csak 22.-24. hét környékén észleli először a magzatmozgást. Egyik barátnőm azt mondja, hogy a 14. héten érezte először.
Ezt több tényező is befolyásolhatja. Például a lepény elhelyezkedése: mellső falon tapadó lepény esetén később észlelhető a mozgás; aztán a testsúly is számít - vékonyabbak, és ide tartozom én is, korábban érzik; valamint az sem mindegy, hogy hanyadik terhessége az anyának, mert első terhességnél később észleli, másodiknál, amikor már tudja, mit kell érezni, akkor hamarabb.
És ez kb. a legviccesebb része e dolognak, mert az elején tényleg csak úgy találgat az ember, hogy ez már vajon az, vagy valami más, pl gyomorkorgás. Sokféleképpen írják le, hogy mihez hasonlít a magzatmozgás: kis buborékok, kis halak mozgása, lepkeszárnyak simogatása, stb. Én leginkább ezt a buborékozásszerűt éreztem, éspedig először a 15. héten, de persze akkor még alig akartam elhinni, hogy ez az. Úgyhogy a kérdésekre mindenzidáig pironkodva válaszoltam, hogy hát még nem érzem olyan biztosan, rúgni még nem rúg...
Azzal is nyugtatgattam magam, hogy ez a meglehetősen ingerszegény életmód, amit folytatok, ez se nagyon aktivizálja a kicsit, nyilván más lenne, ha lótnék-futnék!
Hát most már asszem kijelenthetem, hogy hogy rúg is! Kis drágaság :)
Ha nem háromszor lett volna, akkor talán még várnék ezzel a bejegyzéssel, de ez már nem lehet tévedés :) Annyira vártam már, hogy ez megtörténjen!

Parák, történések

Már jó rég írtam, de annyi minden volt... Kezdve azzal, hogy a múltkori genetikai UH-ról hazafelé tartva, lerobbant a kocsim. Először még csak azt hittük, hogy a hűtővíz forrt fel, de nem, kilyukadt a hűtőtank. Mondjuk a kocsi nem egy mai darab, vagyis lehet számítani sajna az ilyenekre, de hát nem jött valami jókor. Bazimeleg, parkolási övezet közepe, stb. Kb. 2 órát dekkoltam benne, mire kiderült, hogy mi a hiba, hogy nem lehet vele tovább menni, vontatni kell majd, meg mire a parkolást elintéztük (azaz csak hittük, az ügyfélszolgálat ígérete ellenére persze hogy megbírságoltak). Olyan szinten kifáradtam, hogy alig éltem mire hazaértünk.
Na, aztán másnap elkezdődött valami vérzésszerű, nem volt egyértelmű, hogy mi, és tök enyhe volt, de halálosan beparáztam.
A doki csütörtökön fogadott, mondta, hogy ez nem egy öröm, hogy van, de azért nem kell nagyon megijedni, viszont mostantól vegyem még szigorúbban a fekvést. Csinált ultrahangot is, a baba megint kis cuki volt, ficánkolt, de sosem úgy, hogy mutassa magát, úgyhogy továbbra is rejtély, hogy kisfiú vagy kislány. Lényeg, hogy jól van, a doki szerint nagyot nőtt :)
A dokival abban maradtunk, hogy az időnkénti görcsök okozzák, illetve az, hogy a lepény a méhszájon fekszik. Azt mondta, hogy az a fontos, hogy ne nyíljon ki idő előtt a méhszáj a görcsök miatt - egyelőre hála Istennek tök zárt. Ja, a gyógyszeradagomat is megemelte, biztos, ami biztos. Vicces, egy asztmagyógyszert kell szednem, mert az csökkenti a simaizmok (így a méh) görcskészségét. Ez a bigyó azóta se múlt el, tegnap brutál éjszakám volt például, 3x ébredtem pisilni, ill. arra, hogy görcsöl a hasam, a 2.-nál már bekaptam plusz egy felet a görcs elleni gyógyszerből, meg egy magnéziumot. Ma mondjuk jobb volt, éjjel egyáltalán nem ébredtem fel.

Ééééés igen, vasárnap hazajött a férjem, és most végre egy hónapot együtt leszünk! jaj, nagyon vártam már!! Pár napja pont feloldozott a doki a szigorú szoba-és ágyfogság alól, úgyhogy úgy volt, hogy 1-2 napra talán még kikapcsolódni is elmegyünk. Most ugyan tolódik ez a fentiek miatt, de azért még hátha összejön. Addig meg a lakásfelújítás projekten agyalunk, végülis több verzió is felmerült, és még nem tökéltem el magam egyik mellett sem.

Genetikai ultrahang

Na, eljött a várva várt genetikai ultrahang. Tegnap este még beszéltem a dokimmal, aki viszonylag megnyugtatott, azt mondta, hogy már többször is láttuk ezt a gyereket, nem tartja valószínűnek, hogy baja lenne! Felkeléskor azért eléggé kavarogtak bennem az érzések, szerettem volna már túl lenni rajta. Belépve a rendelőbe vadul lobogtattam a magas AFP értékemet a nyomaték kedvéért...

Hála Istennek, minden rendben! Kis bambinonk jól van, nem látott velőcső-záródási rendellenességet a doktornő. Ennyit az AFP-ről. Megnézegette sorra a belső szerveit, mindenre azt mondta, hogy rendben, de ezt inkább maga elé dünnyögte, a lapra nem került rá.
Egyébként nem volt túl sok időm gyönyörködni a gyerekben, az egész vizsgálat kb 2 percig tartott, vagy addig se. A tapasztaltabb kismamák mondták, hogy amikor túl sok a várakozó, akkor a doktornő begyorsít :)) Ezen kívül további szuper hír, hogy a mióma se látszott (igen, majd egyszer az Előzmények elmesélésével ide is eljutok). A víz átlagos mennyiségű, a méretek közül a fejátmérő tankönyvi, pontosan a 19. heti átlagnak felel meg, a mellkasátmérő inkább a 18. hetinek, a combcsonthossz kicsit rövidebb, az inkább a 17. hetihez konvergál. Úgy látszik, mostanság inkább felsőtestre gyúr a gyerek :) Mondjuk az is igaz, hogy se én, se a férjem nem vagyunk valami magasak.
Na és a legjobb, elhangzott egy mondat "Kislánynak nézem". Hát erre jól eltáttottam a számat, még vissza is kérdeztem: "Kiiiislááány?". Szinte mindenki kisfiúra tippelt, én meg aztán... Kezdettől fogva szinte biztos voltam benne, hogy ez egy fiú! És nem is gondoltam arra egyáltalán, hogy lány is lehet, pedig legbelül mindig is nagyon szerettem volna egy kislányt. Mikor észleltük a terhességet, onnantól fogva ez a gondolat abban a kontextusban jelentkezett, hogy ugye most fiam lesz, de milyen jó lenne, ha majd egyszer, mondjuk másodikra, lányom lenne. A hírre egyszerre öntött el a boldogság és a hitetlenkedés. Most már tényleg szörnyen kíváncsi vagyok!! Biztonsággal a 25.-28. héten lehet megmondani, hát az még odébb van, különben is, eddig elég kis szemérmesnek mutatta magát a bambino (vagy bambina).
A doktornő csak annyit válaszolt, hogy ő úgy látta, de nem biztos, és már vette is le a hasamról az UH fejet. Ekkor azért még megkérdeztem, hogy a méhlepényről mondana-e valamit. A dokim - mondjuk a nem túl hiperszuper gépén az "SZTK" rendelésen - kétszer is úgy látta, hogy totál betakarja a méhszájat (Placenta praevia centralis). Na, ezt a Hajdú doktornő is megerősítette, szerinte egész pontosan: a mellső falon tapad, de mélyen, és fedi a méhszájat.
Namármost, ha ez így marad - márpedig egyre valószínűbb, hogy igen - akkor tuti a császár. Ez mondjuk nem dob fel annyira, de próbálok a pozitívumokra koncentrálni: lényeg, hogy tapad a lepény, és nő a gyerek! Érzésnek persze jobb lenne, ha nem lenne totál kizárva a természetes szülés lehetősége, de ez pont az az eset, ami elkerülhetetlenné teszi a császárt. A szüléstől különben sem félek túlzottan, majd egyszer ezt is leírom, hogy miért.