Az első nap várakozáson felül sikerült, és már megint megállapítottam, hogy hihetetlen édes gyerekem van.
Este, mikor altattam, mondtam Micinek, hogy holnap csak elmegyünk, megnézzük az óvónéniket és a csoportot, és végig ott leszünk vele. Aztán reggel mondta F, hogy rosszul emlékezett, 15 percre már ma is ott kell hagyni. Úgyhogy helyesbítenünk kellett, amire már rögtön mondta is Mici, hogy akkor ő sírni fog. Egyébként nagyon nyugtalan volt (egyébként én is), este tök nehezen aludt el, és reggel korán kelt.
Na, megékeztünk az oviba, rögtön megtaláltuk a szekrényét, és elmondtak pár dolgot (mit hova tegyünk, ilyesmi), aztán bementünk a csoportszobába. Rajtunk kívül még egy kisfiúnak volt az első napja a mai, ha jól értettem. Az óvónénik két középkorú, nagyon barátságos néni, mondjuk a vagány fiatal dadusokhoz képest nagy kontraszt, de szerintem aranyosak lesznek ők is.
Hát, ahogy ott álldogáltunk kissé esetlenül F-fel (aki dolgozni ment tovább amúgy, és mehetnékje volt), és minden szülő pikkpakk megpattant, egyszer csak megkérdezte az egyik óvónéni, hogy mikor megyünk el, és jött a feketeleves, hogy elvileg ebéd előtt kellene visszamenni érte. Ez csak azért volt baj, mert tök máshogy tudtuk, és mást is mondtunk Micinek, másfelől látszott, hogy nagyon nem akarja, hogy elmenjünk, egyszer el is pityeredett. Amúgy a többi gyerek nagy kedvében volt, kivéve egy kínai kislányt, aki hol bömbölt, hol csak roppant fájdalmas arccal csücsült a földön, és nem vett részt semmiben (a szívem szakadt érte). Végül megbeszéltük M nénivel, hogy oké, akkor elmegyünk csak negyed órára, és utána visszajövünk Miciért, nem várjuk meg az ebédidőt. Közben már Mici a kezemben volt, és mire ezt így szépen letárgyaltunk - korábban Micivel is beszélgettünk, mondtuk, hogy mindenkinek elmegy az anyukája, apukája, és majd jönnek vissza mindenkiért - szóval, mire M néni rábólintott, addigra Mici azt mondta, hogy megérti, hogy el kell mennünk. Hát ettől kicsit meghatódtunk F-fel. És aztán zokszó nélkül átment M néni kezébe, majd együtt vissza játszani. Így végül 1 és negyed órát volt ma "egyedül".
Mikor visszamentem, azzal fogadott M néni, hogy Mici szuperül viselkedett, icipicit sírt az elején, aztán bekapcsolódott a játékba, és még a cumit is odaadta (tudom, majd egyszer leszokunk, nagyon függő.) Mielőtt eljöttünk, pisilt a wc-be, így legalább a mosdót is felfedeztük. Baleset nem volt.
Délután, amikor alvás után mondtam, hogy holnap is megyünk oviba, akkor mondta, hogy igen, de sírni fog, amikor anya elmegy. Erre mondtam, hogy a legtöbb gyerek sírdogál, ez természetes, de az ovi jó és érdekes, és megyek érte nemsokára. Erre közölte, hogy akkor nem fog sírni.
Csapó 2 holnap.
2012. szeptember 24., hétfő
2012. szeptember 23., vasárnap
Csapó 1 - Ovi
Vad izgalomban vagyok, holnap oviba megy a Babó!
Ő már nagyon várja, mert óta mondogatjuk neki, hogy ősztől óvodás lesz. Itten máshogy vannak a korosztályok, tavaly nagycsoportos volt a bölcsiben, "kijárta", ahogy az apja mondani szokta. Nagy mázlinkra kapott helyet egy közeli oviban - hála F-nek, aki nem volt rest apróra áttanulmányozni a meglehetősen bonyolult jelentkezési rendszert, és beadni minden szóba jöhetőbe.
Úgyhogy holnaptól beszoktatásra fel.
Amik miatt izgulok, az egyrészt az, hogy ő minden szempontból a legkisebb (most már hivatalos, hogy a 3. percentilisben van, szóval eleve mindenki nagyobb nála, plusz ugye decemberi, tehát a korosztályában is a legfiatalabb, plusz vegyes korcsoport, szóval 6 évesek is lesznek. Bogaram.), másrészt az, hogy ugyan elég jól ment neki már a másiknyelv, de a majd két hónap otthon (Bp.) az jó nagy kihagyás volt, hiába néztünk mesét meg olvastunk neki néha másiknyelven is, mióta újra kinn vagyunk, azóta alig-alig beszél (figyelni annál inkább), sőt, magyarul is elkezdett selypíteni, mondjuk eléggé úgy tűnik, hogy heccből. Ezt a heccet azért gondolom, mert nem mindig csinálja, és amikor kérjük, hogy szépen mondja, akkor "s" helyett pl "p"-t mond, szóval direkt rátesz egy lapáttal. Amúgy tök érdekes az egész, majd talán még írok róla. Ja, és még az is van, hogy valószínűleg már nem maradunk itt sokáig, vagyis van bennem egy kis aggodalom, hogy pont mire megszeretné az ovit, itt kell hagynunk, és majd egy másikat, máshol megszokni, megszeretni... Mondjuk a mérleg másik serpenyőjében meg ott van, hogy az alternatíva az itthonlét +én lennék (holott imádja a gyerektársaságot), és a nyelvtanulást biztos megdobja a társaság. Hát-hát. Meg még az is van, hogy olyan szuper biztos nem lesz az ovi, mint a bölcsi, és ezt most nem a féktelen nosztalgia mondatja velem, hanem az, hogy a bölcsiben kifogtuk a világ legszuperebb dadusát, aki egy földreszállt angyal, kreatív, imádja a gyerekeket... hhh (még jó, hogy közben tök jól összebarátkoztunk velük családilag, a kislánya egy korosztály Micivel).
Annyival nyugtatom magam, hogy nulla a kockázata a dolognak, simán kivehetem, ha nem tetszik neki vagy nekem. Kaland az élet...
Ő már nagyon várja, mert óta mondogatjuk neki, hogy ősztől óvodás lesz. Itten máshogy vannak a korosztályok, tavaly nagycsoportos volt a bölcsiben, "kijárta", ahogy az apja mondani szokta. Nagy mázlinkra kapott helyet egy közeli oviban - hála F-nek, aki nem volt rest apróra áttanulmányozni a meglehetősen bonyolult jelentkezési rendszert, és beadni minden szóba jöhetőbe.
Úgyhogy holnaptól beszoktatásra fel.
Amik miatt izgulok, az egyrészt az, hogy ő minden szempontból a legkisebb (most már hivatalos, hogy a 3. percentilisben van, szóval eleve mindenki nagyobb nála, plusz ugye decemberi, tehát a korosztályában is a legfiatalabb, plusz vegyes korcsoport, szóval 6 évesek is lesznek. Bogaram.), másrészt az, hogy ugyan elég jól ment neki már a másiknyelv, de a majd két hónap otthon (Bp.) az jó nagy kihagyás volt, hiába néztünk mesét meg olvastunk neki néha másiknyelven is, mióta újra kinn vagyunk, azóta alig-alig beszél (figyelni annál inkább), sőt, magyarul is elkezdett selypíteni, mondjuk eléggé úgy tűnik, hogy heccből. Ezt a heccet azért gondolom, mert nem mindig csinálja, és amikor kérjük, hogy szépen mondja, akkor "s" helyett pl "p"-t mond, szóval direkt rátesz egy lapáttal. Amúgy tök érdekes az egész, majd talán még írok róla. Ja, és még az is van, hogy valószínűleg már nem maradunk itt sokáig, vagyis van bennem egy kis aggodalom, hogy pont mire megszeretné az ovit, itt kell hagynunk, és majd egy másikat, máshol megszokni, megszeretni... Mondjuk a mérleg másik serpenyőjében meg ott van, hogy az alternatíva az itthonlét +én lennék (holott imádja a gyerektársaságot), és a nyelvtanulást biztos megdobja a társaság. Hát-hát. Meg még az is van, hogy olyan szuper biztos nem lesz az ovi, mint a bölcsi, és ezt most nem a féktelen nosztalgia mondatja velem, hanem az, hogy a bölcsiben kifogtuk a világ legszuperebb dadusát, aki egy földreszállt angyal, kreatív, imádja a gyerekeket... hhh (még jó, hogy közben tök jól összebarátkoztunk velük családilag, a kislánya egy korosztály Micivel).
Annyival nyugtatom magam, hogy nulla a kockázata a dolognak, simán kivehetem, ha nem tetszik neki vagy nekem. Kaland az élet...
2012. augusztus 30., csütörtök
Cuki
Nem mai cuki, hanem a nyaraláson volt még, és akartam is rögzíteni, csak ugye...
Szóval, épp vacsorázni voltunk, és mellettünk (egy téren) filmvetítés volt, Chaplin: A diktátor ment. Valamiért Micinek nagyon tetszett - szerintem az, hogy nagy a vászon, meg szabadtér, meg sokan nézik - így hát bekapcsolódtunk, az apja kezéből / nyakában ülve nézte ő is. Jött az a rész, ahol durrognak az ágyúk, meg nagy a füst és a por, erre Mici beszól:
"Vajon mit főznek?"
Szerintem egy kétéves és nyolc hónapostól teljesen logikus asszociáció.
~ ~ ~
Aznap este volt egyébként az is, amitől teljesen lepadlóztam. Mici inni kért, mikor leültünk, és persze mondtuk, hogy mindjárt kap, de aztán valahogy mi, felnőttek elbambultunk, talán elmerültünk az étlapban (értsd: nem kapott azonnal). Erre fogta magát, lemászott a székről, besétált a bárba, és kért vizet (másiknyelven, mondjuk valószínűleg nem túl udvariasan, de az most mindegy), majd nagy lazán visszasétált hozzánk a pohárral a kezében, és az orrunk előtt kiitta a felét.
Mondjuk mondhatott volna valami frappánsat utána, hogy nem bírta kivárni, hogy intézkedjünk, máskor legyünk szívesek igyekezni. De nem mondott, csak vigyorgott, és roppant büszke volt magára, mondjuk mi is rá.
Szóval, épp vacsorázni voltunk, és mellettünk (egy téren) filmvetítés volt, Chaplin: A diktátor ment. Valamiért Micinek nagyon tetszett - szerintem az, hogy nagy a vászon, meg szabadtér, meg sokan nézik - így hát bekapcsolódtunk, az apja kezéből / nyakában ülve nézte ő is. Jött az a rész, ahol durrognak az ágyúk, meg nagy a füst és a por, erre Mici beszól:
"Vajon mit főznek?"
Szerintem egy kétéves és nyolc hónapostól teljesen logikus asszociáció.
~ ~ ~
Aznap este volt egyébként az is, amitől teljesen lepadlóztam. Mici inni kért, mikor leültünk, és persze mondtuk, hogy mindjárt kap, de aztán valahogy mi, felnőttek elbambultunk, talán elmerültünk az étlapban (értsd: nem kapott azonnal). Erre fogta magát, lemászott a székről, besétált a bárba, és kért vizet (másiknyelven, mondjuk valószínűleg nem túl udvariasan, de az most mindegy), majd nagy lazán visszasétált hozzánk a pohárral a kezében, és az orrunk előtt kiitta a felét.
Mondjuk mondhatott volna valami frappánsat utána, hogy nem bírta kivárni, hogy intézkedjünk, máskor legyünk szívesek igyekezni. De nem mondott, csak vigyorgott, és roppant büszke volt magára, mondjuk mi is rá.
2012. augusztus 27., hétfő
Felhasználtam...
aszondja
...fél flakon ablaktisztítót
egy kis súrolószert
néhány tisztítószeres kendőt
kis híján egy tekercs papírtörlőt
egy körömkefét
egy mosogatókefét
pár fültisztitó pálcát
egy mosogatószivacsot
...és egy jó órát…..
…de legalább a mosógép majdnem olyan tiszta, mint újkorában.
Ez talán a múlt héten történt. Persze messze nem ez életünk legfontosabb eseménye (nagy változások vannak, hajjajjj!), viszont emlékezetesnek emlékezetes. A többit meg majd máskor.
...fél flakon ablaktisztítót
egy kis súrolószert
néhány tisztítószeres kendőt
kis híján egy tekercs papírtörlőt
egy körömkefét
egy mosogatókefét
pár fültisztitó pálcát
egy mosogatószivacsot
...és egy jó órát…..
…de legalább a mosógép majdnem olyan tiszta, mint újkorában.
Ez talán a múlt héten történt. Persze messze nem ez életünk legfontosabb eseménye (nagy változások vannak, hajjajjj!), viszont emlékezetesnek emlékezetes. A többit meg majd máskor.
2012. július 1., vasárnap
Miciszáj
Ma ezt mondta: "Ezt véletlenül összeszakítottam". Aztán próbáltuk elmagyarázni, hogy lehet elszakítani, szétszakítani, meg összetépni, utóbbit viszont nem lehet véletlenül, csak szándékosan.
Aztán az is aranyos, amikor mond valamit magyarul, majd kapcsol, hogy nem biztos, hogy mindenki érti körülötte, és akkor lefordítja. A minap azt kürtölte világgá a teraszról, hogy belekakilt a bilibe - aminek egyébként mi is nagyon örültünk.
Amikor nekiállok, hogy megírjam az aranyköpéseket, persze alig jut eszembe. Így megy ez.
Update: ez most beugrott, valamikor a napokban mondta: "ez mind, mind a füstménye" (asszem már akkor sem tudtam pontosan, hogy mire gondolt, talán a gőzre, ami az ételből jött).
Aztán az is aranyos, amikor mond valamit magyarul, majd kapcsol, hogy nem biztos, hogy mindenki érti körülötte, és akkor lefordítja. A minap azt kürtölte világgá a teraszról, hogy belekakilt a bilibe - aminek egyébként mi is nagyon örültünk.
Amikor nekiállok, hogy megírjam az aranyköpéseket, persze alig jut eszembe. Így megy ez.
Update: ez most beugrott, valamikor a napokban mondta: "ez mind, mind a füstménye" (asszem már akkor sem tudtam pontosan, hogy mire gondolt, talán a gőzre, ami az ételből jött).
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
