Cukiság

Nemrég kaptunk néhány tünemény ruhát a bambinának. Ez az ultimate kedvencem. Pöttyös szegélyek, zsebek, masni, rádolgozott "cipő", és cseresznyeminta... mi kell még? Ja és newborn méret, 55 centi. cukiiiiiii!

 Kicsit pironkodva vallom be, hogy mi még semmit nem vettünk a babának. Egyrészt némileg babonából, másrészt amúgy is az utolsó 1-2 hónapra terveztem ezt halasztani, abban reménykedve, hogy felkelhetek majd. Ahogy állunk, rendelés lesz a vége, legalábbis azokból a dolgokból, amiket én szeretnék kiválasztani.

29. hét

Huhh, hát a 28. hetet is betöltöttük!
A leányzó ezt azzal ünnepelte, hogy hihetetlen aktivitást produkált. De komolyan, néha meg sem áll, néha kb olyan, mintha kéményt mászna vagy spárgázna: baloldalamon is egy cuki kis talpacska, jobboldalamon is egy cuki kis talpacska..  kis drágaság! Odavagyok tőle! Egyik nap - hétvégén megint itthon volt a férjem, gondolom a bambina neki (is) produkálta magát - fekszünk az ágyban, és egyszer csak akkorát rúgott, hogy én is ugrottam egyet amúgy vízszintesen. Nem tudom, mibe trafált bele, de jól sikerült! A férjem már azt hitte, valami baj van.
Egyébként tök vicces, megfigyeltem, hogy reagál a hangokra. Szereti, ha beszélek, ha éneklek... olyankor sokszor mocorogni kezd. Apukája hangját is megismeri és szereti - tökre figyel, amikor a hasamhoz közelhajolva beszél hozzá, és néha mintha direkt reagálna is! Valamelyik nap azt mondta a gyereknek, hogy pöckölje orron, és megtette. Hát nem kicsit röhögtünk.Szerintem tudta, hogy mit csinál, nem véletlen volt. Máskor kétszer is meggondoljuk, mit kérjünk tőle!
Az okosoldal szerint a gyerek mostanság kb. 35 centi a fejétől a fenekéig. Ha nehezen is, de képes lenne önállóan lélegezni, ha most születne meg. És már szempillái is vannak! 
Én meg nagyjából 7 kiló hízásnál tartok, a derekam 93-94 centi körül van (vacsi után, hehe). Szóval gyarapodunk szépen, így kettecskén... Íme a bizonyíték.

Inkább jó hírek

Hála az égnek, nem fektetnek kórházba. Mondjuk a helyzetet némileg árnyalja, hogy a fő ok az, hogy nincs elég ágy. 
Na, de hogy ne szaladjak elébe a dolgoknak... Szóval megvolt az ultrahang, megnézett az ultrahang-nagyfőnök, és mindenben alátámasztotta az én dokim diagnózisát. Akiről imígyen újfent bebizonyosodott, hogy szuper, a körzeti rendelőben hiába van vacak UH-fej, mindent pontosan lát. A placenta praevia centralis ezzel végképp megerősítést nyert. Nézegette ez a másik doki, mert a lepény szerkezete sem teljesen nagykönyvi, vannak benn felritkulások ("lyukak"). Az is felmerült, hogy nemcsak praevia, hanem placenta accreta is, na ez jól megijesztett, egész eddig azzal nyugtattam magam, hogy legalább ez nincs. Az ilyen lepény nehezen, vagy egyáltalán nem válik le, sebészileg kell eltávolítani, mindenféle durvaságot okozhat, ill.durva kimenete lehet a történetnek.A dokim látta, hogy jól megvagyok ijedve, úgyhogy a vizsgálat után mondta, hogy ezzel egyelőre ne foglalkozzak, úgyis csak a császárkor fog kiderülni.
Ja, igen, ezennel hivatalos, hogy terminus előtt két héttel császár. Úgyhogy abból, amit lent a vonalzó mutat, 2 hét levonandó.
Viszont a jó hírek, hogy tünetem, panaszom nincs, a méhszáj teljesen zárt. Ezért aztán nyugodtan vigyázhatok magamra itthon. A legkisebb panasz esetén mentő, kórház, 35. hét előtt ráadásul másik kórház, mert ott, ahol szülni fogok, nincs PIC. Mondjuk szívből remélem, hogy erre nem is lesz szükségünk!
További szuper hír, hogy kislányunk szuperül nő, az UH alapján tádámmm!! 1200 grammra saccolták, és egyebekben is tökéletesen megfelel a 28. heti méreteknek a nagyfőnök szerint. Azért a lelkemre kötötte, hogy feküdjek, mint a kisangyal. Ha meggondolom, hogy több, mint négy hónapja fekszem, akkor ez a 10 hét már nagyon kevésnek tűnik :) Persze igazán megnyugodni majd akkor fogok, hogyha bepólyáltuk a gyereket, ahogy a dokim mondja. Pezsgőzést ígért a szülőszobán :)

Paff

... nem, nem a bűvös sárkány, én vagyok kissé paff.
Történt ugyanis, hogy ma reggel csörög a telefon, a dokim hívott. Igen, ilyen szuper dokim van, egy valóságos tündér.  Szóval, azt mondja, hogy megszervezett nekem szerdára soron kívül egy UH-t, valami nagyfőnökkel, hogy jól megnézzék ezt a placenta-dolgot, aztán eldöntsék, hogy mi a teendő.
Azt mondta a doki, hogy sajna ez egy olyan dolog, hogy bármikor beindulhat olyan mennyiségű vérzés, hogy esetleg be sem érek a kórházba, ezért mérlegelik, hogy befektetnek. Mondtam ugyan, hogy dehiszenénfekszem, de erre azt válaszolta, hogy mégis jobb, ha a közelben vagyok, tudja, hogy nem hangzik jól, de a baba és az én életem is nagyon fontos. Úgyhogy jól beparáztam, nem nagyon vágyom arra, hogy a következő hónapokat kórházban töltsem (de persze ha menni kell, nincs mese). Szerdáig ilyenekkel nyugtatom magam:
- végülis a 9. hét óta nem véreztem, ami pozitív
- más panaszom se nagyon volt, csak az a kis 2napos görcsölés
- a méhszájam zárt
Ha ezek még szerdán is így lesznek, akor hátha nem dugnak azonnal kórházba. A telefonban azt mondta a doki, hogy a 30. heti UH-t nyugodtan intézzem, remélem, hogy addig még "szabadlábon" hagynak.

Képek

Akkor jöjjön két kép.

Ez a 26 héten készült, szóval már nem teljesen friss. Vicces, de már ehhez képest is nőtt a hasam.

                                                      

Ez meg áprilisban (valahol messze délen, ahol már ilyenkor is fürdőruhában lehet napozni a teraszon) készült még az 5.-6. hét környékén. Egy icipicit már látszik is a hasam, én legalábbis már éreztem a nadrágjaimon, hogy nőtt!