Valamivel okosabban

Ma volt a nagy nap, mentem a kórházba, hogy megvizsgáljon az egyik főorvos, és állást foglaljon a placenta accreta-kérdésben, majd ennek fényében döntsenek a császár időpontjáról.
Hát, ahogy a cím is jelzi, nem egyértelmű a helyzet. Az van, hogy elvileg a lepényszövet és a méhfal között kell lennie egy bizonyos vastagságú, bizonyos szerkezetű rétegnek (erről olvastam is a sok netről letöltött orvosi cikkekben), namost ha ez nincs, vagy nem olyan, akkor gyanús a placenta accreta.
Először hasi UHval vizsgált az orvos, kedves ez a doki, csak inkább úgy magának magyarázgat az orra alatt, és alig érteni, mit mond, pedig igencsak érdekelt volna, de így csak foszlányok jutottak el hozzám. Ha néha kérdeztem, akkor elmondta újra, csak ugyanúgy az orra alatt. Na mindegy.
Először megnézték a gyereket, a combcsontja alapján a doki kapásból mondta, hogy a korához képest kicsi. De aztán a többi paraméterrel együtt nézve kiderült, hogy dehogyis, pont a korának megfelelő (biometria alapján 34+3nak mondták). Bambinaméretek:
BPD 91mm, OFD 108mm, HC 314 mm, AC 296mm, FL 62mm. Becsült súly - tádááámmmm - 2500 gramm! És a kis drágaság megfordult, most medencevégű fekvésben volt, fejjel felfelé.
Na, ezután következett a lepény. A doki ingatta a fejét, hogy milyen borzasztóan néz ki... (hála az égnek a lánykát szuperül ellátja, végül azt írta a lapra, hogy I-es fokozatban érett). Én megjegyeztem, hogy a miómáim is hasonlóak voltak, és azért nézték mindenféle egyébnek, erre persze az én dokim is bekapcsolódott, és röviden elmondta, hgy mennyi beavatkozáson estem át korábban - aztán nagy egyetértésben bólogattak, hogy bizony, ezek mind hajlamosítanak a placenta accretara. Ez nem volt újdonág, mert ugye beleástam magam a témába.
Viszonylag hosszasan nézegetett, hogy van-e ez a bizonyos réteg, vagy nincs, úgy tűnt, hogy nincs, egyszer még a placenta increta is elhagyta a száját (ez eggyel durvább forgatókönyv), aztán átváltott hüvelyi ultrahangra is. Na ezzel egy kicsit árnyalódott a kép, legalább egy helyen a lepény szélénél látható volt ez a bizonyos réteg. Kicsit letolt a doki, hogy miért mentem el előtte pisilni, teli hólyaggal jobban lehetne látni. (Azért mentem, mert senki nem mondta, hogy ne tegyem, és eléggé kellett). Megnézte még a méhszájat, tök zárt továbbra is, hurrá. Mondanom se kell, hogy én totál abban reménykedtem, hogy kiderül, hogy vaklárma, ez az egész accreta-ügy, úgyhogy a vizsgálat végére elszontyolodtam picit.
A gyanú maradt, a lapra végül az került, hogy: Placenta praevia centralis. Placenta accreta. (az utóbbit kérdőjellel kérte a doki, de az asszisztens nem figyelt, úgyhogy annak is pont lett a végén.) Készült néhány kép is, de kizárólag a lepényről, úgyhogy nem izgi.
Aztán még átküldtek CTG-re, úgyhogy megvolt az első ilyenünk is. Teljesen jó eredmények lettek, bár nehéz volt megtalálni a bambina szívhangját, 2 nővér is kudarcot vallott, végül a dokimnak sikerült - állítólag ehhez még kicsi a baba, túl sokat mozog meg ilyenek. Úgyhogy ezért végig oda kellett szorítanom ezt a kütyüt a hasamhoz. Tisztára lefáradt mindkét kezem a 30 perc alatt!

És akkor a konklúzió: nem hozzák még előrébb a császárt. A december 9-ét jelölték ki, de már november 30-án befektetnek. Az osztályvezető főorvos és a dokim a fejem fölött beszélték meg, hogy hány egység vért rendeljenek nekem aranytartalékba, meg milyen egyéb óvintézkedéseket tegyenek. Fincsi.
Számomra nem totál megnyugtató a helyzet, de kezdem megszokni, hogy semmi, soha nem totál megnyugtató. De a dokik legalább fel vannak készülve.

Inkább jó hírek

Hála az égnek, nem fektetnek kórházba. Mondjuk a helyzetet némileg árnyalja, hogy a fő ok az, hogy nincs elég ágy. 
Na, de hogy ne szaladjak elébe a dolgoknak... Szóval megvolt az ultrahang, megnézett az ultrahang-nagyfőnök, és mindenben alátámasztotta az én dokim diagnózisát. Akiről imígyen újfent bebizonyosodott, hogy szuper, a körzeti rendelőben hiába van vacak UH-fej, mindent pontosan lát. A placenta praevia centralis ezzel végképp megerősítést nyert. Nézegette ez a másik doki, mert a lepény szerkezete sem teljesen nagykönyvi, vannak benn felritkulások ("lyukak"). Az is felmerült, hogy nemcsak praevia, hanem placenta accreta is, na ez jól megijesztett, egész eddig azzal nyugtattam magam, hogy legalább ez nincs. Az ilyen lepény nehezen, vagy egyáltalán nem válik le, sebészileg kell eltávolítani, mindenféle durvaságot okozhat, ill.durva kimenete lehet a történetnek.A dokim látta, hogy jól megvagyok ijedve, úgyhogy a vizsgálat után mondta, hogy ezzel egyelőre ne foglalkozzak, úgyis csak a császárkor fog kiderülni.
Ja, igen, ezennel hivatalos, hogy terminus előtt két héttel császár. Úgyhogy abból, amit lent a vonalzó mutat, 2 hét levonandó.
Viszont a jó hírek, hogy tünetem, panaszom nincs, a méhszáj teljesen zárt. Ezért aztán nyugodtan vigyázhatok magamra itthon. A legkisebb panasz esetén mentő, kórház, 35. hét előtt ráadásul másik kórház, mert ott, ahol szülni fogok, nincs PIC. Mondjuk szívből remélem, hogy erre nem is lesz szükségünk!
További szuper hír, hogy kislányunk szuperül nő, az UH alapján tádámmm!! 1200 grammra saccolták, és egyebekben is tökéletesen megfelel a 28. heti méreteknek a nagyfőnök szerint. Azért a lelkemre kötötte, hogy feküdjek, mint a kisangyal. Ha meggondolom, hogy több, mint négy hónapja fekszem, akkor ez a 10 hét már nagyon kevésnek tűnik :) Persze igazán megnyugodni majd akkor fogok, hogyha bepólyáltuk a gyereket, ahogy a dokim mondja. Pezsgőzést ígért a szülőszobán :)