39.1

... ennyire ment fel ma a láza Micinek. Soha nem volt még komolyan lázas. És mikor, ha nem szombaton?? Hirtelen azt se tudtam, hova kapjak, szomszéd neonatológuscsaj kikapcsolva, gyerekdoki nincs, csak ügyelet...
Azt nem mondom, h derült égből villámcsapásként ért, mert tegnap is nyűgös volt már, és a hajnali ébredéskor is langyos volt (de akkor még semmi), aztán reggel már 38 C volt. Errefel bele is nyomtam egy kúpot (125 mg paracetamol), és visszatért a jókedve, de enni nem nagyon akart, csak ciciből, meg max tápot, aztán be is aludt egy rövid időre, és onnantól csak az ölemben volt meg. Én közben időről-időre ellenőriztem a hőmérsékletét, meg azon agyaltam, hogy vajon tőlem nyalta-e be a vírust, vagy fogzás, vagy a múltkori oltás okán lázas (azt mondták, 21-25. nap közt jelentkezhet láz, hallott már valaki ilyet?), vagy valami egyéb... És amikor már ebédnél ültünk, akkor megint megmértem, mert nagyon forrónak éreztem, és basszus 39.1 volt!!  Hát totál kétségbeestem. Mondtam F-nek, hogy azonnal hűtőfürdőzzük, amin volt egy kisebb vitánk, de miután felvilágosítottam, h hogyan megy ez, meg utánaolvasott a neten, már nem ellenkezett.
Meg szerencsére már lehetett adni neki újabb lázcsillapítót is, úgyhogy a fürdő - amit egyébként elég jól viselt - meg a kúp* végül pici hőemelkedéssé szelídítette a dolgot. Azóta alszik, de azért én még parázok keményen, hogy mi volt ez, meg hogy ment fel ilyen gyorsan (a 39.1 előtt másfél órával még csak 37.7 volt, de akkor még nem lehetett neki újra adni a kúpból), meg nehogy megint felmenjen ilyen magasra... jaaaj, remélem szépen kialussza a nehezét!

* itt elkövettem egy hibát, idegességemben a 250 mg-s kúpot kaptam fel, ennek viszont le kellett volna csippenteni a végét, nehogy sok legyen. Remélem, ennyi bénázást elnéznek odafönt és nem árt meg neki...

Tévedtem

..nem elkiabáltam, oké, az is valami. A munka nagy része tényleg kész, csak közben legyűrt valami agresszív vírus, lázzal, mindennel, amit el lehet képzelni, fúj, a létezés is fáj. Nemtom, mikor volt utoljára, hogy a nap nagy részét ágyban töltöttem, tegnap igen... ma már jobb, meg jövő héten megyek arcröntgenre (?), hogy végére járjunk ennek a makacs homloküreg-izének... Vhogy itt kinn nincs kedvem kórházazni, mondjuk igaz, otthon se. Jópár éve már volt egy orrsövényműtétem, a - ha jól számolom - kilenc (jesszus, elgondolni is vacak, h ilyen kripli vagyok :((( ) műtétemből az volt a legjobb, szinte élveztem. De azért nem vágynék egy ismétlésre.

Most röviden

... csak annyi, hogy felsejlik haloványan a szemem előtt az az idő, amikor lesz időm mindenfélére, például blogot írni... és rengeteg minden van, amiről írni lehet(ne), Mici-vonalon, meg amúgy is... el ne kiabáljam.

Bréking

Mici feláll! Először reggel produkálta: Nagyon kis cuki volt, kb guggolásból dugdosta felfelé a fenekét az égbe, egyik kézzel elengedve a talajt, aztán a másikkal, aztán megint ez egyikkel-másikkal, aztán még billegett kicsit, aztán felegyenesedett. Kissé meghökkent arcot vágott, de látva, hogy mennyire örülök a mutatványnak, sikongatni kezdett.
Este még jópárszor bemutatta a tudományt. Megzabáljuk.