Cuki

Nem mai cuki, hanem a nyaraláson volt még, és akartam is rögzíteni, csak ugye...

Szóval, épp vacsorázni voltunk, és mellettünk (egy téren) filmvetítés volt, Chaplin: A diktátor ment. Valamiért Micinek nagyon tetszett - szerintem az, hogy nagy a vászon, meg szabadtér, meg sokan nézik - így hát bekapcsolódtunk, az apja kezéből / nyakában ülve nézte ő is. Jött az a rész, ahol durrognak az ágyúk, meg nagy a füst és a por, erre Mici beszól:

"Vajon mit főznek?"

Szerintem egy kétéves és nyolc hónapostól teljesen logikus asszociáció.

~ ~ ~

Aznap este volt egyébként az is, amitől teljesen lepadlóztam. Mici inni kért, mikor leültünk, és persze mondtuk, hogy mindjárt kap, de aztán valahogy mi, felnőttek elbambultunk, talán elmerültünk az étlapban (értsd: nem kapott azonnal). Erre fogta magát, lemászott a székről, besétált a bárba, és kért vizet (másiknyelven, mondjuk valószínűleg nem túl udvariasan, de az most mindegy), majd nagy lazán visszasétált hozzánk a pohárral a kezében, és az orrunk előtt kiitta a felét.
Mondjuk mondhatott volna valami frappánsat utána, hogy nem bírta kivárni, hogy intézkedjünk, máskor legyünk szívesek igyekezni. De nem mondott, csak vigyorgott, és roppant büszke volt magára, mondjuk mi is rá.

Felhasználtam...

aszondja

...fél flakon ablaktisztítót
egy kis súrolószert
néhány tisztítószeres kendőt
kis híján egy tekercs papírtörlőt
egy körömkefét 
egy mosogatókefét 
pár fültisztitó pálcát 
egy mosogatószivacsot

...és egy jó órát…..   

…de legalább a mosógép majdnem olyan tiszta, mint újkorában.

Ez talán a múlt héten történt. Persze messze nem ez életünk legfontosabb eseménye (nagy változások vannak, hajjajjj!), viszont emlékezetesnek emlékezetes. A többit meg majd máskor.