... betöltöttük a 33. hetet. Hát, májusban nem sokan reménykedtek, hogy ezt megérjük, és lőn :) Attól, hogy a célkórházban szülhessek, már csak 2 hét választ el!
A bambina továbbra is vidáman és erőteljesen mozgolódik odabent, a hasam ugyan látszatra még mindig nem óriási, de már annyira nagy, hogy enni és levegőt venni alig bírok, viszont cserébe konstans gyomorégés kínoz. Mindegy, ez legyen a legnagyobb bajunk, és boldogan beszedem azt a napi egy marék gyógyszert és vitamint is!
Annyi mindenről tudnék írni, eseménydús volt a hét és a múlt hétvége is, de sajna a munkáimat még mindig nem fejeztem be, bár már látszik a vége. Mindenesetre ez okból nem engedélyeztem magamnak a héten blogírást, és ma is csak azért, mert péntek van, de most is csak ilyen röviden.
Ja, még annyi a történeti hűség kedvéért, hogy mai mérés szerint 64 kiló vagyok, a derékbőségem 95,5 centi. A baba statisztikailag 2 kiló és 41 centi.
2009. október 30., péntek
2009. október 23., péntek
Körvonalazódik...
Tegnap voltam megint dokinál, UH és méhszájvizsgálat nem volt (amit nem bántam, minek kéne folyton piszkálni az embert), de kaptam beutalót III. trimeszteri laborvizsgálatokra, meg írt fel gyógyszert. Ami izgalmas volt, hogy most először volt szó arról, hogy mi lesz.
Nos, a doki azt mondta, hogy ha ez a placenta accreta-gyanú van, akkor a 38. hetet sem várják ki, mert a szakirodalom ajánlása szerint előrébb kell hozni a császárt. A gond az, hogy ennek az állapotnak sem a meglétét, sem a súlyosságát nem lehet egyértelműen megállapítani a szülés előtt, azt meg semmiképp nem lehet előre tudni, hogy hogyan fog viselkedni a lepény a szüléskor. Amit lehet tenni, az a felkészülés az esetleges komplikáció(k)ra.
Szóval most az lesz, hogy a 35. héten megnéznek a kórházban ultrahanggal, a főorvosok megtanácskozzák a dolgot, és ha továbbra is fennáll a gyanú, akkor valószínűleg az utána következő héten megcsászároznak, jól rákészülve tapasztalt orvosokkal, vérrel meg mittoménmivel, amivel kell. Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy meg vagyok nyugodva, mert dehogyis, de kezdem tudomásul venni, hogy nem sokat tehetek, csak reménykedhetek, hogy minden jól alakul.
Ennek a megbeszélésnek egyébként az is lehet az előzménye, hogy múltkor rákérdeztem a dokinál, hogy mi lesz, utána lehet-e járni jobban ennek a lepény-dolognak, egyáltalán mire számíthatok... A dokim meg, aki baromi jó fej, egyszerűen nem tudok rá mást mondani, erre fogta magát, és nekiállt szervezni, hogy megnyugtasson :)
[Ugyan az egyik bejegyzésben már belinkeltem, de akkor legyen itt egy rövid magyarázat: A placenta accreta a lepény rendellenes (túl erős vagy mély) tapadása. Az egyik legsúlyosabb terhességi / szülési komplikáció. Részleteket inkább nem írok, de aki nem bír a kiváncsiságával, az olvashat róla pl. itt meg itt (angol), továbbá itt (magyar), itt meg beszámolók vannak szintén angolul. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek. Én szóltam.]
Nos, a doki azt mondta, hogy ha ez a placenta accreta-gyanú van, akkor a 38. hetet sem várják ki, mert a szakirodalom ajánlása szerint előrébb kell hozni a császárt. A gond az, hogy ennek az állapotnak sem a meglétét, sem a súlyosságát nem lehet egyértelműen megállapítani a szülés előtt, azt meg semmiképp nem lehet előre tudni, hogy hogyan fog viselkedni a lepény a szüléskor. Amit lehet tenni, az a felkészülés az esetleges komplikáció(k)ra.
Szóval most az lesz, hogy a 35. héten megnéznek a kórházban ultrahanggal, a főorvosok megtanácskozzák a dolgot, és ha továbbra is fennáll a gyanú, akkor valószínűleg az utána következő héten megcsászároznak, jól rákészülve tapasztalt orvosokkal, vérrel meg mittoménmivel, amivel kell. Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy meg vagyok nyugodva, mert dehogyis, de kezdem tudomásul venni, hogy nem sokat tehetek, csak reménykedhetek, hogy minden jól alakul.
Ennek a megbeszélésnek egyébként az is lehet az előzménye, hogy múltkor rákérdeztem a dokinál, hogy mi lesz, utána lehet-e járni jobban ennek a lepény-dolognak, egyáltalán mire számíthatok... A dokim meg, aki baromi jó fej, egyszerűen nem tudok rá mást mondani, erre fogta magát, és nekiállt szervezni, hogy megnyugtasson :)
[Ugyan az egyik bejegyzésben már belinkeltem, de akkor legyen itt egy rövid magyarázat: A placenta accreta a lepény rendellenes (túl erős vagy mély) tapadása. Az egyik legsúlyosabb terhességi / szülési komplikáció. Részleteket inkább nem írok, de aki nem bír a kiváncsiságával, az olvashat róla pl. itt meg itt (angol), továbbá itt (magyar), itt meg beszámolók vannak szintén angolul. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek. Én szóltam.]
2009. október 22., csütörtök
Ilyen nincs... (és mégis van)
Nagy az Isten állatkertje.
Jelenésem volt egy afféle nagyfőnöknél, és kicsit tartottam a dologtól, mert az volt az érzésem, hogy nem igazán kedvel, meg eleve kiszámíthatatlan természetű, a megbeszélésen meg viszonylag sok múlott (volna).
Nincs értelme leírni a részleteket, de olyan szinten kiborított, hogy még este is remegtem az idegtől. Megalázott, meghazudtolt, megvádolt, és még sorolhatnám. Szerencsére kibírtam bőgés nélkül. Azt bizonygatta, hogy egy bizonyos dokumentumból világosan kiderül, hogy a Holdat el lehet fogyasztani késsel-villával (nem, nem ezt, de kb. ennyi értelme volt annak is, amit ő mondott, és a valósághoz is pont ennyi köze volt), és azt magyarázta, hogy ha ez nekem nem világos, akkor komoly gondok vannak. Mindezt általánossággal, egyetlen szál konkrétum nélkül (értsd: még érvelni se lehetett, mert nem volt mivel szemben). Az már csak hab a tortán, hogy közben nem egy olyan kapitális hülyeséget mondott, amivel konkrétan elárulta, hogy egyébként meg fogalma sincs egy csomó dologról, amiről épp beszélünk.
A gond ott van, hogy az illető nem megkerülhető, és innentől kezdve elég valószínű, hogy el vagyok vágva. Hát mindegy, majd lesz valahogy. Azt mondjuk nem tudom, hogy ehhez, hogy bárkivel így viselkedjen az ember, mi kell. Felfoghatatlan.
Jelenésem volt egy afféle nagyfőnöknél, és kicsit tartottam a dologtól, mert az volt az érzésem, hogy nem igazán kedvel, meg eleve kiszámíthatatlan természetű, a megbeszélésen meg viszonylag sok múlott (volna).
Nincs értelme leírni a részleteket, de olyan szinten kiborított, hogy még este is remegtem az idegtől. Megalázott, meghazudtolt, megvádolt, és még sorolhatnám. Szerencsére kibírtam bőgés nélkül. Azt bizonygatta, hogy egy bizonyos dokumentumból világosan kiderül, hogy a Holdat el lehet fogyasztani késsel-villával (nem, nem ezt, de kb. ennyi értelme volt annak is, amit ő mondott, és a valósághoz is pont ennyi köze volt), és azt magyarázta, hogy ha ez nekem nem világos, akkor komoly gondok vannak. Mindezt általánossággal, egyetlen szál konkrétum nélkül (értsd: még érvelni se lehetett, mert nem volt mivel szemben). Az már csak hab a tortán, hogy közben nem egy olyan kapitális hülyeséget mondott, amivel konkrétan elárulta, hogy egyébként meg fogalma sincs egy csomó dologról, amiről épp beszélünk.
A gond ott van, hogy az illető nem megkerülhető, és innentől kezdve elég valószínű, hogy el vagyok vágva. Hát mindegy, majd lesz valahogy. Azt mondjuk nem tudom, hogy ehhez, hogy bárkivel így viselkedjen az ember, mi kell. Felfoghatatlan.
2009. október 20., kedd
Hmm
Az előbb - épp egy ímélre készültem válaszolni - amikor konstatáltam, hogy hiába pötyögök, egy fia betű sem jelenik meg a képernyőn. Vissza gomb, frissítés, újra reply, pötyögök, ugyanaz. A gép (laptop) meg közben hűségesen kerreg. Na, ennek fele se tréfa, elkezdem bezárogatni a kb 5 böngészőablakot, hátha csak lassú, újra próbálok írni, semmi. Huhh. Nyomom a controlaltdel-t, hogy nézzük má' meg mi van, min kerreg annyira, ha nem csinál semmit? Fütyül kijönni a feladatkezelő. Na, ezen a ponton leizzadtam, egy nagy munka végén járok, ha most bedöglik a gép, akkor végem.Kínomban bezárok minden ablakot, kilépek, újraindítom a gépet - ehhez mind csak a touchpad-en kattintgatok, ez legalább megy.
Gép elindul újra, rendszer szép lassan feláll, kezdem elölről.... és akkor rájöttem... hogy a külön billentyűzetet, amin gépelek, kihúztam az előbb, amikor kimentem a konyhába inni.
Tudom én, hogy beszűkült tudatállapot, egyre dekoncentráltabbak a kismamák a vége felé, na de ENNYIRE? (Már értem, hogy a troubleshootereket miért úgy kezdik, hogy "ellenőrizze, hogy be van-e dugva a kábel", meg hasonlók. Biztos kismamákra gondoltak közben.)
Kihúzni a billentyűzetet amúgy azért szoktam, mert tőlem jobbra, egy széken van a laptop, a billentyűzetet viszont balra, mellém az ágyra szoktam letenni, amikor épp nem kell, viszont könnyen belátható, hogy nehezebb felkelni, ha az embernek még egy kábel alól is ki kell bújnia közben. A külön billentyűzetre meg egyébként az a magyarázat, hogy fekve nem tudok máshogy gépelni, így se nagyon, mert a hasamtól már nem látom a billentyűzetet rendesen, ráadásul a kis pocakpocok nem szreti nagyon, ha van valami a hasamon, időnként a billentyűzetet is lerúgná, a lapotopt mégse tehetem oda!
Gép elindul újra, rendszer szép lassan feláll, kezdem elölről.... és akkor rájöttem... hogy a külön billentyűzetet, amin gépelek, kihúztam az előbb, amikor kimentem a konyhába inni.
Tudom én, hogy beszűkült tudatállapot, egyre dekoncentráltabbak a kismamák a vége felé, na de ENNYIRE? (Már értem, hogy a troubleshootereket miért úgy kezdik, hogy "ellenőrizze, hogy be van-e dugva a kábel", meg hasonlók. Biztos kismamákra gondoltak közben.)
Kihúzni a billentyűzetet amúgy azért szoktam, mert tőlem jobbra, egy széken van a laptop, a billentyűzetet viszont balra, mellém az ágyra szoktam letenni, amikor épp nem kell, viszont könnyen belátható, hogy nehezebb felkelni, ha az embernek még egy kábel alól is ki kell bújnia közben. A külön billentyűzetre meg egyébként az a magyarázat, hogy fekve nem tudok máshogy gépelni, így se nagyon, mert a hasamtól már nem látom a billentyűzetet rendesen, ráadásul a kis pocakpocok nem szreti nagyon, ha van valami a hasamon, időnként a billentyűzetet is lerúgná, a lapotopt mégse tehetem oda!
2009. október 18., vasárnap
Fejlemények
Az utóbbi napokban olyan nyomi kedvem volt, hogy írni se nagyon akarózott, de tényleg, totál ki voltam, nem is részletezem. Remélem, elmúlik, különben teljesen meghülyülök a végére...
Csütörtökön voltam megint dokinál, minden tök oké, a bambina fejátmérőjét már 84,6 mm-nek mérte, a súlyát meg 1600 grammra saccolta. Növünk!! A pocakmanó és én is :) Érdekes, hogy a fejét mindig nagyobbnak mérik a korához tartozó átlagnál, a combcsontját meg mindig rövidebbnek, de senki nem mondta, hogy ezzel bármi gond lenne. Gondolom nem lesz nagyon hosszú baba, dehát mi se vagyunk magasak. A méhszáj lehet, hogy elkezdett kinyílni (C3100 került a lapra), azért a bizonytalanság, mert szegény dokim alig tudott megvizsgálni, annyira fájt, hogy nem hagytam magam. Tudom, én vagyok a béna, de néha egyszerűen nem bírok laza maradni.A külső méhszáj amúgy se olyan fontos még, a belső az érdekes, de azt tuti észleném, mert ugye felette a lepény... Úgyhogy szerintem, ha már császár, akkor inkább ne kezdjen el nyílni.
El is felejtettem megemlékezni róla, hogy kész a bölcső! A családi bölcsőt, amiben a férjem és még számos rokongyermek is ringatózott, anyósomék felújíttatták, szerintem gyönyörű lett. Sőt, a bölcsőbe való kis matrac is elkészült, és a huzata is, aminek rém cuki mintája van, olyan hangulatú mint a régi Micimackó könyvben Milne rajzai. Teszek be képet (a minőségért bocs, muszáj volt vakuzni).
Aztán, ha már így betöltöttük a 7. hónapot (igen, alul a vonalzó már a 8. hónapba tesz, hurrá!!) gondoltam összeírom, hogy milyen ruhácskából mennyi van, mit kell még venni.
Kizárólag a kezdőméretre (55 cnti, newborn, 1-3 months) szorítkozva ezek vannak: ujjatlan rugdalózó 6 db, hosszúujjú rugdalózó 8 db, rövidujjú body 6 db, hosszúujjú body 3 db, kising 3 db. Ezeket szinte kivétel nélkül egyik barátnőmtől kaptam, akinek februárban született a kisfia, szóval fiúsak, de nem annyira, többségük sárga, narancssárga, bézs, meg fehér. Van még ezen kívül 1-2 apróság, úgymint eszement cuki kis zoknik, két vékony sapek, meg mamusz (kocsicipő?) Hm, asszem nem is állunk annyira rosszul. Persze van néhány dolog, amit be kell szerezni, ugye téli gyermek, szóval pl. valami anorák vagy mi, amiben hazahozzuk, meg kesztyű, meleg sapka... meg mi kell még? Tapasztalt anyukáktól hálásan fogadok ötleteket :)
Csütörtökön voltam megint dokinál, minden tök oké, a bambina fejátmérőjét már 84,6 mm-nek mérte, a súlyát meg 1600 grammra saccolta. Növünk!! A pocakmanó és én is :) Érdekes, hogy a fejét mindig nagyobbnak mérik a korához tartozó átlagnál, a combcsontját meg mindig rövidebbnek, de senki nem mondta, hogy ezzel bármi gond lenne. Gondolom nem lesz nagyon hosszú baba, dehát mi se vagyunk magasak. A méhszáj lehet, hogy elkezdett kinyílni (C3100 került a lapra), azért a bizonytalanság, mert szegény dokim alig tudott megvizsgálni, annyira fájt, hogy nem hagytam magam. Tudom, én vagyok a béna, de néha egyszerűen nem bírok laza maradni.A külső méhszáj amúgy se olyan fontos még, a belső az érdekes, de azt tuti észleném, mert ugye felette a lepény... Úgyhogy szerintem, ha már császár, akkor inkább ne kezdjen el nyílni.
El is felejtettem megemlékezni róla, hogy kész a bölcső! A családi bölcsőt, amiben a férjem és még számos rokongyermek is ringatózott, anyósomék felújíttatták, szerintem gyönyörű lett. Sőt, a bölcsőbe való kis matrac is elkészült, és a huzata is, aminek rém cuki mintája van, olyan hangulatú mint a régi Micimackó könyvben Milne rajzai. Teszek be képet (a minőségért bocs, muszáj volt vakuzni).
Kizárólag a kezdőméretre (55 cnti, newborn, 1-3 months) szorítkozva ezek vannak: ujjatlan rugdalózó 6 db, hosszúujjú rugdalózó 8 db, rövidujjú body 6 db, hosszúujjú body 3 db, kising 3 db. Ezeket szinte kivétel nélkül egyik barátnőmtől kaptam, akinek februárban született a kisfia, szóval fiúsak, de nem annyira, többségük sárga, narancssárga, bézs, meg fehér. Van még ezen kívül 1-2 apróság, úgymint eszement cuki kis zoknik, két vékony sapek, meg mamusz (kocsicipő?) Hm, asszem nem is állunk annyira rosszul. Persze van néhány dolog, amit be kell szerezni, ugye téli gyermek, szóval pl. valami anorák vagy mi, amiben hazahozzuk, meg kesztyű, meleg sapka... meg mi kell még? Tapasztalt anyukáktól hálásan fogadok ötleteket :)
2009. október 13., kedd
Így állunk
... betöltött 30. hét után.
Kilók: 62 (saccperkábé plusz 8)
Centik: Derékkörméret: 94 (saccperkábé plusz 30)
Képek W30+2:
Kilók: 62 (saccperkábé plusz 8)
Centik: Derékkörméret: 94 (saccperkábé plusz 30)
Képek W30+2:
2009. október 8., csütörtök
30. heti UH
Nahát, ezen is túlestünk tegnaap, nekem nem volt olyan nagy élmény, különösen, hogy fél óráig nyomkodta a szonográfus a hasamat összevissza, úgy, hogy még ma is fájt.
Direkt "mozis" helyre mentünk, ahol persze adnak leletet is, és mindent kértem: filmet, képeket cd-n és kinyomtatott fényképet is. Nem is annyira a magam szórakoztatására - nekem bőven elég a 2D "sima" UH, azon is éppoly cuki a gyerek, hanem pl. van a bambinának egy orvos dédnagyapja, (férjem nagyapja, akinek ő lesz az első dédunokája), akit lenyűgöznek az ilyesmik, hogy csak egy példát mondjak aktív skype-használó így 86 évesen, és amikor a 12 hetes kis babszemről megmutattuk neki az 5 perces filmet (ami egyébként 2Ds volt, és sokkal élvezetesebb), hát teljesen odavolt. Anyósomékról, akik még szintén nem nagyon láttak ilyesmit, ne is beszéljünk.
Naszóval, a bambina megint hozta a formáját, rengeteget mocorgott, pakolt, lerúgta magáról a vizsgálófejet, a 4D meg nem bírta követni, úgyhogy vajmi kevés pluszt jelentett a csodatechnika.Egyszer-egyszer sikerült majdnem elkapni az arcát, de folyton elérakta a kezét vagy a lábát. Be is rakom a kedvenc képemet, amin a nagylábujja a homloka előtt van. A kis balerina.
Paraméterileg hála Istennek, tök rendben van a lyány, a legtöbb méret szerint 29-30 hetes, fejátmérője már 81,6 mm, ami a lelet szerint 30hét+5 napos méretnek felel meg. A súlyát 1453 grammra becsülték, juhúú!
És különben is tök cuki volt, ásított, meg mosolygott is, és újfent bebizonyította, hogy ő aztán úgy produkálja magát, ahogy neki tetszik.
Engem viszont megint megijesztettek ezzel a placenta accretaval, és elég sikeresen, mert annyira ráparáztam, hogy az estét végigbőgtem. Tökre félek az egésztől... Komolyan jobban félek a császártól, mint a szüléstől... Inkább le se írom, hogy mekkora gáz, ha tényleg ez van. Bíztatom magam, hogy annyira egyszerűen nem lehetek peches, hogy a placenta praevia mellé még accreta is legyen....A dokim amúgy tök aranyos volt, bevitt a szülészetre, megmutatta a szülőszobákat, az őrzőt, a műtőt is, amelyiknek ablaka van - ebben a kórházban nem engedik be az apákat a császárra, mondjuk lehet, hogy nem is baj... A szülésre igen, de hát az más.
Mi van még? Ja, igen, megkaptam a tüdőérlelőt is, úgyhogy most már tutira érik a bambina tüdeje.
Direkt "mozis" helyre mentünk, ahol persze adnak leletet is, és mindent kértem: filmet, képeket cd-n és kinyomtatott fényképet is. Nem is annyira a magam szórakoztatására - nekem bőven elég a 2D "sima" UH, azon is éppoly cuki a gyerek, hanem pl. van a bambinának egy orvos dédnagyapja, (férjem nagyapja, akinek ő lesz az első dédunokája), akit lenyűgöznek az ilyesmik, hogy csak egy példát mondjak aktív skype-használó így 86 évesen, és amikor a 12 hetes kis babszemről megmutattuk neki az 5 perces filmet (ami egyébként 2Ds volt, és sokkal élvezetesebb), hát teljesen odavolt. Anyósomékról, akik még szintén nem nagyon láttak ilyesmit, ne is beszéljünk.
Naszóval, a bambina megint hozta a formáját, rengeteget mocorgott, pakolt, lerúgta magáról a vizsgálófejet, a 4D meg nem bírta követni, úgyhogy vajmi kevés pluszt jelentett a csodatechnika.Egyszer-egyszer sikerült majdnem elkapni az arcát, de folyton elérakta a kezét vagy a lábát. Be is rakom a kedvenc képemet, amin a nagylábujja a homloka előtt van. A kis balerina.
És különben is tök cuki volt, ásított, meg mosolygott is, és újfent bebizonyította, hogy ő aztán úgy produkálja magát, ahogy neki tetszik.
Engem viszont megint megijesztettek ezzel a placenta accretaval, és elég sikeresen, mert annyira ráparáztam, hogy az estét végigbőgtem. Tökre félek az egésztől... Komolyan jobban félek a császártól, mint a szüléstől... Inkább le se írom, hogy mekkora gáz, ha tényleg ez van. Bíztatom magam, hogy annyira egyszerűen nem lehetek peches, hogy a placenta praevia mellé még accreta is legyen....A dokim amúgy tök aranyos volt, bevitt a szülészetre, megmutatta a szülőszobákat, az őrzőt, a műtőt is, amelyiknek ablaka van - ebben a kórházban nem engedik be az apákat a császárra, mondjuk lehet, hogy nem is baj... A szülésre igen, de hát az más.
Mi van még? Ja, igen, megkaptam a tüdőérlelőt is, úgyhogy most már tutira érik a bambina tüdeje.
2009. október 6., kedd
Hármassal kezdődik
Szombaton beléptünk a 30 hétbe. Hivatalosan 29+4 van, még 10 hét és 3 nap lenne a kiírt időpontig, ha megvárnánk. Mondjuk már nem nagyon reménykedem, hogy így lesz, bár olvastam olyat, aki placenta praevia totalis ellenére hüvelyi úton szült. Semmi remény nem volt rá, már ki volt tűzve a programozott császár, de magától beindult a szülés a 36. héten, és valamivel a lepény is arrébb vándorolt. Vannak még csodák.
A hangulatom javulóban, a nagyfőnökkel tök pozitív volt a mai megbeszélsé, és különben is, "Nobody is expecting the Spanish Inquisition".
A hangulatom javulóban, a nagyfőnökkel tök pozitív volt a mai megbeszélsé, és különben is, "Nobody is expecting the Spanish Inquisition".
2009. október 5., hétfő
Depi & parák
Ha tényleg van olyan, hogy terhességi (szülés előtti?) depresszió, akkor most engem is utolért. Ennyire nyomi kedvem már rég volt, mint ma. Már tegnap hajnalban is felébredtem valami görcsszerűre, igazából lehet hogy csak hasfeszülés volt - amit én annak tudok be, hogy nő a gyerek / feszül a méhfal, hasfal, és önmagában még nem is olyan zavaró, csak tegnap hajnalban a derekam is fájt hozzá, és így azért nem volt olyan megnyugtató. Annyira fáradt voltam, hogy magnéziumért se volt erőm kimenni, úgyhogy vártam, hogy múlik-e, sikerül-e visszaaludnom, ha nem, hát kivonszolom magam, de végül sikerült. Aztán tegnap este meg elkezdett baloldalt nyilallgatni a hasam, kicsit olyan volt, mint amikor az embernek izomhúzódása lesz, aztán ma hajnalban megint felébredtem valami hasfájásra, megint jó nehezen aludtam vissza... és sajna egyik se múlt el teljesen, se a feszülés, se a nyilallás, se a derékfájás...
Aztán az orvosom legutóbb azzal kápráztatott / rémisztett el (nem kívánt rész törlendő), hogy tüdőérlelőt fogok kapni. Ez arra jó, hogy ha idő előtt születik a baba, amikor még éretlen lenne a tüdeje, akkor ez a tüdőérlelő - egyébként szteroid - elősegíti, hogy a baba tüdejében surfactant (szőrfaktáns vagy mi magyarul) anyag termelődjön, ami szükséges ahhoz hogy tudjon lélegezni. Máskülönben lélegeztetőgépre kéne tenni. Namost ezt vagy akkor szokták adni, ha beindul egy koraszülés, vagy akkor, ha fenyegető koraszülés veszélye áll fenn. Mivel 24 óra kell ahhoz, hogy a tüdőérlelő hasson, ezért a szülést minden esetben megpróbálják megállítani, vagy eltolni, hogy ennek a bizonyos anyagnak legyen ideje kifejlődni a baba tüdejében. A kérdés csak az, hogy meg lehet-e oldani ezt a 24 órás várakozást egy esetleges koraszülés esetén. Ez gondolom mindig attól függ, hogy miért, és hogyan indul be, komoly vérzés esetén mondjuk nem biztos, hogy van idő várakozni. Szóval, ha úgy vesszük, akkor a tüdőérlelő egy plusz biztonságot jelent, és 1-2 napig tökre megnyugtatott a gondolat, hogy a bambina tüdeje szépen meg fog érni akármi is lesz, éljen a tüdőérlelő.
Nade valahogy mégis elkezdett kattogni az agyam az egész témán, meg főleg a császáron, hogy például a mélyen fekvő lepény miatt tudnak-e vízszintesen vágni, vagy a méhen függőleges vágást kell ejteni, ami a későbbiekben sokkal veszélyesebb... meg ilyesmik. Lesz egypár dolog, amit megkérdezek a dokimtól...
Általában, amikor ilyen izgága hangulatom van, próbálom magam megnyugtatni mindenfélével, például aminek lehet, utánaolvasok, a konkrétumok, pl. számok, statisztikák meg szoktak nyugtatni valamelyest. Például most, hogy tudom, hogy a placenta praevia az esetek 25%-ában koraszüléssel jár, máris egy fokkal nyugodtabb vagyok, mintha ezt nem tudnám. Jobb így, hogy reménykedhetek a 75%-ban. Ugyanakkor ma utánaolvastam a programozott császárnak, meg a tüdőérlelőnek, és a megnyugtató dolgokon kívül rengeteg para dolgot is olvastam, aztán most ezeken rágom magam. Jaaj, jajj.
A fentieken kívül még csomó más is nyomaszt. Alig van, amit el tudok intézni babacucc-beszerzésben így a neten keresztül. Meg a munka is egyre lassabban megy. Holnap kell beszélnem az egyik nagyfőnökkel, mondjuk ő tök jóindulatú, szóval ez remélem, nem lesz problémás. Szerdán meg egy másikkal, aki viszont kellemetlen eset, és teljesen ki(be?)számíthatatlan. Felkelni sincs kedvem, nemhogy puccba vágni magam és mosolyogni meg intézkedni... azért remélem sikerül mindent normálisan megbeszélni. Mindezeken túl még F is szórakoztat olyan dolgokkal, amikről tudhatná, hogy idegesít. Ehh.
Update. Megkérdeztem a dokit.
1. Tényleg azért javasolja a tüdőérlelőt, mert nem biztos, hogy lenne nálam idő kivárni a 24 órát, ha történik valami.
2. Ha a programozott császár-forgatókönyv valósul meg, akkor legnagyobb valószínűség szerint vízszintesen fognak vágni. Ha sürgősségi császárra kerül sor, akkor ha nagyon kell sietni, előfordulhat, hogy függőlegesen vágnak.
Hurrá, megint okosabb lettem.
Aztán az orvosom legutóbb azzal kápráztatott / rémisztett el (nem kívánt rész törlendő), hogy tüdőérlelőt fogok kapni. Ez arra jó, hogy ha idő előtt születik a baba, amikor még éretlen lenne a tüdeje, akkor ez a tüdőérlelő - egyébként szteroid - elősegíti, hogy a baba tüdejében surfactant (szőrfaktáns vagy mi magyarul) anyag termelődjön, ami szükséges ahhoz hogy tudjon lélegezni. Máskülönben lélegeztetőgépre kéne tenni. Namost ezt vagy akkor szokták adni, ha beindul egy koraszülés, vagy akkor, ha fenyegető koraszülés veszélye áll fenn. Mivel 24 óra kell ahhoz, hogy a tüdőérlelő hasson, ezért a szülést minden esetben megpróbálják megállítani, vagy eltolni, hogy ennek a bizonyos anyagnak legyen ideje kifejlődni a baba tüdejében. A kérdés csak az, hogy meg lehet-e oldani ezt a 24 órás várakozást egy esetleges koraszülés esetén. Ez gondolom mindig attól függ, hogy miért, és hogyan indul be, komoly vérzés esetén mondjuk nem biztos, hogy van idő várakozni. Szóval, ha úgy vesszük, akkor a tüdőérlelő egy plusz biztonságot jelent, és 1-2 napig tökre megnyugtatott a gondolat, hogy a bambina tüdeje szépen meg fog érni akármi is lesz, éljen a tüdőérlelő.
Nade valahogy mégis elkezdett kattogni az agyam az egész témán, meg főleg a császáron, hogy például a mélyen fekvő lepény miatt tudnak-e vízszintesen vágni, vagy a méhen függőleges vágást kell ejteni, ami a későbbiekben sokkal veszélyesebb... meg ilyesmik. Lesz egypár dolog, amit megkérdezek a dokimtól...
Általában, amikor ilyen izgága hangulatom van, próbálom magam megnyugtatni mindenfélével, például aminek lehet, utánaolvasok, a konkrétumok, pl. számok, statisztikák meg szoktak nyugtatni valamelyest. Például most, hogy tudom, hogy a placenta praevia az esetek 25%-ában koraszüléssel jár, máris egy fokkal nyugodtabb vagyok, mintha ezt nem tudnám. Jobb így, hogy reménykedhetek a 75%-ban. Ugyanakkor ma utánaolvastam a programozott császárnak, meg a tüdőérlelőnek, és a megnyugtató dolgokon kívül rengeteg para dolgot is olvastam, aztán most ezeken rágom magam. Jaaj, jajj.
A fentieken kívül még csomó más is nyomaszt. Alig van, amit el tudok intézni babacucc-beszerzésben így a neten keresztül. Meg a munka is egyre lassabban megy. Holnap kell beszélnem az egyik nagyfőnökkel, mondjuk ő tök jóindulatú, szóval ez remélem, nem lesz problémás. Szerdán meg egy másikkal, aki viszont kellemetlen eset, és teljesen ki(be?)számíthatatlan. Felkelni sincs kedvem, nemhogy puccba vágni magam és mosolyogni meg intézkedni... azért remélem sikerül mindent normálisan megbeszélni. Mindezeken túl még F is szórakoztat olyan dolgokkal, amikről tudhatná, hogy idegesít. Ehh.
Update. Megkérdeztem a dokit.
1. Tényleg azért javasolja a tüdőérlelőt, mert nem biztos, hogy lenne nálam idő kivárni a 24 órát, ha történik valami.
2. Ha a programozott császár-forgatókönyv valósul meg, akkor legnagyobb valószínűség szerint vízszintesen fognak vágni. Ha sürgősségi császárra kerül sor, akkor ha nagyon kell sietni, előfordulhat, hogy függőlegesen vágnak.
Hurrá, megint okosabb lettem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
