Genuinely bizarre

Mit csinálok én hajnali 3:58-kor? Egy munkával szarakodom  bíbelődöm, és a pár perces pihenőben észreveszem, hogy milyen gyönyörűséges a hold. Sötét narancssárga, vékony sarló. Úgyhogy inkább elkezdek holdat fotózni. Kár, hogy az állvány meg a többi objektív már az új lakásban van...  És ahogy állítgatok, meg helyet keresek, ahol letámaszthatom a gépet, még egy kis felhő is átúszik előtte. Már-már giccses. 

Furcsaságok

Tegnapelőtt az új lakásban aludtunk, pedig még nem vagyunk teljesen átköltözve. Mici kiságya még nincs ott, úgyhogy velünk aludt a nagyágyon (mondjuk ez nem furcsa, sokszor alszik köztünk, az éjszakai etetés után kábé mindig). Tegnap meg egyedül aludtam a régi lakásban, Mici és F pedig az újban. (dolgoznom kellett, és az újban még nincs netünk.)
Ma még nem tudom, hogy lesz, szerettem volna, ha családilag még egyszer itt alszunk meg reggelizünk, kvázi búcsúzóul, de már nem biztos, hogy összejön. Ohh, és egyszer akartunk aludni F-fel a teraszon is, szip-szip (a denevérek ellenére a vendégek már többször is aludtak kinn).
Nem sokszor költöztem életemben, furcsa érzés. Nem voltam odáig ettől a lakástól, de mindig nosztalgikus hangulatba kerülök attól, hogy itt fogant az egyszem gyerekünk! Igaz, az ágy már nem az.
Apropó, ma mennek kirándulni Miciék, az egyik dadus viszi hordozóban. Még sosem volt ilyen hosszan távol tőlünk úgy, hogy nem családtaggal volt (9-től 4-ig tart). Rajtam a gyomorideg, de remélem, jól érzi magát.
A legviccesebb, hogy a hétvégén elkezdett hirtelen mondani egy csomó szót, és van köztük jó pár, ami nem magyar, bár nem mind esett le azonnal. Azt már korábban is gyanítottuk, hogy a bölcsiben ragadnak rá dolgok, mert egyszer pl rámutatott az egyik könyvben a tehénre, és az itteni nevét mondta. Most meg volt egy olyan, hogy elkezdett nyávogni (legalábbis azt hittük, hogy a macskahangot utánozza), de kiderült, hogy nem, hanem azt kiabálja, hogy enyémenyémenyémenyémenyém! (gondolom, a bölcsistársaktól hallotta). Hát ez tényleg nagyon vicces. Majd írok a szókincséről, meg a másféléves beszámolót is igyekszem még a 19. hónapforduló előtt.

Ezmegaz

Csak úgy összevissza, ilyesmik vannak nálunk:
Micinek már legalább 7 foga van: egyesekből kinn van a két alsó és a bal fölső, plusz kint vannak még valami hátsók, szerintem négyesek, de az mind a négy. Fölül készülődik a másik egyes is, és ezek csak azok, amik látszanak kapásból, amikor Mici rötyög.
Költözés projekt alakul, egyelőre azon a vonalon, hogy konyha témában kezdek otthon lenni az itteni nyelven (mire nem jó egy költözés) plusz rajzolom ezerrel a terveket.
Már megint béna idő van, sztem kábé két hete alig süt a nap, viszont eső, az van dögivel. A kikupált rózsa ennek megfelelően tetvesedik is, basszus. És az egyéb károkról még nem tettem említést.
Befejeztem megint egy munkát, de naná, még van másik kettő, az előadással együtt három, jhaaajjj, mikor lesz ennek vége??
Ja, igen, még az van, hogy a bölcsi elviszi Miciék csoportját kirándulni, és én jelentkeztem segíteni - mert Mici azért nem jár még úgy, mint a többiek. De kiderült, hogy itt ez nem szokás, szülők nem mennek. Valamelyik dadus fogja vinni hordozóban. Fura érzés! Mondjuk nagyon helyesek a dadusok, főleg az egyikkel nagyon szeretik egymást, szóval nem aggódom, vagy ilyenek, de eddig még sose vitte más hordozóban, csak F vagy én. Valami farmlátogatás-szerűség lesz, állatsimogatás, ilyesmi, és Mici tökre fogja szerintem élvezni, úgyhogy nem szeretném, ha efféle anyai aggályok miatt kihagyná...
Tegnap amúgy azzal ébresztett (mármint Mici), hogy felült mellettem az ágyban, és azt kiabálta, hogy 'Főkke! Főkke! Főkke! Főkke!' Ma meg szeretgetett, miután a lábujjamra ejtette a babakonyha egyik alkatrészét és jajgattam. Hát ilyen cuki gyerekem van. Bővebben majd a másfél éves bejegyzésben.