... több, mint két hete írtam utoljára. Pedig ezt úgy nem szeretem, annyi mindenről lehetne írni, de nem jutok hozzá.
Mentségem persze több is van, például _végre_ megírtam valami nagyon fontos, és ezer éve készülő irományt (babonából egyelőre többet nem is mondok róla). A másik mentség meg, hogy a fejünkre szakadt egy csomó dolog, F munkája itt váratlanul véget ért, úgyhogy egy ideje a hova tovább bűvkörében élünk. Aztán ehhez kapcsolódóan van egy-két durvább szívás is, például a lakást nem lehet felmondani akkor, amikor szeretnénk (ill. persze igen, csak nagyon sok pénzt elbuknánk), aztán az is van, hogy elvileg jogosultak lehetnénk valami segélyre, de nagyon úgy néz ki, hogy mégsem, és marhára nem mindegy. Igazából elég felőrlő az a bizonytalanság, amiben végülis nyár vége óta vagyunk, h. t.i.
- nem tudjuk, meddig maradunk itt
- nem tudjuk, hova megyünk tovább
- nem tudjuk ki, mit fog dolgozni
- ill. Mici meddig járjon itt oviba (már az is kérdésvolt, hogy elkezdjük-e, de hosszas tipródás után végülis a kezdés mellett döntöttünk), és miután nem jár itt, mi lesz. Szeretünk izgalmasan élni, na.
Viccet félretéve, azért a fenti pontokban lassan oszlik a homály, például biztosnak látszik, hogy december / január tájékán költözünk.
Az is némiképp biztosnak látszik, hogy nekem van /lenne munkám otthon, de az kérdés, hogy ha nem Magyarországra költözünk, akkor mi lesz vele, elbukom-e azt a helyet, ami elvileg visszavár 3 év gyerekezés után, cirka hat éves munkaviszonnyal a hátam mögött.
Ami remek viszont a sok bénaság mellett, az az, hogy úgy tűnik, Mici megszerette az ovit, és az ovi is őt, na, erről majd írok egy rendes bejegyzést is.
2012. október 25., csütörtök
2012. október 5., péntek
Ovi - hetedik, nyolcadik, kilencedik nap
Szerdán - amúgy is nagyon várta már - megbeszéltük Micivel, hogy ott alszik az oviban és csak alvás után hozzuk el. Reggel F vitte, szerintem felébredhettek Miciben a bölcsis emlékek, anno F-nek sokszor sírt (ezt az egy mozzanatot utálta a bölcsiben, hogy apa elmegy (rendszerint ő vitte bringán)) és nyugtalanabb volt a szokásosnál. Mikor bementek a csoportszobába, még a kis kínai kislány, aki mindig sír (nagyon aranyos amúgy) is odament F-hez egy kis simogatásra, úgyhogy két gyereket vigasztalhatott :).
Azt beszéltük meg, hogy amikor Mici először ott alszik, elmegyünk együtt a csodaboltba, és megkapja a kiválasztott ajándékot. Ez F ötlete volt amúgy, és némi töprengés után jóváhagytam, és nyilván ez is adott egy kis motivációt Micinek. A csodabolt egy kis közeli bolt, ahol rengeteg zenélő játék van, meg kutyapersely, ami benyeli a pénzt, meg gyűjteni való díszbabák, szóval effélék, és hosszas tépelődés után Mici egy olyasmi körhintát választott, amilyenen ő is szokott menni néha, falovacsákkal, a falovacskákon bohócokkal, és amíg a körhinta forog, zenél is. No, hát ez az ajándék várta, díszcsomagolva, a boltban. Ebéd környékén már nagyon izgultunk F-fel, hogy nem esik-e kétségbe Mici, nem riadóztatnak-e, hogy menjünk érte, mert nagyon sír... de semmi... aztán már nagyon mehetnékünk volt háromkor, de kiderült, hogy nem 1/2 4-től lehet menni értük, hanem 4-től, mondanom se kell, hogy már hamarabb ott toporogtunk a kapu előtt. Nos, mint kiderült, Mici ott aludt, de nem aludt. Vagyis M néni szerint effektíve nem aludt, csak feküdt csendben, de nagyon megdicsérte, amiért nem zavarta a többieket. A délutáni alváshoz kapott pelenkát, amibe egyébként belepisilt - itthon normálisan nem kap, csak megpisiltetjük előtte, bugyiban alszik, baleset nem szokott lenni, alvás közben nem pisil, és ébredés után nemsokkal is megpisiltetjük. Azt beszéltük meg M nénivel, hogy holnap ne kapjon pelust. Mici amúgy édes volt, váltig állította, hogy ő márpedig aludt, de azért jó fáradt volt, ami inkább M néni verzióját támasztotta alá. És tök jó kedve volt, kezdi szeretni az ovit.
Csütörtökön nem volt semmi új, F vitte és F ment érte is. És állítólag szintén nem aludt, bár ő megintcsak állította, hogy de, de estére már rettenet fáradt és nyűgös volt. Úgyhogy el is döntöttük, hogy pénteken inkább hazahozzuk ebéd után, mert ma kezdődik az úszás, és pont addigra lenne rettenetes fáradt. A csütörtöki napon, ha minden igaz, nem volt rajta pelus, de nem pisilt be. Úgy tűnik, kezd stabilan szobatiszta lenni (2 éves, és majdnem 10 hónapos). Már csak éjszakára adunk neki automatikusan pelust, ill. kérésre kakiláshoz. (Nem mindig kér, de ha nem kakil egy nap, másnap általában kérni szokott.)
Ma kiderült, hogy tetű van a csoportban, vagyis egy (vagy több) gyereknek van fejtetve, Mici csoportjában (is?). Na, ez érdekes, hogy itt ezt nem szabad nagydobra verni, már nem azt, hogy konkrétan kinek van (mert azt a bölcsiben sem volt szabad, nem is tudtuk soha), hanem azt sem, hogy melyik csoport, ami vicces, mert 8 csoport van és valami 200 gyerek. Hm. Na mindegy, nézegetjük Mici fejét, szerencsére tetű nincs - azért nagyon remélem, hogy akinél van, az nem jön újra, ameddig ki nem kezelik, de amúgy Mici a rövid, és amúgy is viszonylag kevés haja miatt nem a legveszélyeztetettebb kategória hál'Istennek. Amúgy látszik, hogy most már otthonos, szaladgál pl, amikor ott vagyunk és hazaindulás előtt pisilni megyünk. Ma is, amikor érkeztünk, ültek a földön körben és éneklés volt, és meglátott és örült, de nem jött ki azonnal, vagyis nem volt az az érzésünk, hogy na végre, már menekülhetnékje volt (viszont a kínai kislány sírni kezdett).
Apropó, volt egy édes (több is of korsz) beszélgetésünk, kérdezgettük Micit, hogy van-e barátja, kivel beszélget, soroltuk a neveket, ami eszünkbe jutott, mondta, hogy kivel igen, kivel nem, és amikor a kínai kislányt kérdeztük, akkor egy legyintéssel azt mondta, hogy "Az mindig sír!" Hát ezen nagyon kellett röhögnünk F-fel. Egyfelől, A. tényleg mindig sír, de ahogy Mici mondta, hát azt videóra kellett volna venni. De állítólag egyébként igyekszik megvigasztalni. A-ban egyébként az az érdekes, hogy ha meglát egy másik anyukát, akkor azonnal sír (nyilván, hogy az övé miért nincs ott), illetve F-re néha azt hiszi, h az apukája. Pedig tök rokonszenves családja van, apukát,anyukát is láttuk már, fiatalok, és van egy kishúga is. De tény, hogy még csak úgy láttam, hogy sírt, vagy az óvónéni kezét fogta, vagy mindkettő. Ja, és igen, ha az anyukája megérkezik, akkor is elsírja magát. Eszméletlen aranyos, bár érteni nem értem, hogy miért van ez.
Micimondások mostanság:
Nézd, valakinek a mosógépe kidöglött. (az udvarra odakerült a napokban egy régi mosógép)
Rózsaszín a belseje, lila a kívüle.
Kiveszem a sütemény (t.i. a játékkonyha sütőjéből), mert különben elpirul.
Mozogt a falomba. (na, ezt ki találja ki? kommentelni ér!)
Azt beszéltük meg, hogy amikor Mici először ott alszik, elmegyünk együtt a csodaboltba, és megkapja a kiválasztott ajándékot. Ez F ötlete volt amúgy, és némi töprengés után jóváhagytam, és nyilván ez is adott egy kis motivációt Micinek. A csodabolt egy kis közeli bolt, ahol rengeteg zenélő játék van, meg kutyapersely, ami benyeli a pénzt, meg gyűjteni való díszbabák, szóval effélék, és hosszas tépelődés után Mici egy olyasmi körhintát választott, amilyenen ő is szokott menni néha, falovacsákkal, a falovacskákon bohócokkal, és amíg a körhinta forog, zenél is. No, hát ez az ajándék várta, díszcsomagolva, a boltban. Ebéd környékén már nagyon izgultunk F-fel, hogy nem esik-e kétségbe Mici, nem riadóztatnak-e, hogy menjünk érte, mert nagyon sír... de semmi... aztán már nagyon mehetnékünk volt háromkor, de kiderült, hogy nem 1/2 4-től lehet menni értük, hanem 4-től, mondanom se kell, hogy már hamarabb ott toporogtunk a kapu előtt. Nos, mint kiderült, Mici ott aludt, de nem aludt. Vagyis M néni szerint effektíve nem aludt, csak feküdt csendben, de nagyon megdicsérte, amiért nem zavarta a többieket. A délutáni alváshoz kapott pelenkát, amibe egyébként belepisilt - itthon normálisan nem kap, csak megpisiltetjük előtte, bugyiban alszik, baleset nem szokott lenni, alvás közben nem pisil, és ébredés után nemsokkal is megpisiltetjük. Azt beszéltük meg M nénivel, hogy holnap ne kapjon pelust. Mici amúgy édes volt, váltig állította, hogy ő márpedig aludt, de azért jó fáradt volt, ami inkább M néni verzióját támasztotta alá. És tök jó kedve volt, kezdi szeretni az ovit.
Csütörtökön nem volt semmi új, F vitte és F ment érte is. És állítólag szintén nem aludt, bár ő megintcsak állította, hogy de, de estére már rettenet fáradt és nyűgös volt. Úgyhogy el is döntöttük, hogy pénteken inkább hazahozzuk ebéd után, mert ma kezdődik az úszás, és pont addigra lenne rettenetes fáradt. A csütörtöki napon, ha minden igaz, nem volt rajta pelus, de nem pisilt be. Úgy tűnik, kezd stabilan szobatiszta lenni (2 éves, és majdnem 10 hónapos). Már csak éjszakára adunk neki automatikusan pelust, ill. kérésre kakiláshoz. (Nem mindig kér, de ha nem kakil egy nap, másnap általában kérni szokott.)
Ma kiderült, hogy tetű van a csoportban, vagyis egy (vagy több) gyereknek van fejtetve, Mici csoportjában (is?). Na, ez érdekes, hogy itt ezt nem szabad nagydobra verni, már nem azt, hogy konkrétan kinek van (mert azt a bölcsiben sem volt szabad, nem is tudtuk soha), hanem azt sem, hogy melyik csoport, ami vicces, mert 8 csoport van és valami 200 gyerek. Hm. Na mindegy, nézegetjük Mici fejét, szerencsére tetű nincs - azért nagyon remélem, hogy akinél van, az nem jön újra, ameddig ki nem kezelik, de amúgy Mici a rövid, és amúgy is viszonylag kevés haja miatt nem a legveszélyeztetettebb kategória hál'Istennek. Amúgy látszik, hogy most már otthonos, szaladgál pl, amikor ott vagyunk és hazaindulás előtt pisilni megyünk. Ma is, amikor érkeztünk, ültek a földön körben és éneklés volt, és meglátott és örült, de nem jött ki azonnal, vagyis nem volt az az érzésünk, hogy na végre, már menekülhetnékje volt (viszont a kínai kislány sírni kezdett).
Apropó, volt egy édes (több is of korsz) beszélgetésünk, kérdezgettük Micit, hogy van-e barátja, kivel beszélget, soroltuk a neveket, ami eszünkbe jutott, mondta, hogy kivel igen, kivel nem, és amikor a kínai kislányt kérdeztük, akkor egy legyintéssel azt mondta, hogy "Az mindig sír!" Hát ezen nagyon kellett röhögnünk F-fel. Egyfelől, A. tényleg mindig sír, de ahogy Mici mondta, hát azt videóra kellett volna venni. De állítólag egyébként igyekszik megvigasztalni. A-ban egyébként az az érdekes, hogy ha meglát egy másik anyukát, akkor azonnal sír (nyilván, hogy az övé miért nincs ott), illetve F-re néha azt hiszi, h az apukája. Pedig tök rokonszenves családja van, apukát,anyukát is láttuk már, fiatalok, és van egy kishúga is. De tény, hogy még csak úgy láttam, hogy sírt, vagy az óvónéni kezét fogta, vagy mindkettő. Ja, és igen, ha az anyukája megérkezik, akkor is elsírja magát. Eszméletlen aranyos, bár érteni nem értem, hogy miért van ez.
Micimondások mostanság:
Nézd, valakinek a mosógépe kidöglött. (az udvarra odakerült a napokban egy régi mosógép)
Rózsaszín a belseje, lila a kívüle.
Kiveszem a sütemény (t.i. a játékkonyha sütőjéből), mert különben elpirul.
Mozogt a falomba. (na, ezt ki találja ki? kommentelni ér!)
2012. október 2., kedd
Ötödik és hatodik nap
Hát ez jó, csütörtökön, arra a kérdésre, hogy mit szólsz, holnap nem lesz ovi, mert sztrájk van, Mic nemes egyszerűséggel csak annyit mondott, hogy "Szomojú vagyok". Na, gondoltam, beugratom, megkérdeztem: De hétfőn már lesz ovi, mit szólsz? Mire a válasz: "Akkoj nem szomojkodok tovább".
Tegnap már nem sírt, mikor eljöttem, pedig megint nagyon kellett sietni. Mindig elhúzódik reggel az idő valamivel, tegnap pl. sapkát és cumit kerestünk, aztán meg már nagyon kellett rohanni. Sprintelve olyan 8 perc az ovi (babakocsival sprintelni, hehe), mondjuk nincs nagy szigorúság, de nem szeretek késni. Aztán utóbb Mici elmesélte, hogy azért egy kicsit mégiscsak sírt, mert M néni letette a földre. De délután már megint nagyon lelkes volt, és vacsoránál kiderült, hogy már van legjobb barátnője is, és M nénit nagyon szereti.
Ma pedig teljesen magától értetődően búcsúzkodtunk reggel, megbeszéltük, hogy a szokásos módon ebéd után érkezem, kissé bánatosan nézett utánam, de nem sírt vagy panaszkodott. Sőt, amikor visszaszaladtam - tudom, tilos, de otthon nem akart pisilni, és ezt jelezni akartam - akkor észrevett, de tudta, hogy nem maradok. Szupergyerek :)
Délután épp körjáték volt V nénivel, mikor betoppantunk, és úgy örült nekünk, hogy mikor kijöttünk a csoportszobából, szinte tánclépésben ment a mosdóba (mindig pisilünk, mielőtt eljövünk, és F még nem is látta a mosdójukat.) Aztán megbeszéltük, hogy V néni szerint már akár holnap is ott aludhat, és nagyon lelkesedett. Hát nem tudom, hogy holnapig kitart-e a lelkesedés, az ovis ágyneműje mindenesetre kész,* ki is mostam, már csak vasalnom kell, de persze nem hajtja Micit a tatár. Ráadásul épp ma derült ki, hogy már tényleg csak 1-2 hónapig maradunk itt. Hhhh...
*Az ínhüvelygyulladást kockáztatva, mert naná, hogy pont közben kezdett el füstölni a varrógép pedálja, így az utolsó pár métert úgy oldottam meg, hogy kézzel hajtottam a gépet.
Tegnap már nem sírt, mikor eljöttem, pedig megint nagyon kellett sietni. Mindig elhúzódik reggel az idő valamivel, tegnap pl. sapkát és cumit kerestünk, aztán meg már nagyon kellett rohanni. Sprintelve olyan 8 perc az ovi (babakocsival sprintelni, hehe), mondjuk nincs nagy szigorúság, de nem szeretek késni. Aztán utóbb Mici elmesélte, hogy azért egy kicsit mégiscsak sírt, mert M néni letette a földre. De délután már megint nagyon lelkes volt, és vacsoránál kiderült, hogy már van legjobb barátnője is, és M nénit nagyon szereti.
Ma pedig teljesen magától értetődően búcsúzkodtunk reggel, megbeszéltük, hogy a szokásos módon ebéd után érkezem, kissé bánatosan nézett utánam, de nem sírt vagy panaszkodott. Sőt, amikor visszaszaladtam - tudom, tilos, de otthon nem akart pisilni, és ezt jelezni akartam - akkor észrevett, de tudta, hogy nem maradok. Szupergyerek :)
Délután épp körjáték volt V nénivel, mikor betoppantunk, és úgy örült nekünk, hogy mikor kijöttünk a csoportszobából, szinte tánclépésben ment a mosdóba (mindig pisilünk, mielőtt eljövünk, és F még nem is látta a mosdójukat.) Aztán megbeszéltük, hogy V néni szerint már akár holnap is ott aludhat, és nagyon lelkesedett. Hát nem tudom, hogy holnapig kitart-e a lelkesedés, az ovis ágyneműje mindenesetre kész,* ki is mostam, már csak vasalnom kell, de persze nem hajtja Micit a tatár. Ráadásul épp ma derült ki, hogy már tényleg csak 1-2 hónapig maradunk itt. Hhhh...
*Az ínhüvelygyulladást kockáztatva, mert naná, hogy pont közben kezdett el füstölni a varrógép pedálja, így az utolsó pár métert úgy oldottam meg, hogy kézzel hajtottam a gépet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
