Megszervezem az életemet

... vagy legalábbis próbálom. Nemrég elkezdtem a Flylady programot. Eddig eléggé bejön.

Mindenféle jóságok

Hűűű, na kitaláltam, hogy mit szeretnék én jövő nyáron. Elmenni a tihanyi levendulafesztiválra! (Remélem, hallja az illetékes!!). Vagy egyefene, nem muszáj Tihany, lehet Provence is, vagy a Hvar-i levendulamezők, ahol a lánykérős nyaralásunk volt, lényeg a levendula. Ősidők óta nagy kedvencem.

Aztán még az is van, hogy tegnap kiderült, hogy milyen a tökéletes mell, és - nem minden büszkeség nélkül állapítottam meg, hogy - az enyém igen hasonlít. Igen, még szoptatás után is. Megjegyzem, már napokkal ezelőtt majdnem megírtam, hogy úgy tűnik, vége a szoptatásnak (volt kb 2 nap, amikor nem kérte a cicit). Az még megvan, hogy benyúlkál a pólómba, csekkolni, hogy megvan-e, és a vizsgálat eredményét általában hangosan bemondja (Otvanacicci!). De ma reggel megint odafészkelődőtt hozzám, és amikor láttam, hogy milyen mozdulattal rántja ki a szájából a cumit, már tudtam, mi fog következni... és lőn. Kétlem, hogy érdemese lenne a fáradságért, szerintem már csak pár csepp tej van, ha egyáltalán, de kérte a másikat is, azon is cuppogott kicsit, aztán nagy elégedetten megnézte F-fel a kukásautót.

Ja, és még az is van, hogy az egyik barátnőm annyira szépeket mondott rólam, hogy teljesen meghatódtam. Tök jó érzés néha a pozitív visszacsatolás, pláne olyasvalakitől, akit magunk is nagyra tartunk. És pláne olyankor, amikor nem érzi úgy az ember, hogy minden teljesen kerek :)

És - ez egy ilyen pár nap volt, ennyi minden jó történt tényleg! - még azt is akartam írni, hogy az egyik itteni barátunk bejelentette, hogy babát vár. Éppenséggel a hajdani szomszéd, a korombeli neonatológus. És érdekes, hogy talántalán eljutottam oda, hogy az ilyen híreknek tiszta szívvel tudok örülni, és nem mindig az jut az eszembe, hogy basszus, nekem miért nem lehet. Asszem ez nagy szó. Más örömének örülni. Nyilván a fájdalom és az emlék nem szűnik meg teljesen. És ha már, akkor az is ide tartozik, hogy annak a barátnőmnek meg megszületett a kisbabája, aki egy éve elvesztette a kisfiát... Szóval csak oda akarok kilyukadni, hogy milyen jó, hogy már nem facsarodik össze szívem-lelkem a kismamák, pici csecsemők, a barátnőim "babátvárok" hírei, satöbbik miatt. Vagy legalábbis nem mindig. Hosszú volt az út idáig.

Mai

Hallom kukászautót. Mászik utcában van kukászautó. Bittoszan. Kukászautó ott man szeintem. Kukászbáci isz.

És ami nagy fles volt, megkérdeztem tőle másiknyelven, hogy hogy hívják a babáját. És rávágta, hogy Poti baba.

Mondja, mondja

Szegíc ana!
Egy, kettó, háom, négy, ot, hat, négy, ot.... :) (és tízig másiknyelven is megy). és beszámolva: Egy-kettttó-háááROMM!
Kiveszel.
Hát peesze!
Mégesszer.
Poti (Pötyi) baba
Apa fúr. Nem apa fúr. Más fúr.
KéeszéPEN!
Bojibon
Ócóc (a Maszat-könyvből a Hóchóc)
minikessz (a mini reggelizőkeksz)
Kocibuják (vagy ezt már írtam? Katicabogár :))
Ott a cici!! (igen, még mindig...)
Ez pijosz, ez kék ez szága (de tök random ám....)

és olyan vicces szavakat, mint robotgép, kukászaató, pószí (porszívó), ugájni (ugrálni)...

áhh, nem lehet mindent rögzíteni, rengeteg cukiság van :) Kukászautó jon ...hoz (saját nevét mondja), elviszi .... kakiját. :)

És ragoz, szuperül: anyának karja, megyünk apához, Kukába kidobjuk!stb. A hosszú monológok végénre olykor nyomatékul odabiggyeszti: IgeM! most kezdett önállóan spontán mondókákat meg dalokat mondani (éneklésnek még nem nevezném), látszik, h nem mindenhol van meg a teljes szöveg, de bemondja oda is, amit kb hall...