Tapasztalat, tapasztalat

.. hát az úgy volt, hogy a minap vettem három melltartót: egy púderkék csipkéset, egy szürkét és egy feketét (utóbbiak pamutosak), egy - mondjuk, hogy - fehérneműdiszkontban. Szükségem is volt rájuk, mert a szoptatás alatt elnyűvődött a többség, a szoptatás előttiek meg kicsik. Meg hát, eléggé, mondhatni röhejesen olcsók voltak. Mielőtt bárki bármit gondol, sietek hozzátenni, hogy nem akármi gagyikról van szó, mert oysho és h&m márkájúak. Ja, és utóbb azt is megnéztem: egyiket sem Kínában gyártották (hanem Európa különböző országaiban, na mindegy.) Na mármost, én sosem teszek ilyet, de az egyiket mosás nélkül felvettem, sőt egy egész napig viseltem is. Rohadt meleg nap volt, még este is bődült hőség és pára, és épp kimenőztük, ittunk, meg rohangásztam is Mici után egy sort, szóval dőlt rólam a víz. Na nem is húzom tovább, zuhanyzáskor mit látok? Hogy a melltartó teljes területe alatt a bőröm tiszta kiütés. Kicsit beszartam. Hát az tuti, hogy én az életben fel nem veszek többet soha semmit mosás nélkül!

Update: a kiütések múlnak - egyébként pont olyanok mint a babón a melegkiütések, de most már szerintem megmaradok. Csak valahogy az iszonyat furcsa, hogy csak ott vannak, ahol a melltartóval érintkezett a bőröm.

Gyors update

Ha már száz éve nem írtam hónapfordulós összegzést, most viszont még alig vagyunk túl a 21. hónapon, néhány aktualitás.
Mici kb. 10 kiló és 80 cm.
Lába 19-es.
Fogak: 9. (az egyesekés a négyesek vannak kinn, elég vicces, és az egyik alsó kettes).
3-as pelenkát hord.
Tápszer: déem bébiláv vagy Neolatte.
Még mindig szopik, igaz, már csak hébe-hóba, ha nyűgös,akkor gyakrabban.
Lassan fél éve jár bölcsibe, fél napra. Nagyon szereti.
Mozgás: jár, fut, próbál ugrálni, majdnem tud előre bukfencezni (kis segítséggel). Nyuszimotoron hajtja magát. Nem túl nagy csúszdára felmászik, lecsúszik. Hintán próbálja hajtani magát. Firkálgat, ügyesen lapoz, kézügyességet igénylő tevékenységekben nagyon fejlett, és nagyon kitartóan is próbálkozik.
Beszéd: erről az imént írtam, rengeteg szót tud, mondatokat mond, ragoz, kérdez és válaszol. Mondókákat, énekeket elkezd, kiegészít, befejez. Számol, legalább háromig, de pl a tizet is tudja és mondja a kilenc után. A szünetben gyakran emlegette a bölcsistársakat.
Veszedelmesen huncut. Pontosan látszik az, amikor érti és tudja, hogy mit várunk tőle, és gondolkodik, hogy engedelmeskedjen-e. Néha direkt "nem hallja", amikor szólok hozzá, szándékosan még csak a fejét se fordítja felém, hanem elmélyülten folytatja, amit csinál.
Szobatisztaság: ezzel egyelőre hadilábon állunk, volt néhány pisi bilibe, néha szól, ha rá akar ülni, volt pucéran, néha pisilt kellemetlen helyekre, tegnap például a párnámra, de nem erőltetek semmit, majd kialakul.
Evés: változatlanul nagyon válogatós, iszonyat keveset eszik, remélem, ha végre kinn lesz az összes foga, majd                                            beáll ez is, egyelőre erre kenem. Mire végeztem ezzel, már újabb 3 vagy 4 foga van abszolút az áttörés határán. Már kezdtem azt hinni, hogy nem lesznek kettes fogai (több ilyen esetről is hallottam, nem vicc), de most már látom, hogy lesznek /vannak.

Beszéd, beszéd, és és egyebek

Elkezdett beszélni a babó. Egyszerűen hihetetlen, tényleg olyan, mintha tegnap még csak (fél)szavak lettek volna, ma meg már mondatok, történetek. Mindent kommentál. Mindent ismétel. Van olyan, hogy látszik, hogy keresi az agyában az odavaló kifejezést, és pár másodperc csend után üdvözült arccal bemond valami olyat, amit soha korábban. Majdnem teljesen tisztán, tökéletesen érthetően. Én meg csak lesek.
És ami végképp elképesztő, hogy nem csak, hogy tud mondókákat, és dalokat, de néha át is költi őket, például a "Hinta palinta, hintázik dédi" (amúgy a nevét szoktuk beleénekelni). Vagy a mai: "Hóc, hóc, katona, ketten ülünk rajta". It's quite amazing.
Pár napja vagyunk újra itt, bölcsibe még nem ment, mert kicsit lerobbant indulás előtt, szóval arra számítok, hogy az idegen nyelvi környezet majd kissé visszaveti, pl. ma a játszótéren is magyarul akarta megvédeni az igazát (egy egyébként asszem román kislánnyal szemben), de ami még vicces, hogy angolul is szoktunk neki énekelni ezt-azt és egyszercsak kérte az egyik dalt, így: dujunó, dujunó (lásd még: Do you know the muffin man?). Szóval a végén még három nyelvű lesz a gyerek.
Kedvenc mondatai mostanság:
Szegíc anya.
Ott bibi.
Apa, anya, Emma, mama, papa, dédi, mindenki.
Lepula lepulő kojbe.
Legcukibban mondott szavak:
szábájó (szájába)
bojágok (bogarak)
Én meg tök kész vagyok tőle, de olyan szinten, hogy ezt elképzelni se tudtam volna korábban. Legszívesebben egész nap dögönyözném. Ha látja, hogy fáradt vagyok, odajön és cirógat. Olvadok.

Ja, és ma volt egy jelenet (hajjaj, dackorszak, és nemnemnemnemNEMM! kezdődik...). Kiköpte a virslit, és mikor azt mondtam neki, hogy ez csúnya volt, vegye fel, adja oda, és jött a nemnemnem, akkor először szép szóval elmagyaráztam, hogy ezt nem szabad, ha anya kér valamit, azt komolyan kell venni, vegye fel a virslit, és ez nem hatott, akkor mondtam, hogy jön a büntetés. Nagy hirtelenjében azt találtam ki, hogy visszaültetem az etetőszékbe és becsatolom, akkor már látszott, hogy egy kicsit megszeppent, és amikor elmagyaráztam neki, hogy most azért van büntetésben, mert nem akarta felvenni a virslit, akkor sírásra görbült a szája, és elkezdett szipogni, hát annyira cuki volt, hogy haraptam a számat, hogy ne röhögjek, és nagyon türtőztetnem kellett magamat, hogy ne kapjam ki azonnal a székből. Megértette, hogy haragszom, és hogy valami rosszat csinált és éktelen sírásban tört ki. Megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, anya ettől még szereti, és megkérdeztem, hogy ugye most már sajnálja, hogy nem vette fel a virslit elsőre. Sajnálta, bólintott, és akkor megkérdeztem, hogy ha most kiveszem a székből, akkor felveszi-e. Megígérte. Kivettem, felvette, odaadta. Én meg összevissza pusziltam. Azt az arcot, a sírás előtt, szerintem soha nem fogom elfelejteni.