Ezt muszáj

Mici nagyon elszánt, érdeklődő és lelkes, hogy most egy újabb nyelvet fog megtanulni. Rengeteget kérdez, hogy ezt hogy mondják, azt hogy mondják angolul. Az egyik első dolog, amit megtanult, ez volt: "Doors closing" (merthogy nálunk beszél a lift).

Történt pedig a minap, hogy kedveskedni akar vele egy néni, és valamit gügyögött neki (de annyira gügyögött, hogy én sem értettem mindent), Mici figyelmesen hallgatta, és amikor úgy érezte, hogy rajta a sor, hogy reagáljon, így vágta ki magát:            
        Én még csak annyit tudok angolul, hogy "Doors closing!"

Mondanám, hogy a helyzet változatlan...

... hehe... még mindig dobozolunk.

De persze csak félig igaz, mert ugyan tényleg még mindig dobozolunk, csak már nem befele, hanem kifele, és nem Olaszországban, hanem Angliában.
Az elmúlt két hónapban egyszer hazautaztunk autóval Olaszországból - a csomagolás és az indulás kapcsán annyira megharagudtam F-re, hogy kis híján válással fenyegetőztem (költői kérdés: utaztatok már úgy 12 órát, hogy csak az egyik lábatoknak volt hely az ülés előtt, a másik lábfejeteket csak az egyik lábfejetekre tudtátok tenni? nos, én igen), aztán volt nagy karácsonyozás, meg zabálás, meg némi pihenés, aztán január 7-én kimentünk Olaszországba összecsomagolni a lakás maradék tartalmát, három napig éjjel-nappal dobozoltunk, de mire megjött a kamion, tényleg minden készen állt, aztán még elajándékozgattunk / eladtunk / kidobáltunk egy csomó mindent, aztán F már idejött és belevetette magát a munkába, én meg vissza Budapestre, aztán még kétszer repültem ki ide kipakolni, bútort szerelni - azért kétszer, mert elsőre F elrontotta a dátumot, és egy héttel a kamion érkezése előttre volt jegyem -, aztán végre múlt hét óta már mindhárman itt vagyunk.

Azért lassan fogynak a dobozok, kár, hogy még mindig nem érkezett meg minden, de még reménykedünk, szokás szerint annyi mindenről írnék még, hát majd biztos sikerül később.