Két és fél éves

... az én kis Babókám. Már szinte sose hívjuk így, már egyáltalán nem babás... Őrült nosztalgia fog el néha... A héten voltunk látogatóban egy 3 hetes kisbabánál (négy kiló körüli, tehát nem is olyan pici, Mici kb három hónaposan érte el ezt a súlyt) és annyira hihetetlenül picikének tűnt ez a baba, hogy csak bámultam...
De elkanyarodtam. Szóval.

Méretek: Pontosakat nem tudok, annyi biztos, hogy Mici a korhához képest még mindig kicsi, egyszerűen nem az átlagos méret, a státuszméréseken rendre a 3. percentilisben van, vagyis száz gyerekből csak 2-3 van aki kisebb nála. Olyan 86 centi, de ezt csak a ruhák alapján saccolom, van 98-as ruhája is, de még egy két régi-régi kedvenc is rámegy (pl 6-9 hónaposra való ruhácska - igaz már csak tunikának). Kilóban úgy 11-12, de lehet, hogy több. Majd korrigálok (vagy nem). A lába 21-es 22-es. Azt akartam írni, hogy 16 foga van, de ma észre vettem, hogy bújik egy új, úgyhogy már majdnem 17.

Fejlődés:
Beszéd: hát ez lenyűgöző, hihetetlen beszélőkéje van, komoly szónoklatokat tart, kérdez mindenféléről.. egy ideje hantázik is, pl megkérdezzük, hogy valamit miért csinált, és hiphopp rittyent valami történetet, beleszőve mindent, ami az eszébe jut. Apropó, rengeteg dalt, verset tud, a szövegtudás néha nem tökéletes, de ott nagyon ügyesen költ a hiányzó szótagokra valamit. Olaszul is már elég jól szövegel, sőt, jobban érti a nyelvet, mint mi (pl mire F-fel megértettük, hogy miről van szó - a bárban a kedves néni a nap végén felajánlott neki croissant, hogy elcsomagolja, és megkérdezte, milyet kér, - addigra ő lebeszélte az egészet, és már a kezében szorongatta a zacskót). A bölcsin kívül a bébiszitter is olasz, meg szoktunk olasz rajzfilemket is nézni, amiből a Pimpa a favorit. Újabban angolul is engedek neki nézni filmet, eddig csak Peppa Piget, mert az olyan cuki, és nagyon szépen beszélnek benne, de nem akarom nagyon rázúdítani a harmadik nyelvet. Simán elmeséli a napját, hazajőve a játszótérről elmondja, hogy milyen rendes volt, mert kölcsönadta a kismotort, meg ilyenek. Tudja a nevét (4 szó), hogy hány éves, és azt, hogy hol lakunk, illetve hol laknak a nagyszülők. Najó, csak az utcát. Számolni már régóta tud, de most kezdte el érteni is, hogy pl a kanalában hány borsó van meg ilyenek. Ja, mindez olaszul is megy.

Finommotorika: Ügyesen épít legót, duplót. A rajzolás egyelőre kevéssé érdekli, inkább csak firka, nemrég kezdett lufikat (görbe vonalat) rajzolni. Imád ügyeskedni, múltkor segített panírozni, ő forgatta lisztbe a dolgokat. A konyhai tevékenységek és a takarítás is nagyon érdekli, ilyesmikben nagyon szívesen tüsténtkedik, pl mosogatásnál öblöget, kis ronggyal törölgeti a padlót..

Mozgás: Végre már tud ugrálni, már hónapok óta gyakorolt (nekünk kellett a kezét fogni ilyenkor, úgy ugrált a matracon). Tud bukfencezni, mint kiderült, mostanság ő tanítja a bölcsiben a többieket bukfencezni. A kis oldalkerekes, pedálos bicajára már nagyon ügyesen felül egyedül is, piszok gyorsan hajtja, és tud körben is menni (kanyarodni). Nagyon erős, két kézzel kinyomja magát az etetőszékben, és simán meg is tartja pár másodpercig, liftben korláton húzódszkodik, stb.

Szerepjáték, fantázia: mostanában eljátssza sokszor, hogy ő a kicsi baba, nem tud járni meg beszélni, csak tipgni, meg azt mondani, h "Mamma", és akkor dédelgetni, ringatni kell. Babáival beszélget, tanítja őket. Élénk a fantáziája, ebből volt is baj például az idei bölcsis kirándulás előtt, mert állatkertbe mentek, és nagyon félt, hogy lesz-e ott farkas. De annyira félt, hiába próbáltuk megnyugtatni, hogy alig aludt előtte éjszaka, aztán másnap meg a kiránduláson cipelnie kellett a dadusnak... Történeteket fabrikál, például olyat, amit hallott (mi történik, ha megpróbál felmászni a teraszkorláton) összekombinál korábbi élményeivel, meseszereplőkkel...

Személyiség. Ébredezik az akarata, nagyon egyértelműen kifejezi az elképzeléseit (ami elég gyakran különbözik a mienktől). Döbbenetes a memóriája, mindenre emlékszik. A nagyszülőkhöz tesóinkhoz szerencsére a távolság ellenére elég jól kötődik, emlegeti őket (gyakran skypeolunk). Észérvekkel elég jól lehet hatni rá, de nem mindig. Továbbra se jó evő, elég válogatós. A bölcsiben eléggé szeretik, vannak kis barátai, a dadusok egyik kedvence. Elég önálló. Kitartó, ha valamit meg akar tanulni, nagyon sokáig képes próbálgatni, gyakorolni. Imád színészkedni, ha valamit kérdezünk, és egyértelmű a válasza, azt mindig a tudtunkra adja egy-egy sajátos hangsúllyal, lendületesen gesztikulálva hozzá, nagyon cuki. Az is édes, amikr néha észbe kap, hogy nem is kell már a cumi, nagy lendülettel rántja ki a szájából, azzal a szöveggel, hogy "Én már olllyan nagylány vagyok"... Nagyon aranyos, barátságos, vidám, kötődő kislány. A dadusok mindig mondják, hogy nagyon kiegyensúlyozott. Az ultimate megnyugtatás számára 1. a cumi; 2. ha a pólómba nyúl (lehetőleg egyszerre a kettő). Az utóbbi amúgy kezd kellemetlen lenni, elvileg bevezettem azt, hogy csak itthon szabad, de erre meg ha benyúlhatnékja van, akkor jó hangosan megkérdezi, hogy "Most benyúlhatok?" Kissé ciki, mert addigra általában már benn van a keze.

Szobatisztaság. Ebben van most egy kis mélypont, aminek szerintem a két fő oka a következetlenségünk, illetve a környezetváltozás. Nemrég egy hétig nagyszülőkkel volt (F-fel "nyaraltunk"), meg pár napot otthon is voltunk, és a nagyszülők máshogy csinálják, ill. utazáskor pelenkát kap stb. A pisi azért viszonylag stabilan megy a bilibe / wcbe, a bölcsiben is, egy-egy baleset még van. Kakival rosszabb a helyzet, az utóbbi két hétben kb. nulla ment jó helyre. Most még az a legokébb, ha pelenkát kér előtte. Viszont, amikor bemegy, akkor egyértelműen látszik rajta, hogy bosszús, hogy nem így akarta.. Éjszaka kap pelenkát, délutáni alváshoz már nem.

Mi meg az apjával napról napra jobban imádjuk, ha lehet ezt még fokozni.