Kistestvér

A minap all of a sudden Mici megkérdezte uzsonna közben, hogy "Mikor lesz már végre nekem is kistestvérem?" Meghökkentem picit, aztán megkérdeztem, hogy szeretne-e. "Igen, már igazán nagyon szeretnék" - mondta ő.

Már töprengtem párszor, hogy hogyan és mit mondjak, ha felmerül a téma, de egyelőre még nem is döntöttünk el F-fel semmit ez ügyben (bár néha beszélünk róla). A béranyásdihoz elég felemásul állunk (állok), főképp azért, mert Magyarországon per pillanat nem lehet. Tehát az örökbefogadás merül fel mint opció, de ebben is hullámzó a hozzáállásunk. Egyfelől szeretnénk, mert több gyereket terveztünk, és ha Mici is szeretne az nyilván egy plusz érv. Másfelől látva, hogy mennyi mindennel jár együtt a gyereknevelés, és milyen fárasztó tud lenni (segítség hiányában meg főleg), nem mindig vagyunk egyformán lelkesek. És akkor még ott van az is, hogy anyagi vonzata is van a dolognak, pl. egykeresős családban nem túl perspektivikus a több gyerek, főleg, amíg ilyen vándormadár életet élünk, ráadásul mi sem fiatalodunk (én szerintem 10 évet öregedtem a gyerekem első két életévében az iszonyatos alvásmegvonás miatt).

Mici lelkesedésére lányos zavaromban azt válaszoltam, hogy majd megbeszéljük, és meglátjuk, mit tehetünk. Hozzátettem, hogy biztosan sokat kell majd várni rá, hátha beéri egyelőre ennyivel, de nem érte be. A beszélgetés azzal folytatódott, hogy Mici megkérdezte, hogy a kistestvére a hasamban fog-e nőni. Mondtam, hogy nem. "De akkor a hasadból fog születni?" Nem, válaszoltam megintcsak. Aztán elmagyaráztam, hogy valahogy úgy lesz majd, hogy el fogunk menni egy hivatalba, és jelentkezünk, hogy szeretnék kisbabát, és akkor felkerülünk egy listára, amin azok vannak, akik kisbabára várnak. És akkor majd egyszercsak fognak telefonálni, hogy van itt egy ilyen és ilyen kisbaba, tetszenek kérni?
Mici figyelmesen hallgatta a mondókámat, de ezen a ponton közbevágott:

"Hát akkor menjünk arra a listára, most!!"

(Update: ezzel el is volt egy darabig, de este már faggatta F-et fürdéskor, hogy hogy van az, hogy az ő tesvérkéje nem anya hasából fog születni, de ez már egy másik történet.)

Miciszáj

Mici: Volt egy kisfiúm*, aki meghalt**...
Anya (itt közbevágtam, hogy): Meghalt? Ó, az nagyon szomorú....
Mici: Volt egy kisfiúm, még nem halt meg, csak kezdett meghalni...
(itt sajnos kibukott belőlem a nevetés, aztán megmagyaráztam, hogy nem így mondjuk)

"Képzeld, anya, két autó összeütközött. És amikor kezdtek karambolni...." (szerintem ezt a kezd valamit csinálni még az olasz nyelvből menthette át)

"Amikor a Sári nem engelmeskedik..."

"Amikor a kisfiam rosszatlankodik, megmondom neki, hogy ezt nem szabad!"

"Apa, ha még egy ilyet mondasz, előveszem az erőspaprikát és megerősítelek!" (fogalmam sincs, hogyan érti, de a nyomaték kedvéért fenyegetőleg feltartja a mutatóujját)

"A Rebecca Rabbit (t.i. a Peppa Pigből) öregi nyúl"

"Amikor az óvónéni azt akarja, hogy leüljek, azt mondja, hogy Ölle, ölle!" (azért én díjazom, hogy megpróbál megtanulni pár szót magyarul....)

ja, és még egy: "a vonaton sokan ültek, mert nagyon sok huzata volt" (t.i. sok kocsit húzott maga után)



*Számtalan történetet talál ki a "gyerekeiről" - valójában általában a babáiról, és rendre így kezdődnek, hogy "Volt egy kisfiúm / kislányom, aki..."
**A halálról már beszélgettünk egyszer-kétszer, például annak kapcsán, hogy nekem már egyik nagyszülőm se él, de F-nek van egy nagypapája és egy nagymamája.

Mottóm az előttem álló bő két hétre

A mamutot is falatonként kell megenni.

Ezt muszáj

Egyik szórakozásom (tudom, furcsa dolgaim vannak, mindegy), hogy beírok a Google translator-be dolgokat, mert kíváncsi vagyok, hogy mit kezd velük. Persze nem csak erre használom, például régen többször volt olyan, hogy bekopiztam egy olasz receptet, amit jobb híján angolra fordíttattam vele - mert pont a kérdéses, szofisztikáltabb dolgokat a translator sem tudta magyarul. Az egyik legemlékezetesebb ilyen "fordítást" asszem el is mentettem, hogy szomorúbb perceimben is legyen min nevetnem, fergeteges dolgok voltak benne, a leiterjakabék ehhez képest smafu.

Na szóval, a minap beírtam az egyik ismert angol gyerekverset, hát kapaszkodjatok, ezt kaptam:

Pease zabkása forró, borsó kása hideg.
Pease zabkása pot, kilenc napos. 
Van aki forrón szereti, Some Like It hideg
Some like it a bankban, kilenc napos.

(Az eredeti egyébként:
Pease porridge hot, pease porridge cold. 
Pease porridge in the pot, nine days old.
Some like it hot, some like it cold.
Some like it in the pot, nine days old.)

Ovis kalandjaink

Szerencsére, pontosabban F-nek hála, sikerült hamar ovit találni Micinek. Sőt, mivel igazából kettőből is választhattunk, némileg babonából - merthogy ez vadiúj meg minden - a közelebbit választottuk.
F kiderítette, hogy - figyelem, gyerekét Angliában oviba íratni szándékozóknak hasznos infók következnek! - heti  15 óra ingyen van. Az ovink magánovi ("private"), állami talán nincs is, csak önkormányzati. Ha jól értem tehát, akkor az állam hozzájárulása ez a bizonyos ingyenes 15 óra, ami elvileg mindenkinek jár, és nem az, hogy komplett óvodákat tart fenn.
Az ovi tarifái és órabeosztása alapján kitaláltuk, hogy ez kb. három délelőttnek felel meg. Azt gondoltuk, hogy ameddig nincs munkám, addig járjon Mici csak délelőttönként, és csak 4 napot. Jól van, ezt be is írtuk a jelentkezési lapra, és pár nap múlva már küldték is az első számlát, előre ofkorsz, amitől kissé dobtunk egy hátast.
Nem, nem akartak átvágni, csak kiderült még egy kis információmorzsa, jelesül, hogy a heti 15 órát 38 hétre "adja" az állam, meghatározott óradíjjal számolva, ami nyilván nem feltétlen esik egybe az ovi tényleges óradíjával. Nekünk a 38 hét teljesen rendben is volna, csakhogy. Az ovi, mivel magánovi, az év 52 hetéből 51-ben nyitva van, ennek megfelelően 51 hétre osztja szét a 38 x 15 órát. Vagyis ez inkább csak két délelőttöt jelent ebben az oviban. És ezen felül van értelemszerűen a kaja, amit nem értek pontosan, hogy hogy van számolva.
Hát ez elég rosszul érintett, mert akárhogy osztottunk-szoroztunk, egyelőre, amíg nincs munkám, összvissz 3 délelőttöt tudunk kigazdálkodni (az ingyenes részt beleszámolva), ami pedig kevés.Tanulnom kell, és nemsokára vizsgáznom, és ez nagyon kevés idő rá.
Pedig az ovi elég klassz, vannak benne olasz gyerekek is, az ő kedvükért az egyik óvónéni elkezdett olaszul tanulni, egy másik óvónéninek a nagypapája magyar, mindennap helyben főzik a kaját, sőt, néha a gyerekek is főznek, és szuper játékok vannak, van nagy udvar és... és, és Mici szereti a nagyon gyerektársaságot, és hát szóval minden szempontból ideális lenne, ha többet járhatna.

Countdown

Juj, már csak 30 nap. Segítsééééég. Drukkoljatok!

Vissza

... a bázisra (is), meg ide is.
Valahogy mikor hazamegyünk, semmire nem jut normálisan időm, még másokat olvasni sem, írni meg pláne. Pedig mindig lenne miről, most is nagyon jó volt otthon (pedig most sem jutottam el masszázsra, szóval a hátam szétesik), sőt, az utóbbi hazalátogatások közül toronymagasan a legszuperebb, olyan barátokkal is sikerült találkozni, akikkel évek óta nem,és rohadt jól esett, hogy körülbelül ugyanott tudtuk folytatni a beszélgetést, ahol páréve abbahagytuk, nyilván némi kölcsönös updatelés után.
És Mici meg egy szupertündér, annyira imádom, hogy csak na.