Aranyköpések

Annyira szeretem, amikor Mici vicceseket mond, mindig megfogadom, hogy felírom őket - okés, csomót tényleg fel is írok. Mostanában ilyenek voltak:

Mici: Apa, anya, értem nem szabad aggódni.
Manner: De mi néha aggódunk érted.
Mici: Hát jó, de ha én azt kérem, hogy ne aggódjatok értem, és ti mégis aggódtok, akkor néha én sem fogom azt csinálni, amit kértek tőlem.

Mici néha hajnalban átjön az ágyunkba. Olyankor befészkeli magát közénk, általában felém fordul, és kitapogatja a mellemet és úgy alszik vissza. Most legutóbb, mikor átjött, félálomban ezt mormogta:
Anya, engem a Te cicid már nem érdekel.
Hát erre felröhögtünk F-fel, aki rögtön rá is vágta, hogy őt bezzeg de.
Mire Mici felháborodva: Na de apa! Te már felnőtt vagy!!

Ülünk a buszon, mellettem egy kedves középkorú hölgy, őmellette meg egy kedves idős (olyan nyolvan évesnek saccolom) hölgy, beszélgetnek. Mici szemben ül velem, szóba elegyedik a nénikkel, megmutatja a nála lévő babát, beszélgetnek. A fiatalabbik megjegyzi, hogy Mici milyen édes, és milyen szép, majd leszáll. Mici meg nézi az idősebb nénit, aztán rám pillant:
Anya, szerintem ez a néni egy kicsit idősebb lehet nálad. (még szerencse, hogy magyarul mondta, mert így csak annyit kellett mondanom, hogy igen kicsim, szerintem is idősebb egy kicsit).

Reload

Najó, akkor megpróbálok havonta legalább egy bejegyzést pötyögtetni, aztán ha az se megy, akkor abbahagyom ezt itt. Akkor most nyafogok egy kicsit.

Szóval az van, hogy munkát keresek, ami rohadt nehéz (illetve persze nyilván az én igényeim is magasak). Az van, hogy amit szeretek csinálni, és szeretném tovább is (a kutatósdi), az egyre kevésbé lehetséges. Az otthoni munkahelyem még megvan, fizetésnélkülin vagyok, vagyis 'on leave', de ez valószínűleg már csak év végéig lesz így. A további hosszabbítás feltételeit nem biztos, hogy tudom teljesíteni. Valamennyire bíztam abban, hogy itt is találok hasonlót, egy jó kis posztdok állást (ja, vicces, hogy megvan a Phd és most hagyom abba, mi?), de egyelőre nem igazán, mert ahhoz pont eléggé specifikus a területem, hogy ne kelljek akárhova, illetve mindenhol legyenek olyan jelentkezők, akik jobban passzolnak az adott kiíráshoz, mint én. Szóval ez a vonal nem sok reménnyel kecsegtet. Vannak persze B és C tervek, sőt, ha nagyon akarom, még D is, csak egyelőre - igen, jogos a kérdés, hogy még meddig - nagyon nehezemre eski lemonani az A-tervről.

Az A terv mellett szól, hogy a közvetlen főnököm visszavár(na), sőt, be is adtunk egy pályázatot, szóval, ha az nyer, akkor van helyem, de legalábbis talán tárgyalási pozícióban vagyok mondjuk valami félállás/ távmunka-lehetőséget illetően. De valamennyire ez is kétséges, mert távmunkára alapból nincs lehetőség a munkahelyemen, félállásra volna, de csak akkor, ha otthon lennék. Persze nem költöznék haza, legalábbis most ezt gondolom.

A B terv az lenne, hogy olyasmit csinálni, mint eddig, tehát hasonló az A tervhez, csak a versenyszférában. Vannak is ötleteim, ráadásul ez pont olyasmi, amit effektíve szívesebben is csinálnék itt, mint Magyarországon. Szóval jó lenne nagyon, ha valami ilyesmi összejönne, még talán az A terv feladását is tudná feledtetni, úgyhogy szurkoljatok.

A C terv az az angoltanári múltamhoz kapcsolódna (igen, bakker ilyen öreg vagyok, hogy nem is mondom meg hány év kutatóskodás előtt is már több évet lehúztam angoltanárként - szia Molly!) ez abszurdnak tűnik itt (t.i. Angliában) elsőre, és hát nem is arra gondolok, hogy nyelviskolában... Hanem arra, hogy a képesítésemmel elvileg csomó minden mást is lehet csinálni, de ennek még nem jártam annyira utána, nyilván mert kevésbé vonz a lehetőség egyelőre.

És hát a D tervet mondjuk, hogy fedje egyelőre jótékony homály... Az valami teljesen más vonal, meglehetősen vonzó, de bevallom, hogy kissé önbizalom híján vagyok hozzá. Olyasmi amit sose csináltam, vagyis sose próbáltam pénzt keresni vele. Egy biztos, munka márpedig kell, mert néha úgy érzem, megőrülök attól, hogy nincs.