Morgás

A minap fotós járt az oviban. Már jó előre kihirdették, hogy jönni fog, és a fotókat majd meg lehet vásárolni karácsonyi ajándéknak vászonra nagyítva meg ilyesmi. Lehetett külön bevinni szép ruhát, amibe az óvónénik átöltöztették fotózás előtt "to ensure your little ones look their best".
Nem vagyok túl jó véleménnyel az efféléről. Mondjuk nem tartom ördögtől valónak az egészet, ugyanakkor az a jelenség, hogy hála a digitális gépeknek, ma már mindenki fotóművésznek képzeli magát, és úton útfélen botlani az esemény- és babafotózást kínáló, egyébként horror áron dolgozó, giccsesebbnél giccsesebb képeket készítő fotósokba, finoman szólva is elborzaszt.
Na jó, megvolt múlt héten a fotózás, Micivel előző este kiválasztottuk, hogy melyik szép ruhát veszi fel (egy kis piros, elején masnis bársonyruha mellett döntött, fehér harisnyával, lakkcipővel, választottunk hozzá piros hajcsatot), és imígy felszerelkezve bevittük.
Tegnap meg megkaptuk a képekről a kontaktot. 6 fotó, ebből kettő kapásból kilőve, mert egy szupergiccses csilivili koronát tettek a fejére (miért? miért?). A többi még úgy ahogy, bár nem örülök, hogy kisminkelték, még ha csak kicsit is, és azt sem értem, hogy miért nincs egy kép se, amin az egész gyerek (igen, lába is, könyöke is, kézfeje is) vagy legalább a teljes feje (a feje búbja is) rajta van. És aztán megnéztem az árakat, és dobtam egy hátast. Egy darab legkisebb (i.e. képeslap) méretű papírkép 10 font bakker.  Ha cd-re akarjuk íratni, akkor az első kép 25 font, a második már csak 20, a harmadik 15, onnantól minden tovább 10 font/db. Gyengébbek kedvéért: mind a 6 képet 90 fontért írják fel cdre. Ezek mellé szuperkedvezmény, figyelem: további 90 pennyért adnak 1db A4es nyomatot.
Gondolom nem kell tovább ragoznom.
Én tudom, hogy az átlag jóval tehetősebb nálunk. Azt is sejtem, hogy van ennek a szolgáltatásnak piaca, nyilván jó sokan vannak, akik simán elszórnak párszáz fontot azért, hogy szép családi képek készüljenek róluk, vagy a gyerekükről. De könyörgöm, csak szerintem nevetségesek ezek az árak? Ti vennétek (tegyük fel, hogy meg vagytok elégedve a képekkel)?

Otthon jártunk

És remek volt, tényleg, nagyon nagyon jól éreztem magam.
Persze rövid volt, és a nagy része idegeskedéssel meg stresszeléssel telt (vizsgázni voltam), de priceless, hogy főztek rám, hogy volt, aki foglalkozzon a gyerekemmel (akinek elérhető közelségben vannak a szülei, el sem tudja valószínűleg képzelni, milyen az, amikor az alaphelyzet ennek az ellenkezője).
A vizsga jól sikerült, a hiúságomnak meg a maximalizmusomnak persze jót tett, de kb leszarnám azt is, ha nem sikerült volna ennyire jól, lényeg, hogy túl vagyok rajta, és nem kell ismételni.
Míg otthon voltunk, Mici nyaralt a leginkább, ilyenkor aztán megy a nagyszülői kényeztetés! A leányzó kapott télikabátot, őszi cipőt, barbit, több köbméter matricát, babákat, kis kutya fülét. A nagyszülők elvitték színházba, bábszínházba, meg a Vadasparkba.
Mondjuk az édes volt, és nagyon meg is hatott, hogy négy (na jó, majdnem öt) nap után, amit Mici F szüleinél (és nélkülem) töltött, este, amikor 1 percre otthagytam a kádban - a tesóm és anyukám mellette volt - éktelen bömbölésben tört ki. Nyilván rettenet fáradt is volt, és hiányoztam is neki, mert miután leráztam a kedves ismerőst a telefonban, és visszamentem hozzá, nagy nehezen csak annyit nyögött ki két hüppögés közt, hogy "egész nap csak téged akartalak"! Awww. Imádom.

Aztán még az is jó volt, hogy pénteken együtt mentünk ki a temetőbe a szüleimmel, tesómmal és Micivel. Mickó még soha nem volt temetőben, úgyhogy picit tartott is a dologtól, de meséltem neki sokat, és szerintem jó volt, hogy velünk jött. Imád kertészkedni, úgyhogy segített elültetni a virágokat. Az elhunytak közül mondjuk csak a nagynénémet ismerte, de nyilván rá sem nagyon emlékezhet, csak egyszer-kétszer találkoztak.

Hát ilyesmik.

Egy életem, egy halálom.

És jöjjön, aminek jönnie kell. Majd egyszer megírom rendesen is.

vitriol

Kedves X!*

Méltányolom az igyekezetét, amellyel levenné a bírálatok értelmezésének terhét a vállamról, és javaslattal él a további teendőimet illetően. Elárulom, hogy a Portás bácsinak is megmutattam őket, és képzelje, egészen máshogy látja a helyzetet, mint Ön. Most összezavarodtam, vajon kire hallgassak?

Tisztelettel,
manner manner




* Doktori ügyintéző, nem mondom meg, hol.