Égapofám

Naná, hogy nem sikerült még a hónapforduló előtt feltennem a másfél éves beszámolót. Mit feltennem, megírnom! Annyi mentségem van, hogy a múlt héten befejeztem a két legnagyobb munkámat, amik közül az egyik az elmúlt két év legdurvább munkája volt, megfogadtam, hogy ilyet soha többet. Na, ezekkel viszont annyira le is fárasztottam magam, hogy a hétvégét kis túlzással, átaludtam. Kábé féllábon állva is el tudtam volna aludni, de ha csak lehajtottam a fejem, pl a Babót altatni, hát tuti, hogy két perc múlva én szuszogtam...
Persze még nincs minden munka kész, de arra gondolok, hogy a többi már gyerekjáték ezekhez képest.
És aztán annyi de annyi tervem van, már alig várom, hogy hozzájuk foghassak, apró bibi, hogy még a költözködéssel sem vagyunk teljesen kész. Remélem, most már több szívatás nem jön, mert múlt héten például kikapcsolták az áramunkat (az előző kedves bérlő jóvoltából, illetve a mi figyelmetlenségünknek köszönhetően), hát nem volt semmi, gyertyafénynél dolgozni (csak utólag bírok röhögni, akkor inkább sírógörcsöt kaptam).

Na, azért a Babó szókincséből adok annyi ízelítőt, hogy a tegnapi újdonság a Minnyo! Minnyo! Na, ki találja ki, hogy mi lehet? Annyit súgok, hogy aktuális....