Ma pedig...

... négykézláb állásból leült. Kétszer is megcsinálta gyors egymás utánban, aztán este még egyszer, akkor F is látta. És mintha a súlya is megindulóban lenne, 6.66-nak mértük (sátáni súly, ahogy F bölcsen rávilágított).

Mégiscsak tudok főzni

Szombaton palóclevest csináltam. Ez csak azért nagy szó, mert ugye fóbiám van a levesfőzéstől, és ha lehet, ez még bonyibb, mint a húsleves. Hát jelentem, király lett. Oké, a rántást picit elcsesztem (ahelyett, hogy szépen berántódott volna a leves, a liszt inkább minigaluskákat képezett), de majd gyakorlom. A benne főtt zöldbab-, krumpli- és répadarabkákat tök jóízűen ette a babó is (BLW), de összeturmixolva valamiért nem tetszett neki.

Aztán még az is volt, hogy csináltam szilvás gombócot. Csak mert a szilva, amit vettem, kissé savanykás volt, meg azért is, mert szeretem. Isteni lett, a harmincból egy tucatnyi gombócot le is fagyasztottam. Ebből nem kapott a babó, de a szomszéd neonatológuscsaj igen, és meg is dicsérte.

Elindult előre

Juhúúú! Mici kifejlesztett egy elég sajátos technikát, amivel előre közlekedik. Ma láttam először.
A motivációt az unásig hallgatott zenélő dobozka jelentette, természetesen felhúzva (az O Tannenbaumot játssza).
Egyelőre átmenet a kúszás és a mászás közt, amit csinál, a kezét váltva teszi előre, de mindig csak a jobb lávával tolja magát. Kb 80 centit tett meg így. Tökcuki.
Kilenc hónapos, 1 hetes és 5 napos. (jé, és igen, már több időt töltött kinn, mint benn.)

Mici 9 hónapos

Életemben először...

... húslevest főztem tegnap. Nyilván mindenkinek a kisujjában a húslevesfőzés, vicces ezzel hencegni, de világéletemben parám volt a levesfőzéssel kapcsolatban. Asszem kb. egy kezemen meg tudom számolni, hogy eddigi 32 évem alatt hányszor főztem (nem zacskós) levest. És mind közül a húslevestől féltem a legjobban, az nagyon szofisztikáltnak tűnt - lehet, hogy azért, mert először a  pucér szakácsban néztem meg az alaplé készítését, és akkor úgy gondoltam, hogy ez még várhat, akkor inkább már a tűzdelt fácán áfonyával.
És akkor még azzal is elhencegek, hogy tök jó lett, szinte teljesen gyönyörű átlátszó, majdnem olyan szép, mint a nagymamámé...

In memoriam...

Megrázott Wermer András halálhíre.
Nem csak azért, mert fiatal volt, és nem is csak azért, mert személyesen is ismertem. Kivételes ember volt, egy zseni. Rengeteget lehetett tanulni tőle.
És tényleg, a párt, amelyiket ő tette naggyá, még egy nyúlfarknyi megemlékezést sem közöl a honlapján.

Isten nyugtassa.