Cukiság

Nemrég kaptunk néhány tünemény ruhát a bambinának. Ez az ultimate kedvencem. Pöttyös szegélyek, zsebek, masni, rádolgozott "cipő", és cseresznyeminta... mi kell még? Ja és newborn méret, 55 centi. cukiiiiiii!

 Kicsit pironkodva vallom be, hogy mi még semmit nem vettünk a babának. Egyrészt némileg babonából, másrészt amúgy is az utolsó 1-2 hónapra terveztem ezt halasztani, abban reménykedve, hogy felkelhetek majd. Ahogy állunk, rendelés lesz a vége, legalábbis azokból a dolgokból, amiket én szeretnék kiválasztani.

29. hét

Huhh, hát a 28. hetet is betöltöttük!
A leányzó ezt azzal ünnepelte, hogy hihetetlen aktivitást produkált. De komolyan, néha meg sem áll, néha kb olyan, mintha kéményt mászna vagy spárgázna: baloldalamon is egy cuki kis talpacska, jobboldalamon is egy cuki kis talpacska..  kis drágaság! Odavagyok tőle! Egyik nap - hétvégén megint itthon volt a férjem, gondolom a bambina neki (is) produkálta magát - fekszünk az ágyban, és egyszer csak akkorát rúgott, hogy én is ugrottam egyet amúgy vízszintesen. Nem tudom, mibe trafált bele, de jól sikerült! A férjem már azt hitte, valami baj van.
Egyébként tök vicces, megfigyeltem, hogy reagál a hangokra. Szereti, ha beszélek, ha éneklek... olyankor sokszor mocorogni kezd. Apukája hangját is megismeri és szereti - tökre figyel, amikor a hasamhoz közelhajolva beszél hozzá, és néha mintha direkt reagálna is! Valamelyik nap azt mondta a gyereknek, hogy pöckölje orron, és megtette. Hát nem kicsit röhögtünk.Szerintem tudta, hogy mit csinál, nem véletlen volt. Máskor kétszer is meggondoljuk, mit kérjünk tőle!
Az okosoldal szerint a gyerek mostanság kb. 35 centi a fejétől a fenekéig. Ha nehezen is, de képes lenne önállóan lélegezni, ha most születne meg. És már szempillái is vannak! 
Én meg nagyjából 7 kiló hízásnál tartok, a derekam 93-94 centi körül van (vacsi után, hehe). Szóval gyarapodunk szépen, így kettecskén... Íme a bizonyíték.

Inkább jó hírek

Hála az égnek, nem fektetnek kórházba. Mondjuk a helyzetet némileg árnyalja, hogy a fő ok az, hogy nincs elég ágy. 
Na, de hogy ne szaladjak elébe a dolgoknak... Szóval megvolt az ultrahang, megnézett az ultrahang-nagyfőnök, és mindenben alátámasztotta az én dokim diagnózisát. Akiről imígyen újfent bebizonyosodott, hogy szuper, a körzeti rendelőben hiába van vacak UH-fej, mindent pontosan lát. A placenta praevia centralis ezzel végképp megerősítést nyert. Nézegette ez a másik doki, mert a lepény szerkezete sem teljesen nagykönyvi, vannak benn felritkulások ("lyukak"). Az is felmerült, hogy nemcsak praevia, hanem placenta accreta is, na ez jól megijesztett, egész eddig azzal nyugtattam magam, hogy legalább ez nincs. Az ilyen lepény nehezen, vagy egyáltalán nem válik le, sebészileg kell eltávolítani, mindenféle durvaságot okozhat, ill.durva kimenete lehet a történetnek.A dokim látta, hogy jól megvagyok ijedve, úgyhogy a vizsgálat után mondta, hogy ezzel egyelőre ne foglalkozzak, úgyis csak a császárkor fog kiderülni.
Ja, igen, ezennel hivatalos, hogy terminus előtt két héttel császár. Úgyhogy abból, amit lent a vonalzó mutat, 2 hét levonandó.
Viszont a jó hírek, hogy tünetem, panaszom nincs, a méhszáj teljesen zárt. Ezért aztán nyugodtan vigyázhatok magamra itthon. A legkisebb panasz esetén mentő, kórház, 35. hét előtt ráadásul másik kórház, mert ott, ahol szülni fogok, nincs PIC. Mondjuk szívből remélem, hogy erre nem is lesz szükségünk!
További szuper hír, hogy kislányunk szuperül nő, az UH alapján tádámmm!! 1200 grammra saccolták, és egyebekben is tökéletesen megfelel a 28. heti méreteknek a nagyfőnök szerint. Azért a lelkemre kötötte, hogy feküdjek, mint a kisangyal. Ha meggondolom, hogy több, mint négy hónapja fekszem, akkor ez a 10 hét már nagyon kevésnek tűnik :) Persze igazán megnyugodni majd akkor fogok, hogyha bepólyáltuk a gyereket, ahogy a dokim mondja. Pezsgőzést ígért a szülőszobán :)

Paff

... nem, nem a bűvös sárkány, én vagyok kissé paff.
Történt ugyanis, hogy ma reggel csörög a telefon, a dokim hívott. Igen, ilyen szuper dokim van, egy valóságos tündér.  Szóval, azt mondja, hogy megszervezett nekem szerdára soron kívül egy UH-t, valami nagyfőnökkel, hogy jól megnézzék ezt a placenta-dolgot, aztán eldöntsék, hogy mi a teendő.
Azt mondta a doki, hogy sajna ez egy olyan dolog, hogy bármikor beindulhat olyan mennyiségű vérzés, hogy esetleg be sem érek a kórházba, ezért mérlegelik, hogy befektetnek. Mondtam ugyan, hogy dehiszenénfekszem, de erre azt válaszolta, hogy mégis jobb, ha a közelben vagyok, tudja, hogy nem hangzik jól, de a baba és az én életem is nagyon fontos. Úgyhogy jól beparáztam, nem nagyon vágyom arra, hogy a következő hónapokat kórházban töltsem (de persze ha menni kell, nincs mese). Szerdáig ilyenekkel nyugtatom magam:
- végülis a 9. hét óta nem véreztem, ami pozitív
- más panaszom se nagyon volt, csak az a kis 2napos görcsölés
- a méhszájam zárt
Ha ezek még szerdán is így lesznek, akor hátha nem dugnak azonnal kórházba. A telefonban azt mondta a doki, hogy a 30. heti UH-t nyugodtan intézzem, remélem, hogy addig még "szabadlábon" hagynak.

Képek

Akkor jöjjön két kép.

Ez a 26 héten készült, szóval már nem teljesen friss. Vicces, de már ehhez képest is nőtt a hasam.

                                                      

Ez meg áprilisban (valahol messze délen, ahol már ilyenkor is fürdőruhában lehet napozni a teraszon) készült még az 5.-6. hét környékén. Egy icipicit már látszik is a hasam, én legalábbis már éreztem a nadrágjaimon, hogy nőtt! 

Placenta praevia

A múlt heti UH-n a lepényt is megnézte persze a doki. Olyan tutin befészkelte magát, hogy a császár most már  nagyjából biztosnak látszik.

Placenta praevia (vagyis mélyen tapadó lepény) többféle van, van olyan, hogy csak mélyen tapad, de nem érinti a méhszájat, aztán olyan, amelyik érinti (p.p. marginalis), amelyik részben takarja (p.p. partialis), és végül olyan, amelyik teljes egészében takarja a méhszájat (placenta praevia totalis vagy centralis). Namost az enyém az a legutolsó fajta, ami azt jelenti, hogy a teljes belső méhszájat lepényszövet fedi. Mivel kezdettől fogva ilyen volt, a lepény közepe alatt volt a méhszáj, igazából nem volt komoly esély arra, hogy elmozdul.

A többi típusnál lényegesen komolyabb esély van arra, hogy a lepény a terhesség előre haladtával  "feljebb vándorol" - ez valójában persze optikai csalódás, nem a lepény mozog, hanem a méh nő. Mondjuk a 12. héten még a méhszáj közelében lévő lepény "eltávolodhat", vagy például a részben a méhszájat takaró "elvándorolhat" annyira, hogy már épp csak érinti. A 12. héten észlelt placenta praevia centralisnál azonban kevesebb, mint 10% annak az esélye, hogy eltávolodjon annyira, hogy már csak részben takarja a méhszájat a 32. ill a 36. hétre, ezáltal lehetővé tegye a természetes úton történő szülést. Mindezeket egy angol nyelvű tanulmányban olvastam, ha megtalálom újra, akkor belinkelem.

Gondolom nem kell magyarázni, hogy a méhszájat befedő lepény miért teszi szükségessé a császármetszést. Banálisan szólva, nincs kijárat. Sőt, azt hiszem ilyenkor nem is túl jó, ha beindul magától a szülés, mert a méhszáj tágulása rontja a lepény vérellátását, de ennek még utána kell olvasnom. Szóval jó eséllyel programozott császárra kerül sor az ilyen esetekben. Nem egy öröm, de evvan.

Kislány!

Bizony, voltunk ultrahangon, és kiderült végre egyértelműen, hogy a szemérmetes gyermek kislány! Úgyhogy ezentúl a fedőneve bambina. Annyira édes! Most pár napja tök vicces mozgásokat csinál. Például kidugja a lábát az egyik oldalamon, és kitámaszt vele - közben gondolom helyezkedik, de elég hosszan. Vagy a mmásik, amikor szerintem bukfencezik, vagy forog, ez úgy néz ki, hogy megjelenik egy púp a hasamon, és végigvonul az egyik szélétől a másikig, de tök lassan. Szmájli. Az ultrahangon megint nagyon aktív volt, ment a pakolászás, sürgés-forgás ezerrel... Lehet, hogy aktivitásban a férjemre fog hasonlítani, ő aztán örökmozgó! Ha így lesz, felköthetem a gatyát az anyósom szerint. Hű, egyre kíváncsibb vagyok rá!
Közben betöltöttük a 27. hetet, hurrá! Az én számításaim szerint ma W27+D2 van, vagyis igen, már 7. hónap és harmadik trimeszter. Végre, lassan elérjük a koraszülés alsó határát, ami a 28. betöltött hét. Bár semmi tünetem nem volt azóta, de a 23. heti görcsök óta azért jobban izgultam... Szerencsére a méhszáj totál zárt (C3000), szóval semmi nem utal arra, hogy  leányzó kifelé készülődne. Szépen fejlődik, a 26. heti UH-n mért méretek szerint FL=43,8mm, BPD=68mm, vagyis sacc per kábé átlagos (ezen a helyen az utolsó menstruáció alapján ki lehet számolni a szülés várható időpontját, és az aktuális magzati kornak megfelelő átlagadatokat). Vagyis jelenleg a baba hossza (CRL) kb 33 centi, plusz ugye a lábak, súlya pedig 1 kiló körül van! Szóval már egész komoly.
Mindez azért már rajtam is egész szépen látszik, a derékbőségem 92-93 centi, és pár napja a mellem is újra növekedésnek indult, jelenleg 93 centi. Úgy látszik, fej-fej mellett haladnak. Eddig kb 6 kiló súlygyarapodásnál tartok (=60 kiló), erről is találtam érdekességeket, hogy miből jön össze a terhességi súlygyarapodás:
- a méh pár dekás kis szervből a terhesség végre 1 kilós tömegűre nő
- a magzatvíz, amikor a legtöbb, akkor kb 1 liter , vagyis kb 1 kiló
- a placenta, amikor a legnagyobb, akkor kb 1/2 kiló
- a vér mennyisége egy 60 kilós anyánál 2 literrel nő meg, tehát ez szintén kb.plusz 2 kiló
- a mellek terhesség előtti átlagsúlya kb 20 deka, a végére akár 80 deka is lehet
- a baba súlyát sem szabad kifelejteni, ez mondjuk átlag 3 kiló a végén
Vagyis mindebből 8 kiló simán összejön!

25. hét

Számításaim szerint ma betöltöttük a 25. hetet. Ennek örömére az oldal aljára odavarázsoltam egy vonalzót, oldalra mondjuk jobb lett volna, csak úgy olvashatatlanul pici a szöveg.
Az átlag súly ezen a héten 700 gramm, vagyis a rugdalózó kis pocakmanó már kb. 3/4 kiló:) és tutira nő is szépen, legalábbis derékkörméretben elértem a 90 centit. Mostmár majdnem ez a legszélesebb pontom, ha beszorulnék valahova, akkor jó eséllyel hassal szorulnék be, mint Micimackó.
Tegnap voltam ilyen 2. trimeszteri vizsgálatokon, (vérvétel, stb), hát ez roppant kalandos volt, és jövő szerdán mehetek megint, mert kiderült, hogy a terheléses cukorvizsgálat előtt még éhgyomri cukorszintet is mérnek, hogy egyáltalán terhelhető vagyok-e. Jelentem, terhelhető vagyok. A glükózlimonádé-ivástól mondjuk tartok picit, remélem, nem hányom ki. Eredmények szintén jövő héten.
Terhességi tünetek: a hasam egyre nehezebb, a hasfalam gyakran húzódik. Gyomorégés sajna van, és egyre jobban megterhel az evés, ahogy nő a hasam. Az alhasam fáj néha, nem tudom, talán azért mert ott a baba feje. Amúgy már egészen fent, a bordáim környékén rugdos, ja, és már kétszer csuklott is. Édespofa.

Zanza

Hát most aztán megint mindenféle történt. Időrendben:
Szombaton, ami munkanap volt, elmentünk a dokimhoz, mert ő még nem látott a múltkori görcsök óta. Méhszájat most nem vizsgált, amit nem is bántam annyira, mert valahogy eléggé szokott fájni - érdekes, amikor a másik doki vizsgált a kórházban, az nem volt olyan rossz. A lepény elhelyezkedését sem nézte, aszondta nem akar folyton piszkálni - ezt tudniillik hüvelyi ultrahanggal lehet a legpontosabban vizsgálni.
Cserébe viszont moziztunk egy jót, a férjem is bent lehetett. Hát a bambino megacuki volt már megint! Kár, hogy ezekről nincs video. Egész végig pörgött mint a parkett ördöge, de hihetetlen volt tényleg, a doki alig tudta követni (vagyis inkább a gép nem bírta, mert egy irtó lassú, régi UH-fej van rajta). Kis pocakmanónk teljesen megfordult a vizsgálat alatt, ezt úgy kell érteni, hogy fejvégű fekvésben van, a vizsgálat elején szemben volt, aztán oldalt fordult, majd a hátát láttuk, aztán végül megint szemből mutatta magát - nem kis gyönyörűségemre. A doki kérdezte, hogy érzem-e a mozgásait, hát hogy a csudába ne érezném, konkrétan majd lerúgta a vizsgálófejet a hasamról!  Emellett egyéb vicces dolgokat is művelt, nyújtózkodott, ásított, egyszer meg tisztára olyan volt, mintha kötne! Lehet, hogy (tényleg) lány? :) Mint kiderült, a köldökzsinórral játszott, de nagyon látványos volt, teljesen extázisba estem, hogy miket tud. A feje szélességét tudta lemérni a doki (BPD=61 mm), és a combcsont hosszát (FL=38mm), azt mondta, ezek tankönyvi méretek, mintha direkt betanulta volna a baba. A neméről nem sikerült pontosabb infot szerezni, annyi még kiderült, hogy viszonylag nagy lábon él - a pontos számra nem emlékszem, és a papírra sem került fel. Mondjuk ezen röhögtünk, ti. senki se nagylábú a családban.
Mi van még? A hétvége egyik napján az én szüleimnél ebédeltünk, a másikon a férjem szüleinél, érdekesmód az utóbbi volt a nyugisabb. Valahogy mióta terhes vagyok, kiskedvenc lettem az anyósomnál, pl. kacsát sütött, mert tudja, hogy imádom. Jól be is ettem belőle! A szüleimmel viszont sokkal nehezebb a helyzet, főleg anyukámmal, de ez már sajnos 100éves sztori. Mondjuk az is igaz, hogy a férjem távollétében az ő nyakukba szakadok, ami egyikünknek sem könnyű. Megjegyzem, első unoka lesz mindkét oldalon.
Hétfőn ez már ki is derült újfent, mert a férjem este visszautazott a másikországba, és rögtön sikerült valami minor hülyeség miatt veszekedni egyet anyukámmal.A hétfő egyébként már a búcsúzkodás és készülődés-pakolás jegyében telt, bazinehéz volt egy hónap hetedik mennyország után... külön utálom, hogy nekem ilyenkor a fél háztartásomat össze kell pakolni, hűtőt kiüríteni, ruhákat összeválogatni (anyáméknál nincs semmim), plusz a melóhoz egy csomó mindent elhozni... jáááááj, fárasztó műfaj. Ráadásul elvileg úgy lesz, hogy most 3 hónapig elvileg csak hosszú hétvégékre fog hazajárni életem párja. Szal kicsit szomorkás fílingje volt a dolognak.
Meló fronton most kicsit besokalltam, unom már, mindig eljön az a fázis, amikor úgy tűnik, valamit hamarosan befejezek, de közelebbről megnézve rájövök, hogy egy csudát, még rengeteg munka van vele (éljen a maximalista természetem). A helyzetet tetézi, hogy ilyenkor szoktak beesni még további fontos-sürgős feladatok - ma is kaptam egyet - és ilyenkor azt se tudom, hogy az n-1 feladatból melyikhez kapjak. Egy ideje az önneveléssel próbálkozom, főleg időbeosztás terén, meg a maximalizmusból is le kéne adni valahogy - háááát nemtom, a mai nap teljes csőd.
Hát ezek vannak mostanában, csomó pending project, amiken jó lenne végre túl lenni, meg csomó wishful thinking, hogy mi mindent csinálnék, ha....