Furcsaságok

Tegnapelőtt az új lakásban aludtunk, pedig még nem vagyunk teljesen átköltözve. Mici kiságya még nincs ott, úgyhogy velünk aludt a nagyágyon (mondjuk ez nem furcsa, sokszor alszik köztünk, az éjszakai etetés után kábé mindig). Tegnap meg egyedül aludtam a régi lakásban, Mici és F pedig az újban. (dolgoznom kellett, és az újban még nincs netünk.)
Ma még nem tudom, hogy lesz, szerettem volna, ha családilag még egyszer itt alszunk meg reggelizünk, kvázi búcsúzóul, de már nem biztos, hogy összejön. Ohh, és egyszer akartunk aludni F-fel a teraszon is, szip-szip (a denevérek ellenére a vendégek már többször is aludtak kinn).
Nem sokszor költöztem életemben, furcsa érzés. Nem voltam odáig ettől a lakástól, de mindig nosztalgikus hangulatba kerülök attól, hogy itt fogant az egyszem gyerekünk! Igaz, az ágy már nem az.
Apropó, ma mennek kirándulni Miciék, az egyik dadus viszi hordozóban. Még sosem volt ilyen hosszan távol tőlünk úgy, hogy nem családtaggal volt (9-től 4-ig tart). Rajtam a gyomorideg, de remélem, jól érzi magát.
A legviccesebb, hogy a hétvégén elkezdett hirtelen mondani egy csomó szót, és van köztük jó pár, ami nem magyar, bár nem mind esett le azonnal. Azt már korábban is gyanítottuk, hogy a bölcsiben ragadnak rá dolgok, mert egyszer pl rámutatott az egyik könyvben a tehénre, és az itteni nevét mondta. Most meg volt egy olyan, hogy elkezdett nyávogni (legalábbis azt hittük, hogy a macskahangot utánozza), de kiderült, hogy nem, hanem azt kiabálja, hogy enyémenyémenyémenyémenyém! (gondolom, a bölcsistársaktól hallotta). Hát ez tényleg nagyon vicces. Majd írok a szókincséről, meg a másféléves beszámolót is igyekszem még a 19. hónapforduló előtt.