Aranyköpések

Annyira szeretem, amikor Mici vicceseket mond, mindig megfogadom, hogy felírom őket - okés, csomót tényleg fel is írok. Mostanában ilyenek voltak:

Mici: Apa, anya, értem nem szabad aggódni.
Manner: De mi néha aggódunk érted.
Mici: Hát jó, de ha én azt kérem, hogy ne aggódjatok értem, és ti mégis aggódtok, akkor néha én sem fogom azt csinálni, amit kértek tőlem.

Mici néha hajnalban átjön az ágyunkba. Olyankor befészkeli magát közénk, általában felém fordul, és kitapogatja a mellemet és úgy alszik vissza. Most legutóbb, mikor átjött, félálomban ezt mormogta:
Anya, engem a Te cicid már nem érdekel.
Hát erre felröhögtünk F-fel, aki rögtön rá is vágta, hogy őt bezzeg de.
Mire Mici felháborodva: Na de apa! Te már felnőtt vagy!!

Ülünk a buszon, mellettem egy kedves középkorú hölgy, őmellette meg egy kedves idős (olyan nyolvan évesnek saccolom) hölgy, beszélgetnek. Mici szemben ül velem, szóba elegyedik a nénikkel, megmutatja a nála lévő babát, beszélgetnek. A fiatalabbik megjegyzi, hogy Mici milyen édes, és milyen szép, majd leszáll. Mici meg nézi az idősebb nénit, aztán rám pillant:
Anya, szerintem ez a néni egy kicsit idősebb lehet nálad. (még szerencse, hogy magyarul mondta, mert így csak annyit kellett mondanom, hogy igen kicsim, szerintem is idősebb egy kicsit).