Munkafront, 21. hét, egyebek

Régen írtam már. Nem mintha nem lenne kedvem, csak épp munka van dögivel, és muszáj lenne legyártani egy-két dolgot, mielőtt kivonom magam a forgalomból. A munkabírásom viszont töredéke a korábbinak, ami kellemetlen helyzet, mert egyfelől nem vagyok táppénzen, másfelől, - ha lennék is - azokat a feladatokat, amikben nyakig benne vagyok és nem delegálhatók tovább, be kéne fejeznem, különben több ember munkája is megy a kukába. Vagyis táppénzen ugyanígy dolgoznom kéne, viszont a pénzbeni különbözet nagyon nem mindegy, így hát egyelőre a csökkenő kapacitásaim ellenére nyomatom a melót.

Nade, hogy vidámabb témákról is írjak, pénteken voltunk ultrahangon a férjemmel. Előtte megbeszéltem a bambinoval, hogy megyünk a doktornénihez, és ha akarja, megmutathatja, hogy kisfiú vagy kislány. Olyan kis drága volt :)) Tök nyugiban volt az egész vizsgálat alatt, mintha tudná, hogy most valami fontos dolog történik- a doki mindig nagyon alaposan és hosszan vizsgálja. Egyre valószínűbb, hogy kislány!! Bár konkrétan ez így nem hangzott el, csak annyit mondott a doki, hogy nem lát semmit lengedezni, akárhogy nézi :) Valahogy mindig elönt a rajongás, amikor látom a babát, akármit is csinál, sőt, akkor is, ha épp nem csinál semmi különöset. De most egész meghatódtam, hogy nem úgy produkálta magát, ahogy szokta (iszonyat pörgéseket, mutatványokat csinált az ultrahangon már nem egyszer), hanem szép nyugiban mutogatta mindenét... az arcocskájáról még egy képet is kaptunk, szééép! Ja, ez egyébként az SZTK rendelő volt megint, ritka béna géppel, a férjem elég jól látta, de én csak kb 30 fokos szögből láttam rá a monitorra - merthogy az a doki felé volt fordítva. Nem a babamozi kategória, de sebaj.

További paraméterek: volt méhszájvizsgálat is, bakker ez múltkor is annyira fájt, hogy azt hittem, leugrok a vizsgálóasztalról, hát most szó szerint nyüszítettem, hogy hagyja abba egy picit a doki, míg kilazulok, mert olyan szinten görcsbe álltam egy pillanat alatt, hogy ihaj. Meg is tette, utána jobb volt, de úgy vánszorogtam ki a végén a rendelőből, remegett a lábam. Csak sajna muszáj néznie mindig, mert a görcsök miatt nézni kell, hogy minden oké-e. Hála Istennek tök zárt a méhszáj (C3000), de a doki szerint elkezdett felpuhulni, úgyhogy továbbra is pihi ezerrel. A lepény még mindig totál betapasztja a méhszájat, igaz, hogy valamennyire feljebb van a széle minden irányban, mint volt - nyilván mert nő - de a méhszájról nem mozdul a közepe. Mindegy, a doki egészséges felfogású, örüljünk neki, hogy odanőtt, ahova akart, lényeg, hogy ellássa a gyereket. Márpedig ellátja, mert pontosan tankönyvi méretekkel rendelkezik a baba :) A magzatvíz is átlagos, szóval minden király. A görcsökre meg erre a maszatolós izére meg azt mondta, h pihi, pihi, meg punnyadás, meg pihi, meg esetleg lehet még emelni a gyógyszeradagon. Mondjuk ezzel most már csínján kell bánni, mert közelítem a max. adagot (ami napi 2x2) és én most tartottam 1+1.5nél - de akkor most a reggelit is felemelem másfélre, meg a magnéziumból is nagyobb adagokat szedek.

Terhesség így félidőben: pluszkilók: 2. Centik: mostanában csak a derékbőségem nő, olyan min. plusz 15, max kb plusz 20 centinél tartok (84 centi). Nemtom pontosan, hogy mennyi volt előtte, de ez most hirtelen durván hangzott! :O Mondjuk már abszolút eltéveszthetetlen a hasam. Hányinger nincs, max fogmosáskor, gyomorégés ritkábban, de azért előfordul. Mi van még? Néhány dolog már kicsit a nehezemre esik, pl. hajolgatni, gyűrni a hasamat, (görnyedten ülni, pedig azt sajna szoktam), fekve egyik oldalról a másikra fordulni, lábkörmöt vágni, meg ilyenek.

Egyebek: rengeteget pakoltunk itthon, elvileg jövő hétvégén lesz a bútortologatás - végülis ennyire redukálódott a lakásprojekt, szigetelés meg ilyenek nem lesz, csak átrendezzük a kisszobát. Ennek érdekében egy csomó dolgot bedobozoltunk és elpateroltuk. Ide kapcsolódó szuper fejlemény, hogy az anyósomék előkerítették azt a bölcsőt, amiben anno még a férjem is kezdte a pályafutását, tök szép fehér, lengőbölcső, de ki lehet peckelni, és akkor fixen függ. A férjemen kívül még jópár gyereket kiszolgált, nem mai darab, de frissen festve fogjuk megkapni. Nagyon örülök neki. Tegnap este már szemre is vételeztem, aztán meg anyósomék hintaágyába feküdve kipróbáltam, hogy milyen lesz benne a gyereknek. Jelentem, jó lesz! Ja, azt el is felejtettem, hogy megjöttek az íbéjes ruhák - már jó pár hete - és nagyon klasszak!