Arról, hogy hogyan eszik mostanában Mici

Hát erről egy panaszkodósat akartam írni már egy ideje, de így jár, aki túl sokat vár. Mostanság nem annyira panaszkodnivaló van, inkább érdekességek. 
Például Micinek újabban az a szokása, hogy semmit nem eszik meg, amiről nem tudja (értsd: nem látszik), hogy mi.

Hiába imádja, és tömi is magába például a banánt és a körtét, ha egészben vannak, leturmixolva nem kell. Hiába mondom neki, hogy körte, ismered, szereted, nem akarja megkóstolni se. Érdekes. Mondjuk én aztán hajlandó vagyok leszokni az örökös turmixolásról és turmixgép-mosogatásról.
Aztán vicces kedvencei vannak. Például mostanában a szalonna (ilyen viszonylag húsos császárszalonna). Itten mindenki elnézően mosolyognak, mikor említem, és biztos azt gondolják magukban, hogy fúú, ezek a barbár magyarok. Régebben viszonylag jól fogyott a főtt sonka, de mióta megkóstolta a szalonnát, a főtt sonka már nem kell. Most azt találtam ki, hogy a sonkát egy darabban veszem, nem ilyen hajszálvékony szeletekben, és majd olyan kis kockákra vágom, mint a szalonnát, hátha így megszereti újra. A paradicsomot is eléggé szereti, ezt is darabokban eszi, néha kiszürcsöli belőle a levet (nyers, de meghámozzuk).
Aztán az is van, hogy újabban minden eléggé érdekli, amit mi eszünk (csokival lassan vigyázni kell :P). Ami olyan, hogy eheti, azzal tényleg meg is kínáljuk, és csomószor tök jóízűen eszik belőle kisebb-nagyobb (általában kisebb) adagot. "Evett" már így cukkinis rizottót, pizzát, spenótos lepényt, tonhalas tésztát, húslevest, sült krumplit.
Ja, és a legviccesebb az, hogy leginkább ő maga szereti a szájába tenni a falatkákat; hogy a mi kezünkből elfogadja-e, az erősen hangulatfüggő. E téren egész ügyes kezd lenni, még a viccesen csúszós banán- és cukkinidarabkáknál is egészen magas a találati arány.
Komolyabb mennyiségeket viszont még mindig nem igazán eszik, semmiből. Arra nem lehet számítani, hogy egy evés mondjuk egy üveges kajának megfelelő adag valami, és akkor ezzel elvagyunk. Előtte tej, utána táp, közben meg ilyenolyan falatkák pluszban, de mindenből egy kevés. Múltkor a babaúszáson csak pislogtam, hogy az egyik kislány, olyan 6-7 hónapos, bepuszilt egy lendülettel úgy 200 mili tápot. Na ez az, amit Mici kábé egyszer csinált. De ezen nem izgatom magam. Egyre inkább azt a filozófiát követem, hogy mindent kaphat, ami a korának megfelelő, aztán annyit eszik, amennyit jónak lát. Maximum kipótolom valamivel. 
Hát így vagyunk mostanában evésileg.