2012. május 16., szerda

Azért ez oda...


Egyik ismerősömnek nemrég született a második gyereke, minden oké, szép nagy gyerek, sunshine, happiness. Azért is jó, hogy így van, mert az első gyerek (aki majdnem egyidős Micivel) születése elég durva történet volt.
És ennek kapcsán valahogy beugrott, hogy mennyivel jobban "viselem" azt, amikor valakinek az első gyereke születik. A másodikhoz valahogy jobban nehezemre esik jó képet vágni. Jobban irigykedem. Nyilván, mert nekem olyan sose lesz. Hát, nem vagyok büszke rá.

2 megjegyzés:

  1. nem vagy büszke rá?!

    nagyon megértem, hogy szomorú vagy és rosszul esik, de a másik opció az lett volna, hogy elvérzel és mici anya nélkül nő fel.
    büszke vagyok rád, hogy maradtál!
    és különben sem tehetsz róla.
    nagy ölelést küldök.

    VálaszTörlés
  2. Jaj, evet, hát te még olvasol?? köszi:) néha nehéz nem irigykedni, és erre valóban nem vagyok büszke.

    VálaszTörlés