Hát ez jó, csütörtökön, arra a kérdésre, hogy mit szólsz, holnap nem lesz ovi, mert sztrájk van, Mic nemes egyszerűséggel csak annyit mondott, hogy "Szomojú vagyok". Na, gondoltam, beugratom, megkérdeztem: De hétfőn már lesz ovi, mit szólsz? Mire a válasz: "Akkoj nem szomojkodok tovább".
Tegnap már nem sírt, mikor eljöttem, pedig megint nagyon kellett sietni. Mindig elhúzódik reggel az idő valamivel, tegnap pl. sapkát és cumit kerestünk, aztán meg már nagyon kellett rohanni. Sprintelve olyan 8 perc az ovi (babakocsival sprintelni, hehe), mondjuk nincs nagy szigorúság, de nem szeretek késni. Aztán utóbb Mici elmesélte, hogy azért egy kicsit mégiscsak sírt, mert M néni letette a földre. De délután már megint nagyon lelkes volt, és vacsoránál kiderült, hogy már van legjobb barátnője is, és M nénit nagyon szereti.
Ma pedig teljesen magától értetődően búcsúzkodtunk reggel, megbeszéltük, hogy a szokásos módon ebéd után érkezem, kissé bánatosan nézett utánam, de nem sírt vagy panaszkodott. Sőt, amikor visszaszaladtam - tudom, tilos, de otthon nem akart pisilni, és ezt jelezni akartam - akkor észrevett, de tudta, hogy nem maradok. Szupergyerek :)
Délután épp körjáték volt V nénivel, mikor betoppantunk, és úgy örült nekünk, hogy mikor kijöttünk a csoportszobából, szinte tánclépésben ment a mosdóba (mindig pisilünk, mielőtt eljövünk, és F még nem is látta a mosdójukat.) Aztán megbeszéltük, hogy V néni szerint már akár holnap is ott aludhat, és nagyon lelkesedett. Hát nem tudom, hogy holnapig kitart-e a lelkesedés, az ovis ágyneműje mindenesetre kész,* ki is mostam, már csak vasalnom kell, de persze nem hajtja Micit a tatár. Ráadásul épp ma derült ki, hogy már tényleg csak 1-2 hónapig maradunk itt. Hhhh...
*Az ínhüvelygyulladást kockáztatva, mert naná, hogy pont közben kezdett el füstölni a varrógép pedálja, így az utolsó pár métert úgy oldottam meg, hogy kézzel hajtottam a gépet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése