Kábé mindenről van elképzelése, és ezt helyzettől függően kisebb vagy nagyobb
Hány copf legyen a hajában (gyk. copf = hajgumi), az hol legyen, legyen-e csat is, hajpánt is, stb.
Az M.-nek sütött tortát (gyurma of korsz) ki lehet-e venni már a sütőből. Rá lehet-e rakni csak úgy a játéktányérra. (megsúgom: nem, kell alá díszszalvéta).
Szoknyát vegyen holnap, vagy nadrágot.
Szereti-e a póréhagymát, a sütőtökkrémlevest, a tonhalkrémet, az articsókát (természetesen azelőtt, hogy megkóstolta volna).
Aztán.
Olyan dolgokat kombinál, és mond, hogy nemes egyszerűséggel ledöbbenünk.
pl. Imád villamosozni. Mindenféle közlekedést szeret, de a villamos a király. Egyszer F mesél az egyik villamosról, hogy az egy milyen jó hosszú, hogy a két végállomása olyan messze van, hogy egy óra eljutni egyikből a másikba. Erre Mici: "Kibírnám".
Emlegetjük az egyik bölcsis dadust, hogy milyen jó lenne találkozni vele. Mici: "Hívjuk fel, akarok vele beszélni telefonon." És felhívjuk, és tényleg. Beszél vele.
Egyszer csak vacsora közben kijelenti, hogy menni akar óvodába.
F: Ilyenkor nincs ovi.
Mici: Nincs ovi?
F: Be van zárva.
Manner: Nincs ott senki. Sötét van, mindenki hazament. Nem lehet bemenni.
Mici: És ha Mici most mégis odamenne? Akkor mi lenne?
Néha tesztel minket. Másiknyelven szól hozzánk, és akkor másiknyelven kell válaszolni, az "Igen?", "Mondjad, drága", "Tessék?" válaszokat nem fogadja el.
Ma egyszer csak felmerült, hogy hogy van a kupak másiknyelven. F inkább hangosan gondolkodott, vagy maximum hozzám intézte a kérdést, de Mici gondolkodás nélkül rávágta, miközben én még csak gondolkodtam.
És a legédesebb, hogy elkezdték érdekelni a betűk és az olvasás. Még régebben, az ágya feletti fa betűket (a neve betűit) mutogattam neki, kb. így: "m(ö)"-"i"-"c(ö)"-"i", namost ezt valahogy ilyen hümmögésnek értette, és valahogy az jött le neki, hogy így kell olvasni, hát majd megszakadtunk a röhögéstől, amikor random elkezdett felolvasást tartani a tejesdobozról, meg az egyik könyvből és ilyeneket mondott: a-mö-mö, i-mö-mö, kö-mö-mö és közben az ujjával mutogatta, hogy "hol tart" épp.... de aztán egy idő után rájött, hogy nem csak így lehet olvasni, úgyhogy múltkor valami pizzarendelős flyerről felolvasta Az elveszett követ néhány részletét. Szerencsére épp ott voltak a nagyszülők a skypeon, akik meglehetősen nagy érdeklődést mutattak a produkció iránt.
Ja, és még egy, hogy amikor valamit nagyon meg akar magyarázni - nyilván látta valamelyikünktől (nem tőlem) -, akkor elkezd szótagolni. Elmondhatatlanul vicces, amikor egy majd' hároméves ilyeneket mond: "Mert tudod, anya, min-den-ből meg kell kós-tol-ni egy ki-csit." Mondjuk igaza van, szerintem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése