Ovi

Meg kell állapítanom, hogy az ovi szuper. És egyre jobban sajnálom, hogy már csak pár hét, és búcsút kell vennünk tőle. Mici ugyan ma is méltatlankodott (azt nem szereti változatlanul, hogy ott kell maradnia, miközben mi, szülők eljövünk), de amúgy minden egyébről pozitívan beszél, vannak barátai, tanul dalokat, tegnap pont megnéztük a könyvben, hogy mit csinálnak mostanában,és kiderült, hogy a foglalkozásokon aktív, sőt, meg is szólal! Azért is örülök, mert annak ellenére, hogy mostanság sokaknak jóval nehezebbem megy a soruk - köztük nekünk is - látszik, hogy ésszerűen, de igyekszik az ovi (az óvónénik) a kedvében járni a gyerekeknek, érdekes dolgokat kitalálni, újrahasznosítani dolgokat, stb.

Például, kábé az utolsó meleg napon elvitték őket kirándulni, két vagy három csoportot. Egy kis falusi turizmus keretében egy olyan farmon (?) voltak, ahol az egyik program kenyérsütés volt. Minden gyerek kapott tésztát, amiből saját maga kenyeret gyúrt, amit megsütöttek kemencében,és mindenki hazavihette. Micimanó az óvónénik szerint nagyon jól érezte magát (utóbb elmesélte, hogy egyszer sírt, azért, mert V néni nem engedte hintázni [Mici meg akarta mutatni, hogy tud "felnőtthintán" hintázni - aminek nincs támlája - de nem engedték senkinek, mert egy hinta volt és vagy 60 gyerek]). De amúgy végig jól érezte magát, és a buszról is nagy vigyorogva szállt le, bár kicsit álmosan. Viszont,mikor meglátott, elpityeredett, mert azonnal oda akart volna jönni hozzám, de érthető okokból előbb beterelték őket az oviudvarba, ott lehetett átvenni a kis pockokat. Jhajj, azt hittem, megeszem, ment befele a kis párjával kézen fogva és egyfolytában hátrafelé nézelődött, hogy én is jövök-e... Megörökítettem őket a padon, de azt nem illik ide feltenni, mert más gyerekek is vannak rajta. Csudafinom volt a kenyér, azt vacsoráztuk!

Aztán, voltunk szülőin nemrég, az is rendkívül pozitív élmény volt. Nagyon rokonszenves a fő-óvónéni is, meg a megnyilvánuló szülők többsége. Kiderült, hogy idén nagyon vacakul áll az önkormányzat, ezért kellett nekünk, új gyerekek szüleinek vinni be idén wcpapírt, zsepit, szappant, szalvétát, mert ezekre nincs pénz már. M néni elmondta, hogy a helyzet miatt bármilyen felajánlást szívesen fogadnak, konkrét példákat is mondott (pl. nyomtatóba való papír), nem használt, de még működő számítógép (a csoportnak 3 van, a nagyobb gyerekek használhatják is). Véletlen szerencse folytán kaptunk egy szkennerrel ellátott nyomtatót F egyik volt kollégájától, és mivel volt egy szkennerünk, ami így feleslegessé vált, felajánlottuk. Örömmel vették. Amúgy is egy csomó dologtól meg kell válnunk, és én hajlamos vagyok gyűjtögetni mindenféle kreatívan használható dolgot (pl karton, dugók, kupakok, flakonok), úgyhogy már készül egy kis csomag, amit egyszer beszállítok, és megkérdezem, hogy jó-e nekik valamire.

Ma délután pedig könyvtári délután lesz a mi csoportunknak, meseolvasással, a gyerekek mellett a szülőket, rokonokat is várják. Szuper. Jelentkeztem önkéntesnek még a szülőin, de sajnos csak november végén kezdődnek a feladatok, szóval sok értelmeset már nem fogok tudni csinálni. Az van belőve, hogy dec. 20. környékén költözünk.