Ezt is megértük!

A cumikorszaknak vége! Hát komolyan, ha megkérdeztek egy hónapja, hogy mikor szokik le a cumiról Mici, lehet, hogy azt morgom válaszul, hogy sose.

De ez tök jó sztori, úgyhogy elmesélem.

Egyik este F-nek is dolga volt és nekem is kimenőm, ezért megszerveztük, hogy Mici egy kis barátnőjénél aludjon. Ilyen már nem először történt, most annyi volt az újdonság, hogy a leányzókkal nem a szokásos bébiszitter vigyázott, de még csak nem is a barátnő szülei, hanem egy új lány. Akit amúgy ismertünk és tök kedves, és ért a gyerekekhez, de attól még nekem egy plusz izgulnivalót jelentett. Hát sebaj, Mici nagyon készült, elindultunk.

Már javában ülünk a buszon, Mici valami hosszas fejtegetés közepén volt épp, amikor belém hasított a felismerés, hogy otthon marad a ciuccio. Basszus. Na, amikor kis szünetet tartott, akkor mondtam neki, hogy mi van. Persze pillanatnyi döbbenet után keserves sírásban tört ki. Igyekeztem megnyugtatni, és felvázoltam a lehetőségeket, úgymint: megyünk R-hez, de nem marad ott, hanem hazamegyünk, ha nem akar ott aludni cumi nélkül, odamegyünk, ottmarad, de ha nem tud elaludni, akkor akármikor érte megyek és hazajön... a hátraarc és menjünk haza a cumiért majd jöjjünk vissza nem volt opció, mert lekéstem volna a programomat, vagyis akkor már nem lett volna értelme visszabumlizni. Amiről persze egy szó nélkül lemondok, elvégre az én hülyeségem, hogy nem vittünk cumit. Még azt is mondtam Micinek, hogy szerintem sleepoverezni már önmagában is tök vagány, és cumi nélkül meg akkora vagányság lenne, hogy megértem, hogyha tart tőle, és inkább mégse maradna ott. Látszott, hogy nagyon figyel, meg töri a kis fejét, közben leszálltunk a buszról, elindultunk a ház felé, amikor egyszer csak aszondja Mici:

- Anya, én elég vagány vagyok, ottmaradok cumi nélkül.

Miután kétszer megkérdeztem, hogy biztos-e, meg odaérvén elmeséltük szitternek, barátnőnek, anyukának, hogy nincs cumi, de ha gáz van, csak hívjanak és repülök - amúgy 5 percre volt az étterem, ahova mentem - aztán leléptem.

Csodák csodája, a gyerek egy nyikk nélkül elaludt cumi nélkül, és tök nyugodtan aludt.

Másnap meg,már itthon, közölte, hogy akkor berakja a cumit ma este a párna alá a cumitündérnek. Azt hittem, megeszem, annyira édes volt, mert elkérte a cumit még délelőtt, kvázi búcsúzóul még egyszer a szájába vette és cuppogott vele kicsit, és berakta tényleg a párna alá. És egész nap nem vette elő. És egész könnyen el is aludt este, és nagyon örült másnap a pénzeknek.

És a következő két este egy kicsit pityergett, hogy hiányzik neki a cumi, de aztán ez is elmúlt, úgyhogy állati büszke vagyok rá, hogy ezt ilyen ügyesen, önállóan elintézte, és magamat is hátba veregetem, hogy volt türelmem kivárni.