Új év, új élet (nem)

Hát hol is hagytam abba (khm)? Bár most, hogy így exponenciálisan csökken a bejegyzéseim gyakorisága, kb bármiről is írhatok. Meg azon kívül nyilván a madár se jár erre, hehe.

Na akkor írok picit a suliról, ami az egyik fő oka lesz, ha tovább maradunk itt. Ugyanis Mici - talán innentől illendőbb lenne lecserélni az itteni fedőnevét Miss M-re - rajong a suliért! Hogy mennyire imádja, jól érzékelteti ez a sztori.
Egy vasárnap este becsípte az ujját az ajtóba elég csúnyán, és mivel aggódtunk, hogy eltört, a másnap reggelt az Accidents and Emergencies-en töltöttük. Azért nem este mentünk, mert végül is egy fájdalomcsillapítóval el tudott aludni, és autónk nem lévén amúgy is necces az esti utazgatás. Reggel persze felvettük az egyenruhát, mert Miss M közölte, hogy ő bizony suliba szeretne menni. Megígértem, hogy a kórház után elmehet suliba, ha a doktor bácsi is engedi, meg a suli is - reggel értelemszerűen telefonáltam, hogy nem megy, vagy csak később. Végül az egész délelőttöt a kórházban töltöttük, mert hát messze nem mi voltunk a legkomolyabb eset hál'Istennek, és hát nem túlzok, vagy ötvenszer kérdezte meg, hogy mikor mehet már végre Az Iskolába. Végre egy kötözés után engedtek bennünket (nem tört el az ujja, és a körömágy sem sérült, hurrá!). Elindultunk hát, de figyelmeztettem Miss M-et, hogy nem biztos, hogy a suli még fogad bennünket ilyenkor (13 óra volt majdnem), úgyhogy nagyon izgult. Hát ugrált ötömében, amikor kimondták a boldogító igen-t, csak úgy ragyogott, amikor bekísértem a termükbe.

És hát a suli tényleg nagyon jó, mondjuk az OFSTED report szerint nem 'outstanding' csak 'good', éspedig pont a reception színvonala miatt. Hát nem igazán látom, hogy mit, és hogyan lehetne jobban csinálni, de mondjuk lehet, hogy sokat javult azóta.
Ez egy olyan iskola, ahova abszolút vegyes hátterű gyerekek járnak: túlnyomó részüknek nem angol az anyanyelve, túlnyomó részük színes bőrű, a szülők közül sokan stay at home anyukák, ugyanakkor vannak csomóan, akik a közeli egyetemen dolgoznak vagy doktoranduszok. Maga a suli nem túl elit helyen van, az egyik council housing area mellett, de nekünk elég kényelmes, még ha nem is a legközelebbi. A receptionbe 60 gyerek jár (két osztály, de együtt vannak). Ez így borzasztóan hangzik, de az "órákon" 5 vagy 6, készségek szerinti csoportra vannak bontva, vagyis amikor dolgoznak, ez már csak 10-12 gyerek/csoport. Sőt, van olyan, hogy akik nagyon ügyes, az néha átmegy az elsősökhöz, illetve néha 1-1 elsős is visszajön hozzájuk gyakorolni. A gyerekeknek nem kötik az orrára, hogy melyik tárgyból milyen szintű csoportban vannak, mert a csoportok neve csak egy szín. Ez is milyen ügyes, nem? Hogy a piros csoportban vagyok matekból, és a sárágban írásból.
Amúgy a nap nagy része nem tanulással telik, van morning work meg afternoon work, illetve néha homework, de van rengeteg játék, foglalkozás, stb. Tök érdekes dolgokról tanulnak, és én azt látom, hogy hihetetlen izgalmas és motiváló a környezet, nem véletlen, hogy Miss M imádja.
Ja, jutalmazás az van, főként matricák formájában, illetve 'Good' meg 'Well done', és persze büntetés is van, pl 'Golden minute lost', ha valaki rosszalkodik, verekszik vagy felesel. Vagy - amit Miss M nagyon szeret - aki a legügyesebb volt aznap, az bedobhat egy csillogó üvegkavicsot egy gyönyörű tálba. De nincs pl osztályozás, minden gyereket folyamatosan bátorítani igyekszenek, (van külön egy személy, aki azokkal foglalkozik, akik folyamatos biztatás nélkül nem dolgoznak)
Aztán a barátságos, befogadó szemlélet is nagyon tetszik. Van Miss M osztályában egy sérült kislány, akivel sokszor teljesen külön kell foglalkozni, mert gyakran megijed és akkor hangosan sír. Nem tudom, hogy mi lehet a baja, pl tud járni, meg mosolyog az emberekre, de a mozgása koordinálatlan, beszélni nem igazán tud, és néha a tekintete is olyan zavaros. De tök aranyos, és a gyerekek szeretik, és a tanárok segítenek, hogy amibe csak lehet, bevonják. Ez mennyire menő már?
Tudnék még írni csomó mindenről (mit tanulnak, hogy tanulnak, mit tesz a suli az integráció ill. a szülők segítése érdekében, stb), de most lejárt 2 kör masszázs a masszázsszéken, és ennyit engedélyeztem magamnak blogírásra.