Huhh

Már megint nem írtam egy ideje, egyrészt, mert van ugye a csomó meló, és próbálok haladni (elve kudarcra ítélt vállalkozás fekve, a 30 fokos lakásban), másrészt, mert rengeteg történés volt (bútortologatás - pakolás, 3 vacsoravendégség 5 nap alatt), harmadrészt meg volt két nem túl jó napom.
Kedden kicsit már napközben is le voltam fáradva, aztán éjszaka többször arra ébredtem, hogy görcsölök. Nem voltak pokoli erős görcsök, de a derekam is majd le akart szakadni, meg a szeméremcsontomba, és ide-oda sugárzott, szóval összességében ijesztő volt, ráadásul kb. 2 óránként volt egy. A harmadiknál már erősen be voltam tojva, a doki felhívásán és az ügyeletre való bemenésen is gondolkoztam, de végül csak bevettem soron kívül a gyógyszerből, meg egy kis magnéziumot aztán visszarogytam az ágyba. Valamit még motyogtam a férjemnek is, aki félig-meddig fel is ébredt, aztán legközelebb csak 8 után ébredtem. Akkor gyorsan bevettem a reggeli gyógyszeradagomat, de reggelizni is csak fekve reggeliztem - utálok amúgy fekve enni - aztán vártam, hogy mi lesz. Valamelyest javult a dolog, de nem múlt el, úgyhogy kínomban felhívtam egy homeopátiás orvos ismerősömet, hogy tud-e valamit javasolni, tudott, a férjem elszaladt érte a gyógyszertárba, aztán reménykedtem hogy majdcsak elmúlik, és persze moccanni is alig mertem.
Na aztán délután elegem lett, a pocakkeményedés nem múlt el, úgyhogy felhívtam a dokimat. Akiről persze tudtam hogy nyaral, külföldön, de azt mondta, ha baj van, nyugodtan hívjam. Nem értem el. Aztán később újra próbáltam, végül írtam neki egy smst, aztán inkább felhívtam a védőnőt. Őt szerencsére sikerült elérni, azt javasolta, hogy menjek el valahova, ahol megnézik, hogy nem nyílt-e ki a méhszáj. Úgyhogy felhívtam a kórházat, azt mondták mehetek, aztán hazarendeltem a férjemet, aki épp barátokat látogatott, míg hazaért, összekészítettem a kis motyómat, kitudjamilesz alapon, aztán szépen bementünk, és már 9re (este) ott is voltunk.
A kocsi jól felrázott, úgyhogy be is keményedett megint a hasam - höhö, legalább nem megyünk hiába, mondtam a férjemnek. Szerencsére a bambino rugdosódott eléggé, úgyhogy reméltem, nincs nagy baj. Két szülés is zajlott, fél 10 körül vizsgáltak meg, de hála Istennek, minen oké, a méhszáj továbbra is tejesen zárt, még meghallgatták a gyerek szívhangját, azztán már mehettünk is. Az ügyeletes orvos még megkérdezte, hogy mennyi magnéziumot szedek, és aszondta, hogy ennek a többszörösét is nyugodtan lehet, szedjem bátran.
Hazafelé megálltunk pizzát venni a nagy megkönnyebbülésre :)