Kísérletképpen adtam ma Micinek egy darabka banánt. A tenyeremből kínáltam, neki kellett megkaparintania, és persze azonnal a szájához vitte. Az volt a vicces, hogy annyira szorította a kis markában, hogy összenyomta, és szétesett kisebb darabokra. Amit mégis sikerült a szájához vinnie, azt buzgón elkezdte nyalogatni, rém aranyos volt, F-fel teljesen odavoltunk, kész etológiai tanulmány egy gyerek. Szerintem nyelni effektíve nem nyelt le belőle semmit, viszont a fél világ banános lett.
Mondjuk már nem igazán számított, mert előzőleg meg újra megpróbálkoztunk ezzel a pappa-izével is, és mire a banánhoz értünk, addigra már minden tiszta püré volt. A pürébe egyébként ezúttal tényleg liofilizált hús (bárány) került (merthogy a múltkori csak homogenizált volt). Elsőre nem nagyon jött be Micinek, de amikor egy kis zöldségpürét is hozzákevertünk, akkor elég jó kis adagot megevett belőle.
Ennyire összemaszatolta magát:
Ez meg itt kéremszépen a liofilizált bárány.
Ja, amúgy még nem ül, úgyhogy a kis pihenőszékében etetem (amiben nem tud függőlegesen ülni). Tlkp. ezen dilemmázom is, mert a szoptatás, meg a cumisüvegből tápszer az más téma, de addig nem látom értelmét etetőszék beszerzésének, amíg nem ül. Ha netán elkezdene fuldoklani a péptől vagy a darabosabb kajától (ilyen még nem volt, ügyesen kiköhögte, ami nem akart lemenni), akkor kikapom a pihenőszékből és segítek neki kiköhögni. Különben is, Mici sokszor a tejet is olyan mohón szopja, hogy félrenyel, szóval már rutinos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése