Mai zene #8 Nobody said it was easy....

Ez a szám kb. ki is fejezi a hangulatomat a napokban.... Rengeteget hallgattam a terhesség vége felé, ki tudja miért...
Nem, nem akarok visszaemlékezni, szándékosan nem írtam nagy, nosztalgikus bejegyzést, még a gondolatokat is hessegettem, hogy mikor mi volt egy éve...*
Még mindig nem tudok úgy gondolni az egészre, hogy milyen jó, hogy túléltük, milyen jó, hogy itt vagyunk, jól vagyunk... Még mindig motoszkál a fejemben (már ha hagyom), hogy mi lett volna ha.... lehetett-e volna tenni még valamit... de már sose fogom megtudni.


És passzol is mai naphoz, más értelemben is: Mici ma egy éves!




*Bár tegnap reggel F megkérdezte, hogy mikor is került Malvin a kórterembe (kb tizennyolc éves első gyerekét váró, termetes cigány leányzó). Pont egy éve, válaszoltam. Pont az utolsó babóval közös éjszakánkat tette tönkre, egész éjjel járkált, hátha megszül, nem lehetett lebeszélni. Csattogó papuccsal rótta a köröket, nem hagyott pihenni, pedig nagyon szépen kértem....