Negyedik nap az oviban

Igen, már a negyedik. Hát ma eljött a mélypont.
Mondjuk számítottam rá, vagyis nem lepődtem meg, de azért nehéz volt. Mikor megérkeztünk, Mici nem akart bemenni. Aztán nem akart a karomból a földre /a gyerekekhez / a játékokhoz menni. Aztán elkezdett előbb csak hüppögni, aztán sírni, hogy nem akarja, hogy elmenjek. A teljesség kedvért elárulom, hogy előző nap azt kérdezte, hogy mikor alhat először ott (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy van némi motivációja, de erről majd máskor). F persze mindeközben kint várt, basszus, nagyon szívtam a fogam, hogy miért nem jön be, ő jobban kezeli ezeket. Naszóval, Mici a kezemben volt, és úgy csimpaszkodott, mint egy megrémült kis majom, szorosan ölelte a nyakamat, és a lábával körbefogta a derekamat, és selátottsehallott, csak zokogta, hogy ne-ee-heem akarooo-hoom, hogy ee-hel-meeenj. Gondoltam, hogy kimegyünk, ad egy puszit F-nek, de perszehogy pont ekkor szólt az óvónéni, hogy csöngettek, nem szeretne kidobni, de igazából mennem kéne, F-et az előtérben ugyanígy zargatta egy másik néni. Úgyhogy mondtam Micinek, hogy sajnos muszáj, anyának már nem szabad itt lenni. Még szerencse, hogy odaadhattam az óvónéninek, nem a földre kellett letennem, és úgy otthagynom sírva. Tudom, hogy pár perc alatt megnyugszik, de akkor is, fúúú, nagyon szaranya fílingje van ennek így. Emlékszem, mikor a bölcsiben is volt egyszer egy ilyen nap a beszoktatáson, utána mondtam F-nek, hogy akkor mostantól övé a parti, nekem ez sok. Még sokáig marcangoltam magam, hogy minek csináljuk ezt, basszus, úgyis csak pár hónapig jár ide.

Na, erre megyek érte, és mi fogad? Ott gyurmázik nagy elmélyülten három nagyobb kislánnyal, de annyira belemerült, hogy a többiek szóltak neki, hogy itt az anyukád. Leguggoltam puszi puszi, megölelgettem, mire közölte, hogy játszik, és még szeretne maradni. Megkérdeztem, hogy akkor beszélhetek-e kicsit M nénivel, addig játszik-e és utána indulhatunk-e haza. Va bene, megegyeztünk. M. néni elmondta, hogy mindent megevett, tökre örültem. A tésztán mondjuk nem csodálkozom, a tonhalon viszont eléggé. Szuper, csak így tovább. És azt mondták megint, hogy jól érzi magát és játszik a többiekkel. Hurrá! Holnap szünet, mert sztrájk lesz. Elvileg hétfő és kedd ugyanígy, szerdán már ott alhat (Mici megkért, hogy kérdezzem meg, hogy mikor - mondjuk addig még le is kell gyártanom az ágyneműjét, haha), de ha kedve van, hamarabb is akár.