Angol nyár

Már régóta terveztük, úgyhogy pénteken elmentünk a tengerhez (a kb legközelebbi tengerparti városkába). Fürdésre természetesen alkalmatlan volt az idő, egyébként innen is a bejegyzés címe, pontosabban Micitől, aki egyszer - a megjegyzésemre, miszerint "Brrr, fázom" - okosan kifejtette, hogy "Anya, tudod, ez ilyen angol nyár."

Szóval voltunk ezen a jó kis tengerparton, ahol tehát fürdeni nem lehetett, legalábbis szerintünk - mert azért láttunk jópár (gondolom) angolt, aki hűvössel, felhőkkel és széllel dacolva nyugágyban vagy gyékényen pihent, meg gyerekeket is, akik fürdőruhában és mezítláb szaladgáltak (hogy kék volt-e a szájuk, azt nem tudom).
Viszont csomo vicces dolgot csináltunk, például Mici szamaragolt. Mint kiderült, ez helyi specialitás, és az egyik ilyen gyerekszamaragoltató pasas elárulta, hogy ő bizony száz évre vissza tudja vezetni a családfáján ezt tengerparti szamáron lovaglós bizniszt. Ejha.
Aztán voltunk egy játékteremben is. A tengerparti sétány egyik szakaszán egymást érték ezek, valami döbbenet volt, több emeletes, csilivili helyek, kismillió nyerőgéppel, meg mindenfélével. Mici kedvéért mentünk be, aki nagyon kíváncsi volt, de megígérte, hogy nem fog kérni semmit, de aztán persze a játszóháznak nem tudott ellenálni (ez milyen már? játszóház egy kaszinószerűségben), úgyhogy engedtük, hogy ugráljon odabent egy kicsit. Volt még vidámpark is, azt is megnéztük.

Azért remélem, legközelebb egy kicsit jobb időt sikerül kifogni. Optimista (?) énemnek köszönhetően szépen bepakoltuk a fürdőruhákat, strandlepedőket, papucsokat.